Akik nem akartak gyereket...és mégis lett nekik (beszélgetős fórum)

Jajj, ez majdnem kimaradt, pedig mindenképp le szerettem volna írni:

Hidd el, közülük nagyon sokan mártírkodnak. Itt a Hoxán is van ilyen. Ez a legrosszabb. Az ilyen emberek ne mártírkodjanak, hanem csendben szégyelljék magukat, erre ezt szoktam mondani.

Ebben látok valami igazságot, csak én egy kicsit másképp. Nem merem pontosan ezt kijelenteni, mert nem tudom hogy a legtöbb idegbeteg szülő honnan kerül ki, de tény: Sokaknak van az anyaságról egy rosszul kialakult képük és amikor jön a rideg valóság, nem tudnak vele megbirkózni. Egyébként ez nem csak az anyaságra, hanem más élethelyzetekre is igaz.

Az én családomban van olyan személy, aki nagyon - nagyon sok évig küzdött azért hogy gyereke legyen. Én nagyon sokat voltak velük, jó tanuló voltam, jó gyerek, szerettek velem lenni. Kényelmes életet éltek. Gondolom ez még adott a gyerek iránti vágyuknak egy löketet. Aztán amikor megérkezett a gyermekáldás, rövidesen elvesztették az addigi lendületüket, most pedig úgy élnek hogy arra szavak nincsenek... Persze a gyerekek is inkább az "állat" kategória voltak mindig viselkedésre. Sokszor a rózsaszín köd valóban rombolóbb.

Tovabbgongyolitve a temat: a legtobb idegbeteg szulo pont azok kozul kerul ki, akik nagyonis akartak gyereket, pontosabban azt a rozsaszin vattacukrot, amit osszeolvastak a kulonbozo noi forumokon. Aztan amikor megerkezett a ded, hamar kiderult a rideg, nemalvos, kakiszagu valosag, de visszacsinalni mar nem lehet, ugyebar. Bevallani, hogy hulyeseg volt, meg hott ciki, ugyhogy a kozonsegnek megy a musor a deszeretemagyerekemet-rol, mikozben otthon a 4 fal kozott a fizikai es/vagy lelki terrorizalasa eletuk megrontojanak.

Oszinten szolva jobban hiszek azoknak a noknek, akikben felmerul ketseg elotte, kozben es utana, mint akikben nem. Mert elobbieken legalabb latom, hogy tobbe-kevesbe jozanul gondolkodnak...

Te teljesen másról beszélsz. Szerintem olvasd el újra a hozzászólásomat, mert ennek köze nincs ahhoz amit én leírtam.

Ja, és amit az előző hsz - ben írtam nem egyedi példa, elég sok ilyet olvasni / hallani sajnos...

Jol teszed.

Egyebkent belolem nem valtasz ki ellenerzest, TE konkretan csak egy nicknev vagy a virtualis terben, nem egy szemely, akit ismerek, es ily modon szimpatikus vagy ellenszenves lehet.

Maga a gyerektelenek lesajnalasanak TENYE a szomoru, vannak csomoan, akik igy gondolkodnak, amivel csak sajat magukrol allitanak ki szegenysegi bizonyitvanyt.

Egyebkent a "szanakozva nezni" es a "nem tudni azonosulni" kb. annyira van messze egymastol, mint ide Mekka...

Mondok még valamit. Ha valakinek megtiltják, hogy legálisan elvégeztesse az abortuszt, de ő ragaszkodik hozzá, minden lehetőséget megragad, hogy mégis megcsinálják valahol, ha kell, illegálisan, és ezek többsége nem higiénikus. Azokban az országokban, ahol tiltják, illetve azokban a korokban, ahol nem volt lehetőség, számtalan ilyen példával lehet találkozni. A nem steril környezetben elvégzett abortusz pedig a nő halálához vezethet az esetek nagy többségében (ha nem minden esetben). Nos, tegyük fel, hogy valakinek most épp nem alkalmas az élete befogadni egy gyereket, vagy erőszakból lett terhes, vagy bármi, vegyük azt az esetet, hogy megtiltjuk, itt két eshetőség van, vállalja mégis, vagy nem, ha vállalja, vagy megjönnek az érzések, és akkor jó szülő lehet belőle, vagy soha nem jönnek meg az érzések, és vagy elhagyja a babát - aki talán soha nem fogja érteni, mi történt, intézetbe kerül, jó esetben nevelőszülőkhöz -, vagy megöli a szülés után (ilyenre is volt példa) - gyilkost teremtettünk -, vagy csapnivaló szülő lesz, mert a gyerek folyton kudarcra, csalódásra fogja emlékeztetni - még egy elrontott, stresszes/neveletlen gyerek lett a világban, aki ki tudja, milyen felnőtté válik. Ha nem vállalja, de nem végeztetheti el legálisan, elintézi illegálisan, ennek következtében nem biztos, hogy megkapja a steril körülményeket, fertőzést, vérmérgezést kap, meghal. Megöltünk két embert, egy születendőt, és az anyát. Ha legálisan elvégeztetheti, utána később még alakulhat úgy az élete, hogy befogadóképes lesz egy (vagy több) gyerekre, esélyt adtunk.

Melyik a jobb?

Szia!

Szurikata jokat irt, en is nagyokat vigyorgok rajta :)

Hadd tegyem hozza a sajat tapasztalataimat: hasonlo ketsegekkel vagtam bele az anyasagba, bar tervezett gyerek volt.

Hosszu evek nehezsegei utan vegre sinen volt az eletem, gondoltam; elveztem az eletemet a ferjemmel, talan eletemben eloszor felhotlenul boldogan, tokeletesnek ereztem ezt az allapotot. Minek ebbe gyerek? Csak ronthat a helyzeten, kezdodik a taposomalom elorol. A hatam kozepere kivantam kb.

Aztan jott, megmaradt, megszuletett. Az oly sokak altal emlegetett elso naptol tarto feltetlen imadat sehol (szoval ezt a reszet ne vedd be, mert nincs ra garancia), ott volt viszont a felelossegtudat: ezt a vakarcsot mi hoztuk a vilagra, akkor illik el is latni az eletbentartas feladatat becsulettel :))

Az eleje dogunalmas rutin: etetes, ringatas, pelenkazas vegtelen ciklusokban, nemalvassal fuszerezve. Ha ordit, igyekszik az ember megszuntetni az orditas okat, mar csak sajat jol megfontolt erdekeben is (dobhartyak es idegek epsege). Aztan eltelik par honap, elkezd a kolok egyre interaktivabb lenni. Mar mosolyog, fog, hadonaszik... majd ujabb fel ev, es mar arra kell hirtelen odafigyelni, hogy ra ne lepj a kezere, mert pillanatok alatt lab ala maszik... kozben egyre viccesebb, humora van, huncutkodik, alkalomadtan pusztultok a rohogestol a zemborrel.

Persze vannak nehez idoszakok, amikor egy ido (par ora, par nap?) utan legszivesebben kihajitanad a nyavalyas dedet a csukott ablakon, de vegul nem teszed, egyreszt buntetik, masreszt nagy valoszinuseggel eleg hamar megbannad. Mindazonaltal gyakrabban jopofa meg cuki, mint kibirhatatlan, kar lenne erte. Persze ilyen helyzetekre van ott a kedves papa, akinek, leven kevesebb idot tolt a gyerekkel, mint te, talan kicsit jobb allapotban vannak az idegei, es atveszi a gyereket egy idore, teged meg elkuld setalni. Vagy akarhova, csak el.

Ja, es mellesleg nem is tudni, mikor, de valahogy az eltelt ido soran nagyon megszeretted, nahat. Igazi szerelem ez, mondjon ki mit akar, csak mas, mint amit a ferjed irant erzel ;)

Naszoval, szerintem boldogtalansagtol meg attol, hogy nem fogod szeretni a gyereket, szerintem ne tarts. Nem azert fogod szeretni, mert a "te vered" (egy ujabb hulye kozhely), hanem mert nem lehet nem szeretni ezeket a budos kolkoket, ha a nap 24 orajaban veled vannak, rad vannak utalva joban-rosszban. Mindegy, hogy sajat, vagy orokbefogadott. Mondom ezt en, aki amugy eleg nehezen viselem a kolkoket :)

Szules, hat... en sosem feltem tole, csaszaroztak, nem volt borzaszto. A terhesseg szarabb volt, pont azert, mert sokaig tart, a szulesen meg jobbara par ora alatt tul vagy, a regeneralodasi fazison par het alatt, oszt' csokolom.

Ha teheted, kerj epiduralt, tobbek elmondasa szerint kb. annyi fajdalmuk volt szuleskor, mint amiokr a nagydolgukat vegzik. Persze vannak rossz tapasztalatok is (nem sikerult beadni, nem hatott, felig hatott stb.), de ebbol van kevesebb.

Kenyszer? No igen, az is lesz, sok. Nem akkor eszel, alszol, mesz WC-re, amikor kell, hanem amikor tudsz. Egy ideig legalabbis. De szerintem megoldod, ha ugy erzed, mar nagyon sok a kolokbol (en kb. 8 honapos korara jutottam el ebbe a fazisba), keresni kell egy nagyit, bebiszittert, baratnot, stb., aki vigyaz ra par oraig, kesobb akar egesz nap, amig te mast csinalsz. Meg a szellemi munka is pihenteto tud lenni a tobbhonapos gyerekezes utan :) Ha ugy erzed, az a jobb nektek, add bolcsibe 1-1,5-2 evesen, es menj vissza dolgozni.

Naszoval, mindent osszevetve, sztem ne stresszelj, jo lesz ez ;)

Szerintem teljesen más az erős indokkal történő abortusz. Én abortuszellenes vagyok, így mondom ezt. Van itt egy topic "Babácska..." címmel, ott pont egy olyan nő tervezi épp elvetetni a babáját, akinek nincs rá nyomós indoka, csak mondvacsináltak. Merőben más. Na AZ a gyilkosság.

Aztán lehet hogy csak én különítem el a kettőt.

Alapvetően én is így érzem.

De valahogy ezt úgy fogalmaznám már pár sorsot, esetet látva, sőt megélve, de nem itélkezve, hogy "jóval több életnek lehetne esélyt adni a mostaninál némileg egészségesebb világlátással, kapcsolatok rendezésével, emberibb élettel, egészségesebb ambíciókkal, több felvilágosítással, nagyobb bátorsággal, egymás támogatásával".

Egyébként nekem volt abortuszom. Pont ezért nem akartam még egyszer. Utólag arról is kiderült, hogy azért talán meg lehetett volna oldani. Csak akkor olyan szűken lát az ember. Ma már tudom, hogy ő is felnőtt volna, és nem hiszem, hogy rosszabb helyzetben lennénk úgy általában..

teljesen igazad van, nem ultrakonzervatív vagyok, a saját esetemről beszéltem: egészség, biztos munka, biztos párkapcsolat és lelkiismereti kérdés.

egyébként nem ítélném el, aki az én helyzetemben is az abortuszt választaná. csak nekem nem megy most.