Akik nem akartak gyereket...és mégis lett nekik (beszélgetős fórum)

köszi, szurikáta,

ez nagyon biztató volt!! :))

kicsit bántó a kérdésed, mintha azt gondolnád, hogy húszéves vagyok, aki nem hallott fogamzásgátlásról.

negyven vagyok, és négy orvos mondta ki, hogy spontán nem eshetek teherbe. nem bántam. csak a természet felülírta a tudományt. :)

Szia!

Én a 4. gyereknél éreztem így egy évvel ezelőtt. Nagyon nem terveztünk már gyereket, még munkám is volt három gyerek után.

Aztán végül nem volt erőnk elmenni elvetetni.

Nagyon nehéz volt a terhesség is, meg is műtöttek közben, a vesém is elzáródott stb.. Én le merem írni, hogy igen, talán érződött, hogy ennek most nem túl nagy lelkesedéssel vágtam neki.

Bár nálunk annyi jó volt, hogy a tesók nagyon várták.

Most már fél éves, és őrült módon imádjuk. Én is, és mások is. Anyósom, aki nem sokat jött unokázni, most minden héten csenget, hogy jött a kedvenc unokáját megölelgetni. Ez meg csak vigyorog a randa boszorkányra.. Meg mindenre, az egész életre, az egyész gyereken az érződik hogy örül, hogy jöhetett...

A titok talán abban van, hogy az élet jobb a halálnál, hosszú távon ez szokott bejönni..

A terhesség valóban kellemetlen tud lenni, de az első 12 hét után általában enyhül a hányinger. Igen, az nekem is nagyon rossz volt, hogy az amúgy is rossz lelkiállapotban a hányinger még plusz bezártságérzetet eredményezett. De ez remélhetőleg tényleg enyhül.

A szülés az car. Viszont relatíve rövid dolog, még ha hosszú akkor is.

Ha jól értem első gyereked. Egy gyerekkel, ha az ember nem akar "mindent", akkor még nagyon jól be lehet osztani az idődet, lehet sportolni, szórakozni, tanulni, dolgozni. Én az első két gyerekem mellett fejeztem be a Műegyetemet, sokszor napi 12-16 órát rajzoltam. A gyerekeket meg egészségesen szerettem, egyébként mentek korán bölcsibe. Ők nekem elég korán jöttek, de a védőnő meg a szakemberek imádták őket, mert végre nem olyan elkapatott, rózsaszín felhős gyerekek voltak, hanem élték az életet velem normálisan, mint régen mindenki..

Az fontos, hogy azt ne érezd kényszernek, amiket a hüle babás oldalakon olvasol. A legnagyobbamnak három bodyja, két rugija meg egy cumisüvege volt az össz kelengye. Ma már 10 éves kitűnő tanuló, és más szülők járnak a nyakamra, hogy hova járatom a gyereket, hogy ilyen jó.. Nekem az a titkom, hogy sehova.. De nem mondom meg nekik..

Én nem erről beszéltem.

Az életem kizárólagos értelme a gyerek, és a gyerekkel szeretném leélni az életemet között jó nagy különbség van, szerintem.

Számomra is ijesztő ez a felfogás, nem mintha jelenleg grandiózus terveim lennének a világ megváltására, de sosem tudnám azt mondani, hog azzal nyert értelmet az életet, hogy gyerekem lett.

(...és neki sem ezt fogom tanítani.)

????????????

Miért nem tettél ellene?

Nem tudom, él-e még ez a fórum, számomra most lett aktuális. Jól jönne némi biztatás, hogy megváltozhatok. Nyolchetes terhesen csak arra tudok gondolni, hogy a következő húsz évem maga lesz a kényszer és boldogtalanság, hogy nem fogom tudni szeretni a gyerekemet, és akkor még nem is beszéltem a rosszullétről vagy a szüléstől való félelemről.

Válaszoltok?

A családban, a közeli rokonságban a legkisebb voltam, sose szerettem tőlem kisebbekkel játszani, foglalkozni, sosem voltam oda a gyerkekért. Nagyon fiatalon mentem férjhez, még egyetemre jártam. Nem akartunk gyereket, egyelőre. Előbb tanulás, munka, aztán majd talán utána valamikor. De hamar terhes lettem. Rémisztő volt a helyzet. Még 3 félévem visszavolt az egyetemből, ami elég messze volt tőlünk, hetente több száz km-t utaztam. Ez így folytatódott a 38. hétig.

Mikor megszületett a kisfiunk, csak akkor ébredt fel bennem az anyai érzés :) Nem igazán szerettem terhes lenni. Nagyon féltem, hogy mi lesz a tanulmányaimmal, az egész életemmel. Azóta sikerült lediplomáznom és van egy jó munkahelyem és nem utolsó sorban egy tündéri 3 éves kisfiunk :)

Mióta nekem is van, azóta más gyerekét is aranyosnak látom :) eddig idegesítőnek tűntek :D

Igen, sok gyerek született, és jóval több is halt meg idegen kezek által...:S Azért az messze nem az az időszak, amikor JÓ gyereket vállalni. De azért azt az időszakot ne hasonlítsuk már össze a mostanival...

Igen, valóban van különbség az 5000 és az 1000 ft-os szalámik között..de nem attól lesz valaki egészséges és jóltáplált, ha midnig az 5000-es szalámit eszi...

Hmm..

A háborúban,nagyon sok gyerek született!

És,egyáltalán nem mindegy,hogy mit eszik a gyerek!

Mert az 1000forintos és az 5000forintos szalámi között óriási különbség van és ez igaz egyéb élelmiszerre is!

Engem sokan meg fognak kövezni érte, de az a véleményem, hogy gyereket nem a VILÁGnak szülöd. Egy gyereket azért vállal az ember, mert családot szeretne, szeretne több szeretet adni, és látni a gyereket, amíg felnő, és egészséges lelkületű, jó embert szeretne nevelni belőle.

A gyerekvállalásnak nem szabadna, hogy függjön a világ jelenlegi politikai vagy gazdasági helyzetéhez. Jó, persze az ember 20x gondondolja meg, ha esetleg háború lenne, vagy olyan, ahol nem lenne a gyerek biztonságban...de azért erről nicns szó.

A gyereknek amúgy sem az számít, hogy 5000 ft-os szalámit teszel neki az asztalra, hanem az 1000 ft-os olcsóbbat, mert neki az a fontos, hogy szeressék, és biztonságban érezze magát a CSALÁDban.

A nevelőszülői szerep gyönyörű és önfeláldozó hivatás, és sajnos ebben a szerepben pont azokkal a gyerekekkel találkozik az illető, akiknek ez nem adatott meg, mert felelőtlen szülőket kaptak...de nem ez az általános!

A családok többségében a gyerekek JÓL élnek, mert szeretik őket, és ez a lényeg, nem más.

eraanya!

Szép, hogy a nevelőszülői hivatást választottad. Én a gyermekvédelemben dolgozom. Teljesen egytértek azzal amit írtál. Jobbá kéne tenni ezt a világot, hogy jó helyre születhessenek a gyerekek. Sajnos fiatalon, amikor az első gyerekeink születnek, még nem tudunk ilyen okosan gondolkodni. A felnőtt gondolkodásra, és érzelmekre pedig én vagyok a rossz példa. Azt gondoltam, sőt eldöntöttem, soha többé gyereket erre a világra. Most 5 hónapos terhes vagyok. :))

Sziasztok!

Csatlakoznék a csoporthoz :)

Én nem akartam második gyereket,de váratlanul,megdöbbenésemre,most babát várok. 18hét+4 napos vagyok.Az első gondolatom az volt, hogy természetesen nem tartom meg,hiszen nem terveztem,és ugye amit én nem akartam az ne is legyen.Semmi váratlan dolog ne kavarjon bele az életembe,ami így sem túl egyszerű.Biztos voltam benne,hogy a párom is így gondolja,hiszen többször szóba került a téma,és viccesen csak annyit mondtunk,"gyerek?na még csak az kéne!!"De teljesen megdöbbentem,mert amikor kiderült,hogy 9 hetes terhes vagyok,párom annyira boldog volt,azt sem tudta mit mondjon örömében.Én csak néztem és szólni sem tudtam a váratlan reakcióra.Tudtam, hogy itt szóba sem jöhet abortusz,hiszen szeretem a családomat,és nem tudnék ilyen fájdalmat okozni nekik.Egy idő múlva én is kezdtem örülni,és tudatosan csak a dolog jó oldalára koncentráltam. Most már szinte boldog vagyok,bár azt,hogy nem dolgozhatok majd egy ideig,és karrier szempontjából a leg rosszabbkor alakult így az életem,még el kell fogadnom.5 napja voltam 4D ultrahangon, és amikor láttam a 25 cm-es,aranyos kislányomat,már tudtam,jól döntöttem. :)

Négy van :)

Bár nem szeretem a gyerekeket..

Nem is akartam..

Az elsőt szó szerint rám beszélték.../mert soha többé nem lesz ha elveteted/

Másodikat ..nem vettem észre..csak mikor már "késő "volt:)

Na a harmadik volt akit terveztem..

Aztán elváltam ..:)új férj ,gyerek neki nincs..szóval szültem..

Imádom a kölykeim...lassan nagymama leszek...:)

Jó gyereket nevelni..hatalmas szeretett és abajgatás nélkül is..

Örülök,hogy vannak...asszem:)

na,végre,vki,akivel egy cipőben járunk:)

Mondjuk remélem,nekem nem lesz hónapokon belül második gyerkőc,mert azért jóból is megárt a sok alapon nekem elég egy baba is.....Neki szeretnék mindent megadni,azt hiszem,kettő már sok lenne....

Mindenesetre én sem bánom egy percig sem,hogy így alakult.Az emberből olyan érzéseket hoz elő az anyaság,amiről soha életemben nem gondoltam volna,hogy létezhetnek.Én nagyon tartottam attól,hogy majd szülés után nem fogadom el a gyermekem,depresszióba esem,és nem fogom tudni gondozni (sokat hallani ilyenről is),mert hát én sem vagyok az a tipikus anya típus....De ahogy megszületik a baba,azt hiszem,az ember teljesen átszellemül és kialakul az az elszakíthatatlan kötelék,amely örökre összeköti a picinyével:)

Sosem akartam gyereket! 3 éves korom óta azt hajtottam,hogy nekem "ez" nem kell!!! 12 éves koromban megállapították a meddőségem! Hurrá,akkor még bogyót sem kell majd szednem - gondoltam. 27 évesen teherbe estem,nem akartam megtartani,de (mint kiderűlt,ikrek voltak) ők sem akartak maradni,elvetéltem.

29 voltam,mikor megismertem a párom egy májusi éjszakán. Ő sem akart gyereket,így ebből nem volt vita,rossz érzés. Decemberben terhes lettem. Nem gondolkodtunk egy percig sem: megtartjuk,ha megmarad,és engem sem veszélyeztet. Hát,Ő maradni akart!!! 9 hónappal később,hogy megszültem,újra terhes lettem. A második fiam is minket választott! Nem tudok elég hálás lenni Nekik azért,hogy vannak nekem/nekünk. Nehéz! Sosem készültem az anyaságra,nem is vagyok az a tipikus anya típus,de imádom őket! Biztos van,amit rosszúl csinálok,és tuti,hogy sokszor elrontok dolgokata nevelésükkel kapcsolatban (gondolok itt sokáig fent maradásra,ilyesmire),de egy percig nem bánom,hogy így alakúlt. Hiányoznak a bulik,a barátokkal való találkák,mert hát 2 picivel nem ugyanolyan egy kávét meginni,de nekem így jó!

Mi pár évvel ezelőtt nagyon akartunk babát.Aztán nem jött össze.Párom belefáradt orvoshoz nem akart menni mondván elég kész nem csinálja,ha akarok babát menjek el de hagyjam békén.nagyon rossz volt mert akartam babát.De aztán rájöttem a sok vita amit csináltuk semmi értelme nem volt,nem változott meg a döntése.Így mivel szeretem döntöttem.Vele maradtam.Eleinte rossz volt meg minden de most már nem hiányzik a baba jó úgy élni,hogy nem erről beszélünk.Most én mondom azt,hogy ne legyen egy pár évig.

Talán nem is akartam annyira babát mint ahogy kellett volna,mert akkor már rég léptem volna.

Meg lehet szokni agyerek nélküli életet,semmiben sem rosszabb mint ha lenne sőt:)

Az,hogy mi lesz később nem tudom talán pár év múlva lesz ha akkor szeretnék majd persze ehhez keresnem kell mást.

Ha mégis becsúszna ami nem fog hát párom nem örülne tudom.