A kismamák védelmében (beszélgetős fórum)

De, tudok nagyon az is lenni, ha valaki kiharcolja :D

De önmagamtól csak hogy attól nekem milyen jó, úgy nem :D

tudok én alpári mocskos bunkó is lenni, csak most nincs kedvem

szeretem azokat a fórumokat amiken jókat lehet röhögni, vagy hasznos tanácsok közül válogatni, de ezeket a direkt "veszekedős" topikokat nem szívlelem!

talán öregszem és csak a doromboló macska jelent örömet????

Ja, hogy most te egy valakiről írtál, és nem általánosságban, és én őt védtem?

Hát akkor tényleg cuki és naív vagyok :)

Igen, rengeteg téma van, ami ketté szakítja a társadalmat, és igen, nem könnyű higgadtan beszélni róluk, de meg lehet azért próbálni :)

Vérmérséklet és intelligencia kérdése, de még csak éppen aktuális lelkiállapoté is.

Én vagyok annyira cuki és naív, hogy hiszek minden (!!!) ember alapvető jóságában, nem látom mindig a rosszat.

Te meg oly fennkölten fogalmazol, mint egy friss fiatalasszony. D

Mi lenne itt, ha politizálni is lehetne? DD

cuki vagy, hogy véded :) és bájosan naiv is vagy :)

de vannak témák, amik ketté szakítják a társadalmat és nem könnyű higgadtan beszélgetni róluk, főleg, ha érintett vagy.

de majd meglátjuk milyen fórumokat indít még ;)

Én nem vagyok benne biztos, hogy ez így működik minden esetben.

Lehet, hogy van olyan is, hogy valaki érzi egy döntésével kapcsolatban, hogy valami nem stimmel, de bizonytalan, és önigazolást vár.

Végül is a vitát, indulatot nem ő csinálja egymaga :)

Az egyetlen emberi hang, az első kedves hozzászólás.

Köszönöm.:)

Igen. Az ottani kedvességedet köszönöm.

Kérlek, függetleníts már el attól a másik topiktól. Semmi köze a témájának ehhez. Abba teljesen véletlenül keveredett bele a gyeses kismama téma. Gondolom valami gondolattársítás során.

Itt nem arról lenne szó, hogy kinek mi fér bele a napjába, ki milyen teherbíró és mennyire jól néz ki.

Itt az lenne a téma, hogy mi a furcsa abban, ha egy kismamának (és itt szigorúan kismamákról beszélek, pici gyerekkel, max 3 éves korig)nem fér bele az idejébe az, hogy minden nap minden meglegyen.

Tedd a szívedre a kezed: nálad és az általad említett ikres szomszédodnál talán soha nem fordult elő, hogy ne lett volna főtt étel az asztalon?

Nálam a tisztaság nem egyenlő azzal, hogy a lakás minden szeglete patyolattisztaságú, hogy seggen csúszik a légy. A tisztaság nyilván elvárható. De nem történik semmi, ha egyszer-kétszer éppen nincs kiglancolva a lakás. Pont azért, mert alapjáraton rend van.

Sajnos mindig vannak okoskodó megmondóemberek.

Én itt most többeknek csípem a szemét. Hogy miért, azt igazán nem értem, de nem is görcsölök rajta. Van egy gondolatom: talán jól összeszokott társaságba csöppentem, ahol mindenki védelmébe veszi a jól ismert fórumozókat.

Zárszó: nem megyek a pofonok elé, ahogy írod. De kapom őket. Ez tény.

A legnagyobb probléma ezzel az egésszel az, hogy a legtöbb embernek nagyon nehéz más emberekkel azonosulni. Élnek valahogy, a maguk elvérásai szerint, elégedettek magukkal, és olyankor "nem értik" más életét, amivel pedig a másik elégedett.

Szerintem elég az, ha ezt tudomásul veszed.

Felhozzák a saját életük példáját, és lehet, hogy az másoknak bántóan hangzik, pedig nem annak szánják. Csak ott van az a "nem értem", ami valószínűleg így is marad mindig.

Semmi probléma.

"Amott" próbáltam neked kedvesen írni, segíteni, de úgy látom, te mégy a pofonok elé.

Mondtuk, nem kell mindig főtt étel, nem kell MINDIG takarítani, de ahogy Grib. szokta mondani; a gyerek nem bőg egész nap.

Én csak egyet neveltem, de szomszédomnak ikrei voltak, mégis rend, tisztaság, ebédre főtt kaja volt. Mindez A GYEREKEKÉRT!!

Mindenki úgy csinálja ahogy akarja.

Ha neki úgy jó, hogy kinyalja mindenkinek, plusz a lakás is ragyog, mi van akkor?

Nem a te dolgod.

Miért, én talán a normális anyukákat kritizáltam a hszben, amit idéztél?

Legfőképp neked van szükséged figyelmesen elolvasni a dolgokat, mielőtt fórumot nyitsz rólam.

Teljesen belemagyarázod, hogy valami egésznapos suvickolásba kellene ugrania a gyeses anyukának. Hát nem, de jó, ha belépve nem a múltheti játékokban esik hasra a belépő ember. Összerámolni nap mint nap, szinten tartani a lakást nem tart órákig. Szerintem olyan nincs, hogy ne legyen félóra sem szabad, hogy valamit főzzön, bár van, aki első hetekben ezt rendeléssel oldja meg, az is egy megoldás. Szóval apróságok. Tapasztalatból beszélek. Te meg hőbörögsz.

Nagy különbség van a között, ha valaki azt írja, hogy a gyerek mellett esetleg nincs ideje mindenre, teljesen más, ha azt írja, hogy a gyerek miatt. Mert akkor valóban olyan, mintha ráfogná a gyerekre a dolgot.

Valamint nem arról írtam, hogy rendszeresen kifogást keres valaki arra, hogy a baba mellett nem tud időt szakítani néhány dologra. Előfordulhat, hogy nem csacsog-ragyog a lakás, van nincs főtt étel.

Jaj, drága! Nekem már a 4. is ovis. Voltam anyámnál lakó egyetemista kismama, voltam több gyerekkel otthon lévő, és voltam, vagyok 4 gyerek mellett dolgozó kismama...

Legfőbb tanácsom: nehogy már valakivel foglalkozzál.

Nincsenek egyforma gyerekek.

Nincsenek egyforma férjek.

Nincsenek egyforma házak, lakások, teendők, távolságok.

Nem mindegy hány autó van a családban, mindent busszal intézel, vagy bármikor beleülhetsz a kocsiba.

Nem egyformák a segítők, a nagymamák, a család. Az sem mindegy, hogy hétvégén nagyiztok-e, vagy akkor is minden rajtad van, a főzéstől a "szórakoztatásig".

Nagyon nem mindegy, mit és milyen időbeosztással dolgozik apuka, és ezzel mennyit keres.

Nem egyforma a teherbírásunk sem. A barátnőm, aki ugyan lassúbb, és még gyerek nélkül is 2 nap, mire elér a mosogatóig, mára viszont sokkal fiatalabb, rugalmasabb, mert egyszerűen alacsonyabb lángon ég..

Nem egyformánk az igényeink, a családi környezetünk. Van, akinek alap a 3 diploma, nyelvvizsga, van, aki örül, ha az OKJ-st megszerzi. Ezzel együtt van, aki örök munkanélküli diplomásként, és van, aki az egy körmös OKJ-vel megkeres közel egy milliót.

Nehéz volt otthon lévő anyukának is lenni, pláne több gyerekkel, mert akkor tényleg az volt, hogy Te csinálsz mindent, mert "otthon vagy". Ekkor volt, hogy fél délelőtt volt két üvöltő gyerekkel a posta, a hivatal, a délelőtti szülős osztályelőadás, meg a mittoménmi, és amire hazaértem már megszédültem, és vagy elkezdtem főzni, vagy nem.. Nem beszélve a bevásárlásról még a hazafelé úton. Aztán amire minden meglett volna, ittam volna egy kávét, lehetett indulni a nagyobbért, aztán jött az esti őrület, a "nem értem a leckét", "hol van a vonatom", "Nándi ne vedd már el azt a legóembert" úgy egyszerre.. Nem volt egyszerű.

Aztán meg dolgoztam szakértői intézetben 4 gyerek mellett. Érdekes, akkor már apuka is fel tudta adni este a csekket, a nagyszülők már jobban elvállalták a beteg gyereket, és néha úgy éreztem, hogy kevesebb dolgom van, mint addig, amíg otthon voltam. Aztán persze nyilván ugyanakkor kb. 2 év alatt mégis összejött egy csomó dolog, amit fix munka mellett meg nem tudtam intézni, más nem intézte... Viszont más időbeosztásom volt munka mellett, és valahogy gyorsabban haladtak a dolgok.

Más életforma az, amikor az ember otthon van. Valójában csomó munkát elvégez, amivel más életét segíti, más munkavállalását segíti, és ez ma mégis társadalmilag nem számít hasznosnak. De egy kis korral az ember látja, hogy mégis az, és ezért a "percemberkék dáridójával" ne foglalkozz.

Ha tisztességesen, és becsületesen, a saját teherbírásodhoz képest csinálod a dolgokat, akkor nagy baj nem lehet. A gyeses évek meg véget érnek, sőt véget is lehet nekik vetni, ha valaki dolgozni szeret jobban, vagy erre vágyik, én se ültem 3 éveket otthon. De aki meg akar, hát van rá lehetősége, tegye.

Én most csináltam magamnak 3-4 otthonlévős hónapot úgy, hogy már intézményben vannak a gyerekek..

Hát nagyon nem unatkozom. Úgy érzem, kb. 12 év elmaradását hozom be, és végre élek egy kicsit, és "én" is létezem.

Nem nálam van gond a szövegértéssel.

a "BABA MELLETT" nem jut idő...

nem arról beszéltem , hogy a "GYEREK MIATT"

Nem arról beszéltem...

Ó, édes anyanyelvünk!

És te miről beszélsz?

Nem igénytelen, koszos, anyákról beszélek. Nem olyanokról, aki magasról tesznek a tisztaságra. Nem olyanokról, akik a gyerekre fogják, hogy nincs idejük a háztartásra.

Neked is ajánlom a figyelmes olvasást: nem idéztelek.

Honnan veszed, hogy nincs gyerekem? :O

Ha úgy lenne, akkor sem értem: mi az, hogy magamra veszem? Nem magamra vettem, hanem mondtam a véleményemet.

Egyébként, mint észrevehetted a másik topikban, ahol szintén különbözött a véleményünk: nem igazán érdekel, ha magamra maradok a véleményemmel. Ez az én véleményem, más embereké más. Ennyi. Mint látható, mindenki szinte támadóan nyilatkozik felém. Lehet tapsikolni. :)

"el tudom képzelni, hogy a kismama - akár újszülött, akár nagyobb baba mellett bizonyos dolgokra nem tud időt szánni."

"Az nem lehet, hogy azért nem fér bele bizonyos teendő az idejébe, mert mindennél fontosabb a babája?"

Most meg azt írod, hogy: "Nem arról beszéltem, hogy a gyerek miatt nem jut idő erre vagy arra."

Akkor kinek a szövegértésével van a bibi? Ez volt az eredeti felvetés!