20 évesen nem engedi, hogy randizzak és a házból sem enged ki?! (beszélgetős fórum)

Kedves Daisy!

Én is azt javasolnám, hogy az egyetemet levelezőn fejezd be, keress munkát és költözz el. Nem muszáj egyedül laknod, a suliban is rakhatsz ki hirdetést vagy kereshetsz embereket, akik esetleg veled együtt albérletbe költöznének.

Az, hogy néha ellógsz otthonról nem megoldás. Folyamatos stressz helyzet és attól még nem kerülsz ki anyukád irányítása alól.

Az én szüleimet is megkérdezheted, azt mondanák, hogy nem vagyok normális, amit mondok nem igaz.

Egyetemista koromig azt hittem, hogy a családunkban minden úgy működik ahogy kell, az hogy nekem nem lehet saját véleményem, azt kell csinálni amit és ahogyan apám akar az volt a természetes. Kamaszkoromra ellent sem mertem mondani, anyám se mert, nem is hallottam tiltakozni soha. Leülni csak evésnél és tanulásnál lehetett, anyám mai napig nem mer zöldséget pucolni ülve, mert valahányszor leül apám rákezdi, hogy csak lusta ember dolgozik ülve. Értelmes nő volt, de mára már képtelen egyedül döntéseket hozni...

Az egyetem után albérletbe költöztem, akkor tagadott meg először apám, mert kikerültem az ellenőrzése alól, s ezt nehezen viselte. Ha hagynám most is irányítana, mivel nem hagyom én vagyok a rossz, a hálátlan. Nem könnyű elfogadni erről az oldalról sem a történetet...

Csak azért írtam le, hogy aki nem tudja elképzelni az is bepillantást nyerjen egy ilyen jellegű szülő-gyermek kapcsolatba.

Amit írsz sajnos hihető. A kérdés az, hogy te mennyire vagy érett az önálló életre. Nagyon sokan csinálják azt, hogy nappalisként elmennek dolgozni Tesco, Auchan, ...szívesen foglalkoztat diálmelóst. Azonkívül van diákhitel és ha össze tudsz fogni mással, másokkal, akkor a lakás bérleti díja is megosztódik.

Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen uralkodó típusú anya mellett teljesen önállótlanná válsz, a végén már te magad is el fogod hinni magadról, hogy az neked nem fog menni, meg hogy az ilyen nehéz, ha egyszer eljössz otthonról.

Meddig akarod ezt csinálni? Most azt mondod, amíg be nem fejezed az iskolád. Ha befejezted, akkor majd anyuci dönt, hogy milyen munkahely kell neked. Aztán bejár és viszi az ebédet és mindenről tudni akar.Természetesen akkor is otthon kell laknod. Ha pedig netán túlórázol, majd rádtelefonál, hogy miért késel?!

Egyenes út a besavanyodott vénlányság felé.

Ha most ki akarsz ebből törni, de nincs még elég bátorságod, legalább azt szervezd meg magadnak, hogy sulis programokon ott tudj lenni. Én nem azt mondom, hogy hazudj, de nem kell mindenről számot adnod. Ha el akarsz menni egy kicsit azt mondod, bent kell maradnod, vagy vissza kell menned a suliba...

Remélem megtalálod a helyes utat.:)

Tuti, hogy ő indította.

Azóta sem csinált semmit, csak továbbra is nyafizik.

Azért én kíváncsi lennék az anyukája oldaláról a sztorira. Mert itt valami nagyon sántít...

Ha akarnál kimennél, úgy a házból, ahogy az életéből. Csak gondolom, vissza is akarsz menni.

Ha így tart, megszoksz vagy megszöksz. Harmadik út nincs, ha nem hat rá semmi.

Vannak történetek, aki nem élt át hasonló helyzetet el sem tudja képzelni.

Beszélgetek egy nővel 45 évesen úgy beszél a szüleiről, mint egy kamasz. Megrekedt az egész család abban a periódusban....

Hát ez az. Aki akarja, megoldja. Nem nyafog.

Egyébként pedig nyáron sem kell otthon lebzselni, el lehet menni dolgozni, diákmunka, idénymunka (ha nem budapesti) például. Az idénymunka ugyan kemény, de ki lehet bírni, pénzt lehet vele keresni.

Szóval szerintem nem akarásnak nyögés a vége.

A tegnap volt ilyen eset az egyik tv műsorban. Ott apuka féltette túl a lányát és az egyetemre is bejárt vele...

Kicsit zavaros a történeted. Miért változott meg most a viselkedése? A túlféltés folyamatos.

Ha mégis igaz a történeted: Azt írtad, hogy a te korodban már neki gyermeke volt és házas volt, valószínű, hogy épp ez a baj, régen megbánhatta a korai szülést, ezt nem szeretné neked, benned látja a saját életének másként való leélését...

Két dolog közül választhatsz:

1. tűrsz míg be nem fejezed az iskolát.

2. saját lábadra állsz és munkát vállalsz, elköltözöl és tanulsz mellette úgy ahogy sikerül.

Én az előbbit választottam és nem bántam meg. Nekem sem lehetett se barátom, se barátnőm, annyi szerencsém volt, hogy más városban jártam egyetemre, így kikerültem az ellenőrzés alól.

Szerintem is kamu ez a fórum.

Egyébként pedig (ha mégsem kamu) ha 20 éves felnőtt nőként és egyetemistaként nem tudod kitalálni, mit tegyél, akkor ne haragudj, de kár a diplomáért erőlködnöd.

Nem is értem, miért tartják olyan nagyra a diplomát - ahogy látom, manapság nem éppen az okos emberek járnak egyetemre és kapnak diplomát. Nulla tanulással...