20 évesen nem engedi, hogy randizzak és a házból sem enged ki?! (beszélgetős fórum)

Sajnos, nem igazam lehet, hanem igazam van.

Én nagyon karakán nőnek tartom magam, de ezt szerintem csak felépítettem, mert középiskolás koromban eszembe se jutott lázadni, egyszerűen azt hittem, hogy apám a Mindenható, anyám is úgy kezelte, sőt a saját testvérei is. Az volt a szerencsém, hogy másik városba kerültem egyetemre, láttam más példákat körülöttem. S akkor esett le a tantusz, hogy nem bennem van a hiba, apám viselkedése, sőt az egész családom viselkedése nem tekinthető normálisnak. Ezt felnőttként sem tudtam elfogadni, annyira, hogy hiába van pszichológiai képzésem, nem tudtam egyedül túllépni, konzultálnom kellett pszichológussal....

Figyelj, aki nem élt ilyen bántalmazó, manipuláló, zsarnok szülő mellett, az nem értheti meg ezt a dolgot. Az ember ilyen esetben úgy nőtt fel, hogy fél a saját szülőjétől és a következményektől, mert születése óta ezt nevelik belé.

Az az igazság, hogy amíg az ember otthon él és rá van szorulva a szüleire, addig nagyon könnyű zsarolni. Kiszökik este bulizni, elcsavarog, veszekszik - azt hiszed, a szülő majd belátó lesz és elfogadja? A francokat. Kidobja, vagy ha nem, akkor tönkreteszi a napjait az ordítással, veszekedéssel, lelki terrorral, megvonja tőle az alapdolgokat, nem ad pénzt arra, hogy akár egy cipőt vegyen magának... és ha az ember ott áll 18-19 évesen, egy sz*ros érettségivel, úgy hogy senkire nem számíthat, akkor elég nehéz pattogni, meg nagy pofával odavetni, hogy ő most elmegy bulizni. Mert hidd el, meglesznek a következményei és fél.

De ehhez tényleg benne kell lenni egy ilyenben. Én írtam a kérdezőnek, el kell költözni, mert ez nem fog máshogy változni. Igen, nehéz és kockázatos, az is lehet, hogy nem jön be és mehet a híd alá, de ez van. Amíg otthon él, akár tetszik, akár nem, függ anyagilag egy másik embertől, akinek örömet okoz, hogy ezt kihasználhatja és meg is teszi.

Szóval, elméletben nagyon szép, amit mondasz, de a gyakorlatban ez nem így működik.

Persze, írj csak nyugodtan.

A tényen nem változtat semmit, hogy azok, akik nem lépnek ki maguktól sérült emberek, akiknek szaksegítség kell. Ott már az önbizalommal olyan szinten baj van, hogy még azt is megmerem kockáztatni, hogy vannak köztük olyanok, akik képtelenek lesznek az önálló életre. Egy idő után én is dühből kezdtem tanácsot osztani az ilyen típusú embereknek, de aztán rájöttem, hogy segíteni nem tudok, nem tudsz rájuk hatni azzal, hogy mit tenne egy ép lelkületű ember, mert ők nem azok.

Szerinted mennyire "normális" dolog, hogy egy akárhány éves felnőtt ember úgy fogalmaz a szüleivel kapcsolatosan mint egy 11 éves gyermek?

Nem nekem szólt, de én is írhatok véleményt? :)

Ismerek én is olyat aki hasonló körülmények között élt. Ha nem látom nem is hiszem el. De azért csak megoldotta a dolgot egy két füllentéssel. Azért, ha az iskoláig nem kísérik el meg vissza, akkor el tud ezt-azt intézni.

Láttam. :) És olyat is, mint amit a fórumindító leírt. Ha valamit nem láttál, még nem azt jelenti, hogy nem létezik.

A lány orvostan hallgató, anyuci szintén orvos. (Nem véletlen a szakosodása sem, amikor megkérdeztem tőle, hogy miért akar orvos lenni azt válaszolta, hogy soha nem gondolkodott, hogy lehetne-e más, az anyja határozott, s ezt elfogadta. Nagyon jó tanuló volt mindig, viszont most nem megy a tanulás - így tiltakozik a tudata a kényszer pálya ellen, de ezt még magának se meri beismerni). Gyönyörű lány, de azt hiszi magáról, hogy csúnya, nem volt eddig barátja sem, mert egyrészt anyuka nem engedte középiskolában, hogy barátkozzon, másrészt az önbizalma a béka feneke alatt, így nem is enged magához közel egy fiút sem. Otthon lakik most is, jelenleg másodéves. Napi szinten alázza az anyuka, apuka meg mintha nem is létezne, őt is elnyomja anyuci.

Ez csak egy eset, még legalább 5 történetet ismerek közelebbről, a magamét nem is számítom, mert úgy-e nálunk apám a megmondóember.

Vélemény?

Azért kisanyám, mert ilyen nincs.

Ha te egyetemista lennél, ahol felnőttnek számítanál, kizárt dolog, hogy amikor otthon vagy, lemennél tízévesbe.

Már a címből látszik a becsapás, mert mi az hogy a házból nem engednek ki?!

Egy húszévest.

Senkinek sem tetszik, ha hülyére veszik....

Személy szerint dühös vagyok rád.

Igen, mert itt koptatom a billentyűzetet, hogy segítsek neked, te itt voltál egész nap - a hoxán lehet követni, hogy ki mikor lépik be - de nem méltóztattál válaszolni a kérdéseimre. Legalább 6-ot feltettem, s azt is jeleztem, hogy ha azokat nem válaszolod meg konkrét tanácsot nem tudunk adni.

Azt is leírtam, hogy miért rossz ómen, ha valaki két fórumot indít ugyanabban a témában: egyrészt azt jelezheti, hogy nagyon komoly lelki probléma áll a háttérben, amit tanácsokkal nem lehet megoldani, ezért szükséges a pszichológus szaksegítsége, másrészt ha ez előbbi nem igaz, akkor palimadárnak néztek. S hogy ez utóbbi miért baj? Nagyon sokan vannak, akiknek ez a téma komoly problémát okoz, mint ahogy annak idején nekem is, én már túl vagyok rajta, s gondoltam semmibe se kerül nekem, hogy egy sokadik segítőkérőnek is leírjam a lehetőségeket. Ennek ellenére nem emlékszek, hogy támadtalak volna, pedig igenis tettél ellenem: elvetted azt az időt ami alatt más hasznos dolgot csinálhattam volna és az ilyen megvezetések miatt egyre inkább rájövök, hogy nem érdemes másoknak segíteni, mert azok kihasználják a jóhiszeműségem.

Tehát ha ki akarod húzni magad a gyanú árnyékából, akkor válaszolj a kérdésekre, ha meg csak unalomból indítottad ezt a fórumot, akkor hagyd abba, lehet, hogy másnak tényleg szüksége lesz tanácsra/segítségre és hozzájárulsz ahhoz, hogy ne vegyük komolyan....

Mi a helyzet a fiúddal, akivel lefeküdtél? Megvan még?

Szóval mégiscsak tudsz randizni? Vagy mégsem?

Miért hagytad abba a pultos munkát? Jelentkeztél júliusban (vagy azóta) valami munkára?

Mit szól az egészhez édesapád?

Te hogy gondolod megoldani a dolgokat, vannak-e terveid, elképelésed egyáltalán.

Szóval ilyesmik. DE olvastad végig, miket írtunk, szóval ismered a kérdéseket.

Szerintem próbálj meg nem törődni a véleményükkel - te ismered a saját értékeidet, és kiharcoltad a szabadságodat, az életedet.

Ne hagyd, hogy elronthassák, rántsd meg a vállad, bármit írnak, és kész. Gondolom, nem feltétlenül muszáj nekik válaszolni, ha csak pár havonta reagálsz, majd leszoknak rólad.

A mi családunkban is ez volt a helyzet (nem is csoda, hogy rajtam kívül mindenki otthon élő szűz maradt a 30 felé közeledve, ők behódoltak), nem ennyire durván, de hasonló. Én mondjuk kiharcoltam, hogy igenis elmentem otthonról, de minden "nagylányoskodásért" bűntudatkeltés, kiabálás volt, ha elmentem hétvégén bulizni a barátnőimmel, jött a lelki terror, mintha valami rosszat tettem volna. Amíg otthon laktam, nem is volt barátom, haza se mertem volna vinni.

Én elköltöztem, bár ez nem oldotta meg a problémát, azóta is ugyanúgy jön a lelki terror, én vagyok a szemét, aki lesz*rja a családját (hát még jó, hogy nem járok oda, csak egy évben kétszer, kinek van kedve hallgatni az állandó zrikálást, így is nyomják face-n). Többször elgondolkodtam, hogy megszakítom a kapcsolatot, de ez hosszú folyamat, nehéz.

Nem tudom, meddig fog ez működni, egyre kevésbé bírom. Már attól rosszul vagyok, ha látom, hogy írtak, mert tudom, hogy a végén oda lyukadunk ki, mekkora sz*r vagyok.

Költözz el, én is megtettem iskola mellett. Igen, kemény volt, néha éheztem, mert kajára már nem futotta, néha lyukas cipőben jártam, sokszor hullafáradt voltam, de még így is jobb volt.

Megsértődtél, mert lebuktál a kamu sztorival?

Ha nem lenne kamu, nem lenne ellentmondás a korábbi hozzászólásaiddal, és itt is reagáltál volna, válaszoltál volna a kérdésekre, beszélgettél volna velünk. Vagy éppen letorkolltál volna.

De persze most besértődsz, lelépsz. Aztán majd egy újabb nickkel nyitsz újabb fórumot...

Ki mondta, hogy az elköltözés egyenlő a kapcsolat megszakításával? Akkor senki nem tartja a kapcsolatot a családdal, aki nem otthon lakik?

Azért jól átugrottàl minden kérdést, gratulálok.

106. mauuuu 2016-04-20 21:29

Elég gyakran találkozunk kettesben, és eddig összesen 2 alkalommal feküdtünk le.

Ezt írta áprilisban, szóval nem kell félteni, hogy be van zárva a négy fal közé.

Az a valami az az, hogy EZ EGY KAMU TOPIK.

:-)

De ahhoz képest egész jól elvagytok vele.

ez az egesz szerintem egy eltulzott hazugsag. ha valakit annyira iranyitanak, sakkban tartanak a szulei, az eleve elfogadja ezt a helyzetet, neki ez termeszetes, nem lazad. aki lazad, az tesz es nem marad ilyen helyzetben, az osszevesz, koliba megy, dolgozni, halaszt az egyetemen, onallosodik

ez csak ilyen kitalalt rinya