20 évesen nem engedi, hogy randizzak és a házból sem enged ki?! (beszélgetős fórum)

Ez igaz, csak arra akartam utalni, hogy vannak lehetetlenebb helyzetek is, amiben aztán tényleg tehetetlenek az emberek.

A kérdezővel csak az a baj, hogy nem stimmel a története. Mert ha valós lenne, akkor válaszolna a kérdésekre, legalább kifogást találna a javaslatainkra, de egyáltalán nem reagál. Ha én felteszek egy kérdést, amiben tanácstalan vagyok, akkor legalább számba veszem a lehetőségeket, mérlegelek, aztán döntök.

Hidd el, ezeknek a lányoknak a 99%-a ismerősi segítséggel jut ki. Mert már olyan alapvető problémákkal szembe kell nézni, hogy ha kijössz és nincs munkád, nem kapsz lakást. Ha nincs lakásod, nem kapsz munkát. Kell egy ismerős, akinél maradhatsz 1-2 hónapot, vagy mész egy munkásszállóra, de garantálom neked, hogy nincs olyan lány, aki azt elviseli hónapokon keresztól, egyedül nemigen talál lakást, főleg kevés nyelvtudással, mert kevés a lakás, sok a bevándorló, megy értük a küzdelem. ÉS ez még csak 1 nehézség/probléma volt, ezért mondom, hogy lányok tuti nem jönnek ki ide egyedül, segítség nélkül.

De nyilván igazad van abban, hogy lépni kell, cak megjegyeztem, hogy a külföld nem igazán alternatíva 18 évesen pénz, ismerős, végzettség és nyelvtudás nélkül.

Nem azzal van, ha 25 éves korodra még nincs kocsid, hanem ha 25 évesen még mindig ott tartasz, hogy az életed csupa lemondás, szimplán azért, mert rossz helyre születtél. Emberek kevesebb miatt is öngyilkosok és depressziósak lesznek, kemény jellem kell ahhoz, hogy valaki csinálni bírja egyedül.

De nyilván nincs más választása. És ez szomorú, de közben a lányt is megértem. Fél, és bizony van is mitől félnie.

Küzdelmes az igaz.Meg nyilván szegény is vagy az elején. Egyként mi van, ha 25 évesen még nincs kocsid, házad, nyaralód? Az határozza meg, hogy ki vagy, hogy mit és mennyit birtokolsz?

De persze lehet élni gondtalanul, meló nélkül a szülők nyakán is, de akkor nincs nyüszítés, el kell fogadni, hogy ők diktálnak.

Attól persze még nem helyes, amit anyuka (állítólag) csinál, de ha ő nem változik, a lány meg pénzt, ellátást akar...

Persze, nem mondtam, hogy lehetetlen, én is ezt csináltam. De lássuk be, jól kinyírja az ember lehetőségeit és idegeit, ha 23-24 évesen még csak ott tart, hogy egészen addig a megélhetésért küzdött, meg hogy tanulhasson.

És az sem mindegy, mit dolgozol egyetem mellett. Pl. viszonylag jól fizető irodai munkád van, és csak azért csinálod, mert jobb melót akarsz, vagy minimálbért keresel és a főnöködnek derogál elengedni a vizsgákra.

Én is ismerek bőven embert, aki suli mellett dolgozik, de a többség közben otthon él vagy már van jó melója.

Ebben nem értek egyet veled: ha más megoldás nincs megy a 18 éves friss felnőtt külföldre. Ott mégis többet keres diploma nélkül is, mint itthon. Aztán el tudja dönteni, hogy mi legyen. Sajnos nincs olyan törvény, hogy a szülőnek kötelező eltartania a felnőtt gyermekét az egyetem elvégzéséig....

A másik felével sem értek egyet, amit a fórumodon kifejtettél: olyan törvény sincs, hogy gazdasági jólétet KELL biztosítson a szülő a gyermekének. Túlestünk a ló másik oldalára: az okostelefon, márkás cipő nem tartozik bele a gyermek eltartásához szükséges dolgok közé. Értem, amit írsz, hogy ideális az lenne, ha a szülő biztosítaná az egészséges táplálkozást, bizonyos luxuscikkeket, stb. a gyermekeinek, de ha ezt mind betartották volna az őseink most mi nem irkálnánk egymásnak a véleményünk. Azt se felejtsük el, hogy a gyermekeknek jogaik csak a 20. században lettek és jelenleg sem a világ összes gyermekének vannak jogaik.

Na, azért akkora mégsem lehet az a terror, ha a tanévbe albérletben lakik (a másik fórumában írta, hogy a szülei fizetik), szóval nincs mindig nyomás alatt, sőt.?

Meg bepasizni is be tudott, tehát az önbizalomhiány is minimum kétséges..

Nem kerek a sztori és nem olyan kis elnyomott leányka, úgy érzem.

Na igen, amúgy a gazdasági sakk-matt a legkomolyabb probléma. A 18 éves szeretne megszabadulni végre otthonról, de mit tegyen? Az érettségivel max. valami ócska, keveset fizető munkát kap, és nagyon nehéz abból szobát fenntartani, megélni, mellette a sulis kiadásokat finanszírozni, és főleg lehetetlen félretenni azért, hogyha valami történne, megbetegedne, elveszítené a munkáját, legyen mihez nyúlni.

Oké, 18 évesen elmegy otthonról, na onnantól nagyon nehéz kiszakadni a szegénységből.

Itt is nem kellene veszekedni! Nyilvánvaló, hogy akinek van tapasztalata a témában másképp látja a helyzetet, akinek meg nincs nem fogja megérteni, hogy hogyan képes idáig eljutni az emberi lélek. Ahogy azt sem tudjuk felfogni, hogy milyen lehet egy gyermeknek amikor a saját apja, testvére bántalmazza szexuálisan. A lelki bántalmazás is ugyanúgy ártalmas, mint a fizikai, csak nehezebb bizonyítani.

Nagyon sokan épp azért titkolják el, mert úgy érzik, hogy senki sem hinne nekik....

Húha..... azt hiszed, olyan jelentéktelen dolog az, hogy pl. nem az pénzt cipőre? Egy embernek megalázó, ha szakadt, lyukas cipőben, netán nyári cipőben kell bemennie télen az egyetemre. És ez csak egy példa volt. Nagyon jól tudja, hogy a szülő olyan dolgokat tud tenni, amivel számtalan megalázó helyzetbe kerülhet és ezt próbálja elkerülni.

De mondom, te láthatóan sosem voltál ilyen helyzetben és még csak felfogni sem tudod ennek a pszichológiáját. Ez nem olyan egyszerű, mint kívülről látszik.

A történet igaz, azért írtam le a saját esetemet is, hogy alátámasszam.

Azzal, hogy te mit hiszel el és mit nem, én nem tudok mit kezdeni.