20 évesen nem engedi, hogy randizzak és a házból sem enged ki?! (beszélgetős fórum)

Igen, tuti az övé, mert teljesen ugyanaz a sztori. Ilyenkor van bennem az, hogy elgondolkozom vajon igaz e a sztori. Aztán az illető ilyenkor vagy tagad, vagy valami hihetetlen hazugsággal próbàlja megmagyarázni stb... Ha valaki ugyanabban a témában többször nyit fórumot, számomra elveszti a hitelességét (pl a sok nyirokcsomós kérdés, aztán más néven kezdi elölről). Ott is jól ki lett tárgyalva minden. Ha meg új fejlemény van, folytassa azt.

Bocs, a mai napon rosszul indult... :)

Igen, a másik fórum is az övé. Valaki elmagyarázná nekem, hogy miért kell két néven két fórumot indítani? Ilyenkor azt gondolják, hogy a második fórumon jobban sajnálják? Komolyan nem értem, de szeretném tudni.

35. mauuuu 2016-07-01 20:28

Szerinte az gusztustalan munka, meg mit szólnának az emberek, ha én pultosként dolgoznék valahol. A válasz az, hogy semmit, mivel nem vagyunk "valakik", hogy bárkit is érdekeljen, mivel keresem a pénzt.

szembeszegülés.

nekem pont az lenne a szembeszegülés, h nem hagyja magát zsarolni, ha anyuka "be akarja zárni", akkor közli, h felnőtt, szabad ember és elmegy.

nem írtam olyat, h titokban lépjen le... ellenkezőleg. közölje, hogy dolga van, és megy.

A kamasz viselkedést a szembeszegülésre értem. Amíg anyagilag függ a szülőktől elég kevés lehetősége van...

Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy apuka miként viszonyul ehhez a történethez.

Az egyetemre csak bejár, máris adott a társaság. Ott van a srác akivel megismerkedett, mondjuk ezen az úton nem javasolnám, hogy elinduljon, mert akkor a fiútól fog pont úgy függni, mint az anyjától.

A kérdés tényleg az, hogy mennyire képes az önellátó életre, lelkileg mennyire felnőtt?

Most viccelsz? Egy 20 éves felnőtt nőt arra biztatsz, hogy úgy viselkedjen mint egy kamasz?

Ha lehet akkor meg kell beszélni a problémákat, ha nem lehet, akkor két lehetőség van, mint ahogy már írtam:

1. tűri míg be nem fejezi az egyetemet (Engem nemrég zsarolt meg az apám 33 évesen! hogy ha nem azt teszem, amit mond kitagad, erre mondtam, hogy tagadjon, felnőtt emberek nem zsarolják meg az ugyancsak felnőtt gyermeküket, erre már nem volt válasza. De ezt egy anyagilag függésben levő egyetemista nem tudja megtenni.)

2. Fogja magát munkát keres, albérletbe megy és mellette tanul - ami valljuk be nem egy könnyű történet, de nem is lehetetlen, más is tesz/tett így.

azért az szép, hogy anyuka legalább azt megengedi, hogy az internetet használd...

mi van akkor, ha nem engedelmeskedsz? mi van, ha igenis elmész, csinálod a dolgaid, emberekkel találkozol? megver? éheztet?

dolgozhatnál, igen, de a diákmunka nagyjából arra elég, hogy kitörölheted vele... neked most az a dolgod, a munkád, hogy elvégezd az egyetemet. ez ugyanolyan leterheltség, mint egy állás.

az biztos, h az emberek nagyrésze nem ülne otthon engedelmesen, hanem csakazértis elmenne, visszaszólna, stb. sztem kicsit birka módon viselkedsz, legyél már határozottabb.

Ilyen helyzetben nincs ahogyan érzelmi támogatást nyújtani: meg kell szüntetni az adott helyzetet! S azt csak ő tudja megoldani.

Hiába mondjuk itt, hogy jaj te szegény, mennyire együttérzünk veled, mert ettől a helyzete jobb nem lesz... A szülőkről való leválást meg kell lépni, ki időben szépen folyamatosan tudja megcsinálni, ki később felnőttkorában, és van olyan helyzet, hogy vár addig míg az idős szülő elhalálozik. Hány és hány agglegény és vénlány várja a fehér lovas megmentőjét, megmentő nincs, csináld magad akció van!

Van akit az egész világ támogathat, úgy sem tud kilépni, mert saját magában nem bízik, vagy kényelmesebb a megszokott rosszban, mint az ismeretlen jobb élet lehetőségét választani, mert azért meg kell dolgozni. Ezért is jobb volt a fiúknál a katonaság, az alatt önállósodtak, a lányoknak meg ezelőtt az idegen háznál való szolgálat, vagy most egy másik városban egyetemre járni.

20 évesen ugyanígy nyithattam volna, az egyetlen szerencsém a történetben, hogy nem otthonról jártam egyetemre. Mondjuk nálunk nem a túlféltés volt az oka a történteknek, így nem is nagyon ellenőriztek a másik városba való költözésemkor, a problémák akkor jöttek elő újra amikor az elvárásuk szerint haza kellett volna költözzek a tanulmányaim végeztével.

Jó, hogy meg tudtad szerezni a békédet. Apám lelkében nincs béke, saját magával vannak gondjai. Felnőttként is próbáltam leülni megbeszélni, de csak annyi reakciója volt, hogy "te hülye vagy." Így nem nagyon lehet dűlőre jutni. Persze nem akarok párhuzamot vonni az esetem és a fórumindító története között, mert nyilvánvaló, hogy másról van szó.

Igen, ilyen helyzetben más mód nincs: a határozott fellépés és ha másként nem megy a költözés. Az utolsó két mondatoddal maximálisan egyetértek.

Ha régebben nem volt ilyen túlféltő, akkor egész jó helyzetben vagy: mentalitást nem vált csak úgy az ember.

Mióta ül csak otthon?

Mostanában tettél te valami olyat ami miatt megrendült benned a bizalma? (Nem hibáztatni akarlak, de fontos, hogy átgondold.)

Mennyire tudtátok megbeszélni az ügyes-bajos dolgaidat? Régebben elfogadta a te véleményed?

Ezt a pultos történetet lehet pozitívként és negatívként is szemlélni, ebből nem lehet következtetni arra, hogy mi a gond a mostani problémádban.

Ha megválaszolod a fenti kérdéseket tudunk javasolni megoldási lehetőségeket. Fontos azonban, hogy ne kamaszként dacolj a szüleiddel, hanem felnőttként nyilváníts véleményt. Nem akkor kell "visszaszólni" amikor mindketten dühösek vagytok, hanem nyugodt körülmények között leülni és elmondani, hogy téged zavar ez és az, felnőttél és vannak dolgok amiben változtatni szeretnél. Ki kell deríteni, hogy anyukád miért úgy reagál ahogyan, mert a megoldás kulcsa is abban van. Nem biztos, hogy sikerül, de ha meg sem próbálod akkor mindketten veszítetek: ő a lányát, te az anyukádat.

Apukáddal mi a helyzet, ő nem nyilvánít véleményt?

Olvasom amit írtok. Néhány eset elég ijesztő.

Túl féltjük, féltik a gyereket.

Kimászik az ablakon ha már alszanak.

Vagy Ő hozzá másznak be..

Az problémásabb mert zajjal jár...

( nem tudomigaz - e, mert nem él aki mesélte nekem. hogy kimászott a gyermekem, és elég gyorsan vissza is jött. Pl ha tv néztünk, ajtója csukva, bizony megoldható )

Majd talán holnap jön és választ ad a kérdésekre.

Gondolom, már elküldték aludni:-)

Igazad lehet, de aki fórumokat nyitogat, az nem keresi a megoldást.

Csak panaszkodik, hogy sajnálják. De ha csak sajnálgatjuk, akkor sosem fogja megérteni, hogy csak ő segíthet saját magán. És még 45 évesen is csak sajnáltatja majd magát...

De látod te megoldottad felnőttként a dolgot, nem fórumokat nyitogattál, nyafogva.

Tudod, hogy van ilyen, én is megéltem, ha nem is ennyire súlyosan.

De én dolgoztam középiskolásan is hét végén konzervgyárban, nyáron idénymunkán. És már középiskolásan leültem az anyukámmal beszélni és elmondtam, hogy mennyire nincs igaza.

És mikor nagykorú leszek, onnantól úgysem tehet semmit, tehát jobb, ha megoldjuk békén. Hiába ül a szoknyámon, ha hülyeséget akarok csinálni, akkor megtalálom a módját.

Nem mondom, hogy azonnal elfogadta, meg voltak egymással ordítozások is, de végül is belátta, hogy igazam van. És onnantól béke volt:-)

Szóval ha ilyen az anyuka (apuka meg hol van, mit szól???), akkor bizony ki kell harcolni a szabadságot. MÁr ha tényleg akarjuk.

Egyébként is, felnőttet bezárni? Szerintem az bűncselekmény! Személyi szabadság korlátozása, szóval és simán mondanám, ha be akarna zárni, hogy oké, de akkor máris hívom a rendőrséget! Már ha másként nem megy...

De előbb mindenképpen leülnék mindkét szülővel, hogy beszéljük meg értelmesen a dolgot, mint felnőttek. És elmondanám, hogy ezt a bánásmódot nem tűröm, és ha nem változtatnak, elköltözöm.

Ha szeretik, akkor belátják, még ha eleinte nem is, és esetleg szóba se állnak vele, idővel megváltozik.

De a saját érdekében ezt a harcot meg kellene vívnia. Persze sokkal könnyebb a neten rinyálni.