20 évesen nem engedi, hogy randizzak és a házból sem enged ki?! (beszélgetős fórum)

ne viccelj mar, 20 evesen, annyi gonddal kabe, hogy anyuci szigoru es veszekszik, lecsokkent erorol meg alig eletben maradasrol beszelni? ha 20 evesen valaki ennyire k.o., abbol mi lesz, vegetativ agyhalott 4 fal kozott elo?

ebben a korban meg nincs rajta az emberen a mindennapos felelosseg sulya, tele kell lennie eletenergival, tervekkel, bulizassal, kalandvaggyal, megvaltom a vilagot erzessel

Akkor még ez is lehetséges.

Értem, amit mondasz, keresni kell a kiutat, mert helyette nem fogja megoldani senki. De van, amikor az embernek annyira lecsökken az ereje, hogy minimális dolgokra képes, épp hogy az életben maradásra. Ez mindenkinél más. Szerintem ilyenkor az a megoldás, ha keres hasonló sorsú embereket, barátokat, akikkel meg tudják beszélni. Hatalmas erőt tud adni a továbblépéshez. Nem tudom, a fórumindító közelében van-e ilyen ember, meg hogy meg van-e benne egyáltalán a szándék, hogy kitörjön, lehet, enélkül is menne, ha nincs komoly lelki terror.

engem forumozas szempontjabol nem zavar, ha valaki tobb nevvel van itt. az kicsit zavaro, mikor ugyanarrol nyit 10 forumot, eleg ertelmetlen, ahelyett, hogy az elsot folytatna

a kitalalt, bena torteneteknek sincs semmi ertelme. csak azt tudnam elkepzelni, hogy mikor mar csak uncsi dolgok porognek, a hoxa bedob valami provokalo, bugyuta vagy hajmereszto forumot, mert azt megertenem :D es jobb lenne elhinni, minthogy ilyen semmilyen, ostoba emberekkel van tele a vilag, mert ne legyen

Nekem ezzel csak az a bajom, hogy vagy nagyon elterjedt jelenség, vagy itt a hoxán egy embernek van legalább 5 nickje. Mondjuk azt már nagyon nem hiszem, hogy egy ember adná ki magát 20 évesnek, 30 és 45 évesnek.... ugyanezzel a problémával.

Ez inkább siralmas, mint nevetséges. :(

szerintem ha anyuka azt mondana, menjel bulizni, csinald, amit szeretnel, akkor se csinalna semmit :D ha 20 eves egyetemistakent itt tart (mar ha igaz lenne), eleg nevetseges

elhinnem, ha egy 13 eves lany irna kicsit kiszinezve a dolgot, hogy tanacsokat kapjon. mert ha azt irna, 13 eves, valoszinuleg egeszen mas reakciok jonnenek

ez azert nem egeszen igy van, mert nemcsak az otthon kornyezet befolyasol, sokkal tobb idot toltesz szinte az iskolaban, plane egyetemen

minden kamasz azt mondja, hogy o tul sokat segit otthon, es mindenre kenyszeritik, a szulok pedig azt, hogy a gyerek nem segit semmit :D ez olyan 14 eves hozzaallas, 20 evesen mar nagyon-nagyon ciki

Nagyon sok párhuzam van a két történetben, ugyanaz a fogalmazásmód, szóhasználat, stb. stb. Nincs kétségem.

A második részt már annyiszor kifejtettem neked, nem teszem újra, de eszembe jutott egy vicc:

Van egy falu, amit elöntött az árvíz. A falu papja a hír ellenére a templomban marad. Kis idő elteltével odamegy teherautóval egy férfi.

- Plébános úr, jöjjön velem, ha nem akar meghalni!

- Fiam, ne foglalkozz velem, mentsél mást, engem az Isten majd megsegít.

Kis idő elteltével a pap fölmegy a toronyba. Az árvíz már a templom közepéig ér. Egy motorcsónakkal egy újabb férfi érkezik.

- Plébános úr, jöjjön velem, ha nem akar meghalni!

- Fiam, ne foglalkozz velem, mentsél mást, engem az Isten majd megsegít.

A pap vízbe fullad. Találkozik Istennel és megkérdezi tőle:

- Uram, miért nem mentettél meg?

- Én mindent megtettem, küldtem utánad teherautót, motorcsónakot.

Egyre inkább úgy érzem magam, mint aki hiába kínálgat mentőövet...

Én azokat a hozzászólásait olvastam, ahol azt írja, hogy nem bulizhat, nem mehet ki a házból...Ez elég brutális 20 évesen. Nem is gondoltam volna ezek után, hogy lakott albérletben. Mert ha az anyja mindig is ilyen volt, akkor 20 éves korára annyira megnyomorodik, hogy semmire nem képes. De szerencsére nem így van ezek szerint. Akkor viszont sokkal könnyebb dolga van.

Még azt is írta valahol a fórum elején, hogy segített otthon, de az anyja mégis azzal vádolja, hogy semmit nem csinál.

Az engem is érdekelne, hogy apukának milyen szerep jut a családban.

Ezek tudat alatt berögzült dolgok, amikből nagyon nehéz kitörni, főleg ha sokat vagy ugyanabban a környezetben. Ha valakit így neveltek, az olyan észrevétlenül épül be a tudatalattiba, hogy teljesen természetesnek veszi, hogy ő nem ér semmit.

Vagy nem...És lehet, még rosszabb lesz a helyzet. Akkor van gáz, ha a hülyeség az akaraterővel párosul.

Ezt sose lehet tudni. De reméljük, hogy így van, mert akkor a fórumindítónak elég csak rácsapni az ajtót.

Azt a fórumot nem olvastam, de ez tényleg nem mindegy:D Lehet, nincs is akkora baj. Ha albérletben lakik, akkor képes arra, hogy megálljon a talpán. Akkor lenne nagy gáz, ha nem lenne.

Amúgy honnan tudod, hogy ugyanaz az ember indított két külön nickkel fórumot? Az is lehet, hogy csak hasonló a probléma.

Viszont van egy harmadik lehetőség is. Ki szeretne törni, de nincs hozzá elég ereje, viszont valahogy segít rajta az élet, és akkor megoldódik. Sok ilyen példa van, csak ők már rég túlléptek rajta. Sok olyan ember van, akinek ha nem jön az életébe az a "véletlen" szerencse, akkor már rég tönkrement volna.

Ez mind igaz, a gyengék elpusztulnak. És van, akiben erősebb a túlélési ösztön, van, akiben meg gyengébb.

Viszont ha valakinek ilyen zsarnok, manipulatív szülője van, és nem elég tudatos, azt könnyen csőbe húzhatják, és akkor hiába a túlélési ösztön.

Azért nem hiszem, hogy minden esetben azért nyit valaki újra és újra fórumot, mert nem tudja megoldani. Oké, nála még csak ez a második, talán elhiszem, hogy valós a probléma. De van olyan, aki 8! ugyanolyan fórumot nyitott. Ott már egy szavát sem hiszem el, az ilyenek unalomból és direkt csinálják. Az már más kérdés, hogy lehet nekik is valóban kezelésre lenne szükségük, mert ők azt hiszik normálisak, de valójában nem nagyon. Egy normális ember még neten keresztül sem csinál ilyet.

Szóval megvárom mi sül ki ebből, mert egy idő után a lány a másik fórumban sem reagált. Itt is biztos olvasgat, mert belépett ma már párszor, de nem válaszol. Viszont akkor értelme sem volt nyitni egy újabbat. Vagy írna annyit, hogy köszöni az eddigi tanácsokat, de nem szeretne belemenni a többi kérdésbe.

Persze azt már írtam, hogy magát a helyzetet el tudom hinni, hogy létezik ilyen, miután az én anyukám sem könnyű eset és láttam már a saját környezetemben is durva dolgokat.

Egyetértek a véleményeddel.

Most a nyári szünet miatt lehet otthon.

Na, látod, éppen segítünk neki észrevenni, hogy miben van benne, miből kellene kilépnie. És igen, küzdelmes.

Nyilván sokkal kényelmesebb apuka sok pénzén éldegélni...

Ja, és azért nem annyira elárvult kisleányka ő, már volt (esetleg van is?) barátja, szexeltek is, szóval azért talán mégsem úgy van teljesen, ahogy a fórumcímben írja.

Lehet, anyuka csak azon akadt ki, hogy egész nyáron semmit sem csinált (ahogyan írta) - bár a másik fórumában fogadkozott, hogy jelentkezik munkára, egy hónappal ezelőtt.

Szóval kérdés, hogyan is valójában ez az egész, mi és hogyan igaz belőle, apuka mit szól, ő miként vélekedik a dolgokról? Vagy ő nem tud semmiről vagy kihúzza magát a szituból?

"Ha valakit egész életében úgy kezeltek, hogy nem vették komolyan, annak elég nehéz komolyan venni saját magát, és felnőttként tekinteni magára. Gyakorlatilag újra kell tanulnia az egészet."

De hát nem otthon van állandóan, egyetemre jár, albérletben lakik, szexel, szóval semmit nem kell újra tanulnia, hiszen felnőttként él egyébként.

Itt a történetben annyi a bibi, hogy egyszer azt állította, hogy albérletben lakik, most meg azt, hogy otthon. Nagy különbség!

Senki nem tud segíteni neki, csak pszichológus!

Most nagyon csúnyát fogok írni, de ez az élet törvénye: aki erős és megcsinálja az él, aki meg gyenge és nem tudja megcsinálni vegetál. Ennyi! Ezerszer is nekifuthatunk a témának, ugyanide fogunk kilyukadni.

Mondok egy példát: a háborúk során azok a férfiak élték túl a küzdelmet akikben volt túlélési ösztön, akik leblokkoltak azokat hamarabb érte a halál. Persze voltak ott is szerencsésebbek, kevésbé szerencsések. Nagyon kevés ember olyan szerencsés, hogy nem kell lelki problémákkal megküzdjön - én egy olyan életet nem kérnék, nem érezném hasznosnak magam benne. Igaz, ebben az életemben nem is próbáltam, hogy az milyen. :)

Személy szerint jobban sajnálom azt a 100 millió nőt, akiket körülmetéltek és folyton megerőszakolnak a férjeik, mint azokat akik 20-45 éves korukban azért sírnak, hogy nem ölelgették gyermekkorukban a szüleik. Engem sem ölelgettek, megtanultam, hogyan ne neveljek gyermeket. Értem én, hogy mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb és értem én azt is, hogy tenni nehezebb, mint siránkozni, de még egyszer és utoljára ide leírom: az él aki tesz érte, a másik vegetál. Rajtunk áll, hogy mit akarunk: élni vagy vegetálni!

De a rendőrség felhívásával való fenyegetés talán ráébresztheti anyukát arra, hogy bűncselekmény, amit csinál.

Ahogy eddig olvastam a hozzászólásaiból, nem az a brutális, erőszakos anya, max. ordibál.

Sok oka lehet. Én arra tippelek, hogy elsőre nem tudta megfelelően kifejezni magát, és úgy gondolta, hogy ha még egyszer ugyanabban a témában nyit fórumot, akkor már senki se fog foglalkozni vele. Viszont válaszokat akar kapni valamire. Lehet, még ő se tudja, mire.

Márpedig vannak olyan helyzetek, amikor olyan szinten tönkretesz a család, hogy még saját magán se tud segíteni. Olyankor mi van? Néha elengedhetetlen a külső segítség. Most nem konkrétan a fórumindítóról beszélek, hanem általában.

Márpedig ez egy ördögi kör. Az ember észre se veszi, ha benne van. Ebből csak úgy lehet kilépni, ha először felismered saját magadat és azt, hogy miből kell kilépni. Ha külön tudod választani a kettőt.

Ha valakit egész életében úgy kezeltek, hogy nem vették komolyan, annak elég nehéz komolyan venni saját magát, és felnőttként tekinteni magára. Gyakorlatilag újra kell tanulnia az egészet.

Nem egyformán kapjuk a szerencsét, és nincs mindenkinek ugyanannyi ereje.

Nem olvastam végig az összes hozzászólást, de egyetértek veled abban, hogy a fórumindítónak akkor vannak jó esélyei, ha csak az utóbbi években romlott meg így a kapcsolat az anyjával. Mert ha egész életében ilyen volt, akkor az tényleg egy ördögi kör, és küzdelmes lesz belőle kilépni.

Ezt a részét pontosan tudom, viszont kíváncsi vagyok a véleményedre: szerinted miért van az, hogy ugyanaz a lány két néven indított ugyanarról a témáról fórumot?

Azzal meg nem tudok egyetérteni, hogy pátyolgassuk a lelkét, hátha egyszer valamikor kimer törni: először ki kell lépni a bántalmazó környezetből, s el kell menni pszichoterápiára ha nincs önbizalma. Önbizalmat csak és kizárólag ő maga építhet, más kívülről nem. Értem én, hogy azt mondod könnyebb ha segít valaki, de egy 20 éves lány hiába várja a fehér lovas herceget, a barátnőket, mert kívülről nem biztos, hogy akad egy ember aki segíteni fog, akkor benne marad egy életen át, mert ez a szemét világ nem biztosít neki segítséget? Csináld magad akció van: vagy lépik vagy nem lépik, de ez minden esetben a FELNŐTT viselkedés alapja. Aki nem tudja meglépni, az fogadja el a helyzetét, mert egész életében sírhat, de nem éri meg!

Értem én, hogy ördögi körnek tűnik, de nem az. A felelősség mindig azé aki lépik vagy nem lépik, aki másokat tart egész életében felelősnek az nem felnőtt, az ne is várja el, hogy felnőttként kezeljék mások ha maga sem felnőttként tartja magát számon.

Hány és hány kamasz van aki megszökik és el kezd dolgozni?! Belőlük még az életösztön nem veszett ki, akiből meg kiveszett az sírhat egész életében, mert élni nem fog. Kegyetlen a világ, nem egyformán kapjuk a szerencsét az élethez, de a saját felelősségünk, hogy mit hozunk ki magunkból és az életünkből.

Azt én személy szerint nem tudom támogatni, aki a siránkozáson kívül semmit nem tesz magáért. Aki elmegy pszichológushoz, az már tett egy lépést, de még az sem elég, a lelki fejlődés nehéz, de nem lehetetlen! Akarat kérdése, s ezt az akaratot mindenki saját magában kell megtalálja!

Nem arra gondoltam, hogy sajnálgassuk egész nap. Viszont ha soha életében nem kapott semmilyen együttérzést, akkor ez nagyon nagy erőt adhatna neki. Elég annyi is, ha leírja a problémáját, és nem lehülyézik, hanem beszélnek vele róla. És nem kioktatják, hanem elfogadják, amit mond.

Ha nem kapott normális alapokat, akkor elég nehéz megbízni magába. Viszont csak úgy tud nekivágni az ismeretlennek, ha van benne valamennyi önbizalom. Anélkül lehetetlen.