Voltál már életveszélyben? (beszélgetés)

Ja, dehogy! Rád meg aztán pláne nem haragszom:))))

Csak úgy megjegyeztem.....

Köszönöm...Nem tudom, lehet, hogy jobb, mert nem szoktam erről beszélni. Egyszer elemesélte a családnak, meg az orvosunknak..és hárítom örökké.

Régi történet, nem mostani...30 évvel ezelőtti....

Minden nap, amikor kocsiba ülök.

Egyébként egyszer a nagy pofám miatt valaki úgy is agyon üt. :D

Soha nem írtam le...csak annyit szoktam írni, hogy igen...én félek. Most sem igazán akartam, de kijött....

Ne haragudjatok:)

Ebben egyetértek Veled....

Ez rosszabb volt, mint amit legvadabb álmomban el tudtam volna képzelni.

Csak a csodálatos érzésről hallottam mindíg..... Én azt tudom, amit átéltem, hogy kegyetlen félelem volt bennem, mikor bekerültem az alagútba...és nem akartam menni....

Nem láttam fényességet, világosságot, kétoldalon pergett az életem. Rettegtem...kitámasztottam magam a kezemmel és tudtam, hogy nem megyek, nem mehetek....nagyon félek.

Közben mindent láttam, hallottam, ami körülöttem történt. Magamat nem láttam, csak az orvosokat és a férjemet, akihez néha szólt valamelyik orvos és egy nővér kávéval megkínálta. Néztem...és éreztem, hogy reszketek a félelemtől....

Tudom hogy sokan azthiszik hogy a halál az megváltás,és lehet hogy van egy olyan része is,sőtt remélem hogy van ,mert bármikor eltudok csevegni a fiam haláláról,könnyedén de erről az érzésről nemtudok beszélni,mert egyszerűen még mindig lebénit a gondolata is.

Azsem nagyon érdekel hogy igazán mások mitgondolnak az itt leírottakról,tőlem.

Soha senkinek nemkvívánom hogy megérezze azt

Ha éeleted legborzasztóbb dologára gondolsz azis csak egy nyaralás ahhoz képest.

A fiam elvesztése,is aprócsaka trauma volt ahhoz képest.

Nemtudom szavakba foglalni hogy mitéltem akkor én át,de tudom hogy létezik a gonosz.