Volt férjem lekezelően beszél velem a közös gyerekünk előtt. Évek óta sérteget, és szándékosan bosszant. Volt vki ilyen helyzetben? (tudásbázis kérdés)

Ma láttam egy esetet a suli előtt,és elszomorodtam nagyon.Apuka(ahogy leszürtem) várta a fiát a suli előtt,pár méterre a bejárattol,egyik oldalt a többi szülő között.Gyerek kijön,el a másik irányba,közben odalöki hogy "csak negyedhatkor mehetünk el"és elmegy,a pasi vörösen áll és motyog,a mellette állónak,hogy látod,még nem is köszönt.....és elment...

valahogy megfogott ez az eset.nem tudom mit kellett tennie apukának hogy a gyerek így viszonyuljon hozzá,de erős gyanúm,ahogy lejött a dologbol,hogy anyukának is van egy két keresetlen szava esetleg apukárol a gyerek előtt.El nem tudnám képzelni hogy a fiam így viselkedjen.Mondjuk odamegy,köszön,és azt mondja,anya csak negyed 6 kor enged el...ez mondjuk normálisabb dolog lenne.A gyerek elsős vagy másodikos általánosban,tehát 7-8 év körüli....szomorú dolognak tartom:((

Nálunk az is a gond, hogy nem tartja be az ígéreteit. Telefonba kérdezgeti a gyerektől, hogy megy-e hozzá hétvégén, aztán meg elfelejt érte jönni. Akkor is rám haragszik a fiam, pedig nem tehetek róla.

Bízom benne, hogy igazad lesz, hogy érdemes ragaszkodni az elvekhez....

Nagyon helyesek a fiaid!

Nem tudok róla hogy az exem rosszat mondana a gyerek előtt rólam,mi sem szidjuk az apuját,viszont vannak súrlódások időnként,még így is...én is sokszor tartottam tőle hogy ellenem tud beszélni,vagy,mivel a gyerek azt látja hogy ott mindíg ráérnek vele foglalkozni,mivel akkor viszi el ha ép ráér,nekem pedig biz kistesó,otthoni dolgok,stb,tehát be kell osztanom az időmet és a lehetőségeim is végesebbek,részben az anyagiak miatt is,másrészt nem fogok rálicitálósat játszani,tehát ha vett egy félmillás quadot mondjuk,nem veszek csakazértis mégnagyobbat...nem is tehetem meg,másrészt ő is rájött azótta hogy nincs értelme...mármint apuka...

Lényeg hogy én is tartottam attol hogy a gyerek hogyan gondol majd rám,vagy hogy elcsábítja majd így...nem mondom hogy nem tartok már tőle,de nyugodtabb vagyok...ha pillanatnyilag többet is tud nyujtani apuka,szüksége van rám a gyereknek minden téren,most már mondja és érzem is...7 éves kisfiúrol van szó...

Sziasztok! Sajnos ez a probléma évek óta tart. A gyerek volt már tanúja vitánknak is, ami után mindig rám haragszik egyedül. Kicsi még, nem látja át a helyzetet, csak élvezi, hogy ha elviszi az apja, ott lehet mindent, nincsenek határok, azt tehet amit akar.

A volt férjem kihasznál minden alkalmat hogy belém rúgjon, én pedig már nagyon elfáradtam a védekezésbe. Az utóbbi időbe inkább eleget teszek a kéréseinek, mint hogy vitába szálljak vele.

Nyers és modortalan, ráadásul megtalálta a zsák a foltját, újabban az élettársa is bele szól a dolgainkba, ami végképp felbosszant. Nem tudom mit tehetnék, a fiamnak jót akarok, ő pedig szereti, mert nem tudja milyen ember valójában. Könnyű a gyereket levenni a lábáról, meg azt mondani, hogy anya ezt+azt nem enged.....