Viszolygok a telefonálástól, chat-től, hogyan lehetne ezen túllépni? (tudásbázis kérdés)

:)))

Évekig nem is volt hangszóróm, tavaly kaptam ajándékba. :D Úgyhogy a netes társalgás nálam eleve okafogyott volt.

A gyerekünkkel beszéltünk skype-n, amikor külföldön volt, mást nem vettünk fel, amióta hazajött, még csak be sem léptem.

Sokan felhördültek, mikor egy helyen leírtam: azzal kezdtem a frissen telepített géppel, hogy letöröltem róla az MSN-t. Minek? Azzal a két emberrek, akivel általában hajlandó vagyok szóba állni, a levelező rendszeren keresztül csevegek - hetente 1×, vagy még akkor sem.

A Skype-ra sehogy nem hagytam magam rábeszélni, mert telefon. Ráadásul a sok csetelgetés zavar a munkában is. Akkor minek?

Mi ilyen nők vagyunk, és ennyi. Mások meg imádnak csevegni. Ők meg olyanok, és ennyi. Nálam éppen Foo Fighters szól:-))

Kedves SF és Naki, megnyugtattatok, akkor még sincs velem olyan nagy baj. Azt hittem az egész kerek világon egyedül vagyok ezzel csacsogós-csevegős hülyeséggel. Komolyan egy kő esett le a szívemről.

Az igaz, hogy miközben békésen hallgatom a Twisted Sister-t és olvasgatom az érdekes dolgokat, nektek írogatok, kissé remegve várom, hogy a bekapcsolt skypom mikor kakukkol bele a jó kis zenéimbe.

Hát eddig így volt. Egyébként ez részben igaz is. Azt a kis időt, amit otthon a gép előtt töltök, szeretem magamra fordítani, annyi olvasnivaló összejön, azokat gyorsan átnézem, játszok egyet, és kész. Brühüm, brühüm, miért kell engem olyasmire kényszeríteni, amit nem akarok! Lehet, hogy ez a baj, mindig is utáltam a kötelező dolgokat!

De ezt mások örömmel teszik, sőt alig várják, hogy ott ülhessenek, és csácsározhassanak. Én nem működök normálisan.

A skype legalább ingyen van :)

Ismerek olyan családot, ahol 15 ezer ft-os számlát retyerótyálnak össze havonta. Tény, hogy tudatosabban kellene használni a készüléket.

Javaslom, mondd azt, hogy most éppen nem érsz rá!

Hát az biztos, hogy bármikor lehet valami fontos, de az esetek többségében, nem az, sőt igen ritkán van fontos hívás.

Végülis a kapcsolattartás is fontos, és mindig megbeszélem magammal, hogy ezen változtatni kell. De amikor kész tények elé vagyok állítva, nem megy. Szerintem ez pszichés probléma nálam, csak az a baj, hogy ezt mások nem értik, én sem érteném, ha nem én lennék.

Este rákapcsolódok a skype-ra, de abba a nyűves kamerába még mosolyognom is kellene, pedig a fogaimat fogom csikorgatni, brrr előre félek.

Amikor csörög a telefon, előre nem lehet tudni, hogy üres beszélgetés lesz-e, vagy valami fontos :)

Tényleg nem szeret mindenki telefonálni, a páromnak csak néhány hónapja van mobilja - hívások fogadására, és a család unszolására.

Nincs semmi.Tulajdonképpen telefonálni is tudok, ha hivatalos ügyet kell intézni, akkor tudom, hogy ez az én dolgom, tárcsázok, és elintézem. Bár ezt sem szeretem, de megteszem, ettől nem leszek rosszul.

De ha csak üres csevegésről van szó, na ez nem megy. Ettől annyira bepánikolok, hogy szabályosan remegek. Kiszárad a szám, tudom, hogy bűnös vagyok, mert én még soha senkit fel nem hívtam, ettől aztán még rosszabbul érzem magam, és megadóan hallgatom a másikat.

Van valamilyen kommunikációs nehézséged?

Szóban, élőben könnyebben megy?

Sosem volt barátom a telefon, de manapság már fel sem veszem, ha csörög. Nem tudom magamban legyőzni az undort, hogy odamenjek és cseverésszek, úgy gondolom, hogy majd csak elhallgat, illetve felveszi más a családból, én csak mint egy "nagyasszony" külön kérésre odafáradok, szégyellem, de ez van.

A rokonok rámerőltették a skype-ot, pedig sejtettem, hogy ez sem lesz nekem jó, de nem tudtam már kibújni. Végülis írni szeretek, úgy gondoltam, ez még mindig jobb, mint a telefon. Errefel kaptam ajándékba tőlük webkamerát,kiderült, hogy itt is beszélgetni kell, hát az valami szörnyű. Azóta kb. két hete, még a géphez is utálok odaülni, a skype-ot még véletlenül sem nyitom meg, de már rámtelefonáltak, hogy mi van velem.

Egyébként tudok beszélgetni, még sokat is csevegek néha, de nem telefonon, élőszóban, azzal nincs bajom.

Szeretem a rokonaimat, nem velük van a baj, hanem velem, de nem tudom mit tegyek. Lelki beteg vagyok, ha rágondolok, hogy este be kell kapcsolnom. Olyan jól megvoltam eddig nélküle, miért kell ez nekem???? De az is nagyon rosszul esne, ha megsértődnének! Mi itt a megoldás?