Versszöveg - lánc (fórumjáték)
TOLDI írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége.
/Petőfi Sándor/
Tócsába lép a szél
füttyent és tovafut,
hirtelen megfordul
s becsapja a kaput.
/Radnóti Miklós/
Kicsi vagyok,de nemsoká
felnőtt leszek mégis,
veszek majd könyvet,s abban
verset írok én is,
beleírok én majd abba
mindent amit látok:
enyém legyen,beleírom
az egész világot!
Zelk Zoltán
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
Reményik Sándor
Majd megered kérdés,beszéd,
Komoly és vidám tárgy tarkabarkán.
Míg lesz beszédes hallgatás,
Csak néha perceg a parázs,
És a tücsök ciripel halkan.
Madách Imre
Kóbor gyermekem hazajött:
Kicsi Békességem
S a fák és a záporos vihar
Nagy egyességét nézem,
Csókos csatáját bámulom.
/Ady Endre/
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
/Ady Endre/
Óh,jányok észre nem vett csapatja,
Kihagyott asszonyok,
Meg nem vásárolt drága hetérák,
Óh,minden rangu hetérák tömegje,
De nagyon szomoru vagyok.
De nagyon szerelmes.
Ady Endre
Minden a földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint hegyi záporár,
hullámtörés, lavina, láva
s tűz, örökös lobogó.
/Babits Mihály/
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én, hogy
Szeretlek, mert ezt mondhatom,
De oh kérdezd: mennyire szeretlek?
Mert én azt magam sem tudom!
(Petőfi Sándor)
Kopár szobám - kopárabb négy fala
Csupaszon, fázón mered az égnek.
Talán a kékes magasba vágynak,
Hol nem fú szél és csillagok égnek.
/József Attila/
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse - -
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegénynek!
/Petőfi Sándor/
Kint is repedt a boltozat,
s csillagot mér velem,
míg rajzra vonja ujjamat,
a képzelt értelem.
Nemes Nagy Ágnes
Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
/Petőfi Sándor/
Idő előtt elmúlni vétek:
Elkárhozok,mert meghalok.
Szűzi karok,ifjú dühök,
Most kellenétek.
Ady Endre
A gúny éles hahotája
Fog köszönteni,
S minden illatos virágról
Elrezzenteni.
Szendrey Júlia
Minden nagy úr tudjon szólni,
A hazai hangokon,
Hogy-e honban ne mondhassa
Költő,tudós ezután:
"Nem tudom a magyar nyelvet,
mivel nem tanulhatnám"
Jókai Mór
Magyarország dús ország volt,
Van termése, kincse, vadja,
De amit a bús nép szerzett,
Víg uraság zsebre rakja.
/Ady Endre/
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
(Petőfi Sándor)
"Még néha jön, hogy tűnt nevek zenéje
Szívembe sír és vérem újra gyúl
S a messze ködbe és a távol éjbe
Sóhajtok, mint a fa, ha lombja hull. "
/Juhász Gyula/
Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!
/József Attila/
A gyászhuszárokkal az ősz elfogat.
Összvisszhangjába,hetedhét határba
szédül a minden részem kába
Nagy erdők ízelt keze fojtogat..
Rózsa Endre
Mese, mese, mátka pillangós batárba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
/Móra Ferenc/
Ismerjetek meg végre: ki vagyok!
Álarc alatt volt mostanáig képem.
De már meguntam álarcomat,
És azt most ünnepélyesen letépem.
(Petőfi Sándor)
Talán-talán jobb volna,
Mint lelkem keserülni:
Krisztus előtt, templomban,
Úgy, miként régen, leülni.
/Ady Endre/
Lóci,ne kalapáld a bútort!
Lóci,hová mégy,mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót!Nem szabad!
Rettenetes megint ledobta
Az erkélyről a mozsarat.
Szabó Lőrinc
S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.
William Blake
Dózsa György unokája vagyok én,
Népért síró,bús,bocskoros nemes
Hé,nagyurak,jó lesz szóba állni
Kaszás népemmel,mert a Nyár heves.
Ady
Kósza Szél kacsint a Napnak,
szárnyával int
a pillanatnak.
Felhők ölén
szunnyadt remény:
- tán felriad.
/Sz. Szécsényi Barbara/
Amíg ifjú vagy csak küzdesz:
De midőn erőd elhagyott,
Csodásan,hívogatalólag
Szólnak a zárdaharangok.
Vajda János