Versszöveg - lánc (fórumjáték)
Tartalak teljes valómmal.
Két partom közé szorítalak.
Zúgó ár el nem sodorhat.
Rögzíteni kell megkötő agyagba.
Ágai Ágnes
Látod, édesem, a csónakba ültünk,
mely mienk egyedül. Az íves ágak
sátra vízre hajol s a tiszta harmat
kéklő cseppjeivel szitál be minket.
/Dsida Jenő/
Megyek feléd, de soha el nem érlek,
bolygok körülötted, s önmagam körül,
bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,
s örök vonzásod szárnyain röpül.
Várnai Zseni
tégla, kő
tégla, kő
várnak fala egyre nő
teszem-veszem
rikem-rakom
malter közé
szívem adom
/Őri István/
Erősebb vért kellett nekem most,
Neked hegyesb nyíl kelletett
Így folyt köztünk, így folyt sokáig
A harcjáték, az ütközet.
Madách Imre
Gyönge vagyok, lelkem testem
Fáradt.
Vessétek meg nekem azt az
Ágyat.
Vesd meg rózsám, hadd feküdjem
Bele,
Hadd pihenjem ki magamat
Benne.
/Petőfi Sándor/
Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.
Vörösmarty Mihály
– Tengelice, fönn a fán,
ilyen pici dal után
mért mondod, hogy:
tyaf, tyaf, tyaf?
/Nemes Nagy Ágnes/
Remény, az öldöklő bánatban enyhadó,
És a leendőkben gyönyörrel biztató, Kisérsz-e síromig?
Lelkemnek adsz-e majd teljes vigasztalást,
Rebegve záródó ajkamnak édesen Enyésző hangokat?
Vörösmarty Mihály
E ritkán szálló szó, e rémület,
ez volna hát a termő férfikor?
E korban élek, árny az árnyban;
kiáltottam? már nem tudom mikor.
/Radnóti Miklós/
Ahol a villamos megáll,én is megállok
A kémények közül kinéz a Hold
Alatta állok én s a szürke bolt
Felette.
Karinthy Frigyes
De szépen tud Bors néni
háztetőkön sétálni!
Megy, megy:
kéményről
kéményről kéményre,
lépésről
lépésről lépésre,
tetőről
tetőről tetőre,
hátulról
hátulról előre,
elölről
elölről hátulra,
mindenki
mindenki bámulja.
/Nemes Nagy Ágnes/
Tisztán ragyogtam én-
világbanyíló ablaküveg.
De tolongtak köröttem,rámszuszogtak.
-Leheletüktől pára fed.
Váci Mihály
Ki fogja vajon megfejteni
E rejtélyt:
Az emberiségnek könnyei
Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?
Petőfi Sándor
Gyűlöletet ünneplünk,
Miként tegnap:holnap ás újra-újra,
Gyülöletet és Harcot,
"Míg új Karácsony jelét ki nem gyújtja
Az egész Földön a szívünk."
Ady Endre
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Szabó Lőrinc
Nagyon szerette néhány nyár idején
Szívemet,aki nagy fényben pazaron
Libegett,mint bíboros doge-csónak.
Ady Endre
Addigra este, lusta este volt
Ezüstfelhők közt hegedült a hold.
Ő tehet róla, mágus Aladin,
Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.
Karinthy Frigyes
A kismama néz a zúgó,
nagy madárra,
s tovább mos - de nem hallatszik
dúdolása.
Pákolitz István
Ez az ablaktalan ház! óriás ház! csukott ház!
Csukott kocsi - mindegy a pálya.
S visz, mint betonpáncélos léghajó
s kormányozhatatlan Földgolyó
céltalan aeroplánja.
Babits Mihály
Gyűlölet-szító,nehéz sebeinket
Bosszúra hívják a szíveink.
Ma bús fejünk álomra hajtván
Enyhet álmodunk:piros bosszú népe.
Ady Endre
királyt aki koldusnak öltözött
és elveszett a koldusok között
mihelyt ruháit levetette mind
s meztelen állt, fölismerték megint:
úgy ismersz rá te is magadra, hogy ki vagy!
Babits Mihály
Itt elhalt már a gyötrelem.
Még nem olyan régen nyári napnak
Lángjától sem hevült szívünk,
Most csodás meleg fűzi egybe.
tAVASZ VAN,REMÉLÜNK S HISZÜNK.
aDY eNDRE
Tűz nélkül is majd tüzelek,
Engem nem olt ki semmi, semmi.
Gyertek hozzám, tanuljatok
Dideregni.
Ady Endre
"Nagy az adó!"hát ugyan te
Mit fizetsz,Demosthenes?
Soha egy árva fabatkát sem
Még eddig!No,most nevess!
Hasadnak élsz,de hazádnak pénzt és munkát megtagadsz,
S azt várod,hogy még téged is tartson el a jámbor paraszt.
Jókai Mór
Láttam, láttam lappantyút!
Éjszaka, erdőn meglestem,
róka-vadásszal kettesben.
/Nemes Nagy Ágnes/
Törpe a láng-de hatalmas a füst.
Kicsi ez a tűz már-nem perzsel-
pecsenyesütéshez több nem kell.
Baranyi Ferenc
Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fulánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.
Algernon Charles Swinburne
Kezük virágát tördeli a kín,
könnyeid súlyos kalásza pereg,
mert elvették azt,akit szeretsz,
a fiadat,szerelmed,férjedet...
Váci Mihály
üvölteni! üvölteni!
hadd hallja az egész világ:
segíts világ! pusztulj világ!
Hadd hallják meg az emberek:
Gazemberek! gazemberek!
Babits Mihály