Versszöveg - lánc (fórumjáték)
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. —
/Arany János/
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz!
Petőfi Sándor
Ti,akik zárt ajtók előtt szepegtek,
Kis társaim az éji hidegen,
Játékaim nem adom oda nektek,
mert véretek makrancos-idegen.
Kosztolányi Dezső
Mennyit nem küzde a balsors velem,
Mig valahára mégis engedett,
Mig a dicső percet megérhetém,
Hol sajátomnak mondlak tégedet.
Petőfi Sándor
Kezdenek már nyakukba venni,
Hurráh,hurráh.
Milyen jó nem ismertnek lenni,
Kezdenek már nyakukba venni,
Kiknek semmijük sem vagyok.
Bocsáss meg nekem,én árva lelkem.
Ady Endre
Ti szép leánykák szemei!
S én el fogom felejteni,
Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -
Véljük, hogy a lyányok szíve az ég,
Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.
Petőfi Sándor
Kinek szívét szaggatva járja át
a fájdalom,hogy elveszik,akit imádsz,a férfit,
az ácsnak fiát,a teremtőt,
a csodákat tevőt,
halászok és pásztorok mesterét...
Váci Mihály
Most itt vagytok keggyel, röpkedőn,
Eljöttetek keggyel, röpkedőn.
Régi erőt és régi hitet,
Mit eldobtak a nénjeitek,
Visszaadjátok, mai asszonyok?
Ady Endre
Ki tudja,hogy holnap mint lesz?
Tán dadogva nem emlékszem,
Tán busongva nem emlékszem.
Te voltál a mindennél több
Itt az írás tanuság.
Ha dadogva nem emlékszem.
Ady Endre
Kakasszóra hajnal ébred,
Én lányokkal nem beszélek.
Mert ha szólok őhozzájok,
Hajnal lesz a két orcájok.
Petőfi Sándor
Most örömzajt fojt el a gyász napja,
Nem zavarja azért ünnepünk,
Egy ezredév dicső ünnepélyét
Nem zavarja ha mi könnyezünk.
Ady Endre
Nem látjátok, hogy mi lett belőlem?
Címerem most rózsa s nem borág.
Szerelemnek katonája lettem...
A lant, a dal töltött fegyverem,
Töltés benne forró érzeményem,
Boldog én! ha a csatát nyerem.
Petőfi Sándor
Távoli tűz,földből pirosan föltörő
Viráglángnyelvek, lebegő,
Szelíd kék füstje távol lombnak e lenge fákon,
Izzó arany,amely zuhogva dől,
A napkéselte rések boldog sebén.
Tóth Árpád
Porlanék a sírnak
Hold- és csillagatlan
Éjjelében: ah, ugy
Tán nemcsak barátod
Lettem volna egykor.
Megtörtént!... a multat
Petőfi Sándor
A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda a nap,
Áll a tetemnél tiszti poroszló,
Gyertya,feszület,kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.
Arany János
Nem volt ottan lámpa, se ház,
mentünk: én meg a róka-vadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!
Két szeme lángja két pici lámpa,
gurgula-hangja úszik utána.
/Nemes Nagy Ágnes/
Nem hal meg szépen.-
Eltikkad gyürüs ujjaim
s tenyerem forró börtönében.
Károlyi Amy
Tanultam suhogást,
pataktól zuhogást,
bagolytól huhogást,
malomtól duhogást,
tanultam kóborlást,
varjútól varázslást,
liszttől fehérlést,
tűztől parázslást,
hívtak a felhők
reggeli égen:
/Nemes Nagy Ágnes/
Nappal erdőn kószálok,
Éjszaka sirdogálok.
Énérettem sirdogálsz?
Engem kivánsz? Engem vársz?
Bánatomnak vége hát!
Óh, szerelmes jóbarát!"
William Blake
Téged szült-é a világ?
Vagy a világot is te szülted éppen?
Mert ha csak nincs napvilág,
Nem mérhetünk mi időt semmiképpen.
Csokonai Vitéz Mihály
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.
Csokonai Vitéz Mihály
A délután pezsgett a poros utcán.
mint az aranybor,
s egyszerre este lett!
És úgy megváltozott az utca akkor,
savanyú holdfény lett sugarakból,
a tűzborból ecet!
Kosztolányi Dezső
Jőj el végre, valahára,
Te határzó, te nagy óra,
Petőfi Sándor
Libegő,tajtékos,buja vihajjal,
csábító,csiklandós lidérckonda
fuldokló,röfögő,láb között rohan
a szívbe,a Kéj.
Móricz Zsigmonr
Tévedtem - bűnt miért hazudjak?
Mellet ki ver, kezet ki tördel?
Én ebben a büzhödt gödörben
Téged kerestelek, tudod jól.
Petőfi Sándor
Más remény nincsen
mint engedd kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj éltes kedvet.
Jókai Anna
Láttam mindent, mi látható van itt;
Látám a jónak örökös bukását
S a rosznak örök diadalmait.
Hallottam már az éhezők nyögését
S dorbézolási kurjantásokat,
Hallottam már a csalogányt dalolni
És csörömpölni a rabláncokat.
Tudom, hogy így volt ezredév előtt s hogy
Ezred multán is ekkép lenni fog...
Mindent tudok, mindent hallottam, láttam,
Petőfi Sándor
Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
Váci Mihály
Mint lót-fut a boldogság után
Az ember, a dőre,
Az egyik hátra, a másik előre,
Mikéntha már ott volna nyomán.
Petőfi Sándor
A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
Várnai Zseni