Versidézetre rímelj! (Pl.: Most van a nap lemenőben, Mosatlan a tekenőben) (fórumjáték)
Csámpás konok netán ez a világ,
igazán csak az boldogul, aki svihák. :(
Csicsija, bubuja, én csillagom, (Móra Ferenc - Altató)
/Az egyik legszebb vers a világon./
Ó,ringass drága ábránd,fúst,lengébb lágy sziromnál
merengve gyújtom gyertyám jó anyám sírjánál...
Csámpás konok netán ez a világ...(Ady Endre)
Feketén bólingat az eperfa lombja,
pedig a kertész már zöld festékkel szórja.
Ó, ringass, drága ábránd, füst, lengébb lágy sziromnál... (Tóth Árpád)
Lóci,hová mégy,mit csinálsz?
Valami rosszban sántikálsz?
Feketén bólingat az eperfa lombja
Talpra magyar, hí a haza!
Cement a ház lábazata!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz? (Szabó Lőrinc)
Akarsz-e együtt a sötétbe menni?
sötétben kenyérre vajat kenni?
Talpra magyar, hí a haza (Petőfi Sándor)
Hová repült a sárkányod vajon
Talán elcsúszott a síkos havon.
Akarsz-e együtt a sötétbe menni? (Kosztolányi)
"Kertész leszek, fát nevelek,"
Kávé nélkül fel se kelek.
Hová repült a sárkányod vajon (Kosztolányi)
Elhull a virág, eliramlik az élet.
de ha mellettem vagy én nem félek.
Kertész leszek, fát nevelek, (József Attila)
/Szerintem úgy lenne helyes, ha kiírnánk a költő nevét is akitől az idézett sor származik./
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
De köztük néhány elszáradtat látok.
Elhull a virág, eliramlik az élet.
Ó lassan szállj és halkan énekelj,
nézz körül kedves, a hajnal jön el...
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben,
Anyám tyúktojást vert a nagy serpenyőben.
Ó lassan szállj és halkan énekelj
Fölszállott a páva,vármegye házára
Utána rászállt Józsika hátára.
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Ne nézz,ne nézz hát vágyaid távolába,
indulj inkább gyorsan a nagy iskolába...
Fölszállott a páva,vármegye házára
Hová merült el szép szemed világa?
Gyönyörközdsz ebben a ködös, füstös tájba(n)?
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába!
Várj reám,ha havat hord a szél,
füledbe súgom,úgy szeretlek én.
Hová merült el szép szemed világa?
Reszket a bokor,mert madárka szállott rá
Nem hallok mást, csak varjú károgást.
Várj reám, ha havat hord a szél,
Feketén bólintgat az eperfa lombja,
mi tagadás,tetszik a leányka combja.
Reszket a bokor,mert madárka szállott rá
Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek,
De szárny és comb nem jár a gyereknek.
Feketén bólintgat az eperfa lombja,
Őszbe csavarodott a természet feje,
Elment a fodrászhoz a szomszédom neje
Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek
Még kér a nép,most adjatok neki,
De ne adjatok, ha meg nem érdemli!
Őszbe csavarodott a természet feje,
Felhőbe hanyatlik a drégeli rom,
na tessék!-kiömlött drága borom.
Még kér a nép,most adjatok neki
Hát elbocsátlak mégegyszer,utószor
Héjanászról írjon az utókor.
Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Kis lábaskában hazahozta,
Cirmoskája nyalogatta.
Hát elbocsátlak mégegyszer,utószor
A bögrét két kezébe fogta,
Utána meg elmosogatta.
Kis lábaskában hazahozta,
A vadász ül,hosszú,méla lesben,
s elmélázik:mozog még a testem?
A bögrét két kezébe fogta,
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Remélem, hogy nem tévedés,
Ez a nagyszerű érzés.
A vadász ül hosszú, méla lesben,
Én mondom, még nem nagy az ember,
de képzeli,hát szertelen,
Elhagyta a földet nem egyszer,
De előtte még a végtelen.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Tüzes,sajgó seb vagyok,égek
kínoz a fény és kínoz a harmat,
nyugalmat immár nem remélek,
szívem lakója vagy...hagylak.
Én mondom, még nem nagy az ember,
de képzeli,hát szertelen,