Versek (szígorúan csak saját!!!) (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Csoda
Gyönyörű ünnep közeleg, elhozz egy csodát
Sokk nő, férfi és gyermek titkolt álmát.
Mit eddig csak csendben reméltünk,
Csak magunkban remegve kértünk.
Ajándék mit megérdemel minden ember
Ki jósággal a szívében reggel fel kell,
Aki segít, ha meglát a bármi bajban,
Ki érted elrebeg egy imát magában halkan.
Megérdemlik, mert az ilyen embernek jár a csoda
Hisz törődést szül minden tette és szava.
Segít egész életében, mert a szívét ez élteti,
Köszönetet nem vár, szerinte nem is kérheti.
Csoda mely lehet csak egy forró ölelés,
Egy forró kávéra való ébredés.
Csokor virág mely a hát mögül elő kerül,
Egy képeslap mitől az arca mosolyra derül.
Itt a különleges alkalom, kimutatni az érzést
Amivel meghálálhatjuk az egész éves törődést.
Bármit teszünk, azt tiszta szívből adjuk át,
Hadd érezze át a odafigyelés csodáját.
Szia Idegen! Ki vagy Te?
Kérdezem: vajon tetszem-e?
Rám nézel, szemed kíváncsi…
Rád nézek és látom…
Látom, téged bánt valami!
Szia Idegen! Repüljünk!
Meglátod: együtt nem félünk!
Rám nézel, ez a szerelem…
Rád nézek és érzem…
Csak ez a Férfi kell nekem!
És egy kis versike is:
Érzelmek törnek fel
és ha az érzelem kell
ott van a lelkedben
még csak mereven.
Merev érzelem van bennem
de meg kell tennem
ki kell engednem a madarat
hagyjuk szállni a szavakat.
Te vagy a fény ott benn
A csillag ott fenn
Mely világít nekem
Mindig ott van velem.
Tudom egyszer elmész
A mennybe felmész
A mennyben jobb neked
Még találkozok veled.
Ez egy idézet/gondolat lenne:
"Mikor megtudtam, hogy vagy nekem, különös érzelem ejtett rabul. A szeretet. A szeretet már akkor is van mikor még nem is létezel, mikor nincs rá szükséged akkor van. Ez tévedés a szeretet mindig van. Akaratlanul is szereted azt akit sohasem szeretnél,de mégis szereted."
Szia:)
Várjuk!:)
Piciny kezével ahogy simogat,
ahogy ujjával simítja arcomat,
drága mosolya,mely mindennél többet ér,
ezer apró dolog,mely száz csodával is felér.
Ahogy szalad kitárt karokkal felém,
ahogy mondja"anya szeretlek én"
ahogy érzem ez így van,így bizony
kicsit sírok ilyenkor,de csak titkon.
Mert öröm maga a gondolat,
hogy-e kis csöppség ennyi szeretetet ad,
öröm és csoda ő nekünk
nélküle nem tudom,mi lenne velünk.
Piciny kezével ahogy integet,
simogat,ölel,s meg-megszeret,
piciny keze és kedves szavai
oly boldog vagyok,el sem tudom mondani.
Akkor egy kis rövidke vers:
Gondolat suhan át: nesztelen
Érzelem kavarog: meztelen
Leszáll a válladra, simogat
Csak én hallom: téged hívogat!
Mintha fáradt lennék.
Nagyon -nagyon fáradt.
Nem is tudom,talán
csak a vágyak
,mik bennem élnek tesznek tönkre,
s lezuhanok a mélybe örökre.
Jó lenne ha elkapna két karod,
átölelnél,s mondanád kedvesem,
ne félj semmit sem.
Jó lenne sok minden ha volna,
s a lelkem végre megnyugodna.
jaj nem megy nekem ez a versírás.meghagyom nektek a lehetőséget..)
Szenvedély
Mécsesek tétova lángjai lobbannak,
Halk zene dallama ad ritmust a szavaknak,
Forró s vad érzés járja át a szobát,
Érezni a zakatoló szívdobbanást.
Érzéki érintés mely forró s hideg,
Becsukódnak a szenvedélyes szemek,
Kimondatlanul is kimondatnak a szavak,
Engedélyt adva a kéznek, mindent szabad.
Gondolatok szenvedéllyé formálódnak,
Nincs már helye a higgadt szónak,
Eggyé olvad mi eddig különálló volt,
Felgyorsul a test zenéje mi eddig halkan szólt.
Megszűnik létezni minden, ami világ,
Lángra lobbantva a közös szikrát,
Egybe forrva lángol a levegő és test,
Elégetve mindent mi árnyékot fest.
A vágy szabja az idő hullámzó ritmusát,
„Újra és újra”, hallod szenvedély szavát,
Hosszú pillanatra eggyé válik minden,
Gyönyör jár át mindent abban a forró csendben.
Kettéválik mi eddig a pillanatig egy volt,
Lecsendesedik mi a szenvedélyről szólt,
Kielégülés csendet parancsol a kezeknek,
Nem hallani mást már, csak egy szót: Szeretlek!
Na jó...:-)
Mosoly suhan át egy kedves arcon,
Csillog egy zöldes, imádott szempár,
Túl vagyunk egy ádáz, kemény harcon,
Hihetetlen édes, ami ránk vár.
Szerettem. Azóta, hogy megláttam.
Imádtam. A hangja megrészegített.
Félénk volt. Kicsit fáradt, de nem bántam.
Küzdöttem. Akartam; az enyém lett.
Mosoly suhan át egy könnyes arcon,
Csillog a zöldes, szerelmes szempár,
Bár túl vagyunk néhány hosszú harcon,
Feledteti, ami előttünk áll.
Sziasztok!
Verset szeretnék olvasni,tessék írni!:)
Reggeli versike:
"Feledném, hazudnám, de nincs miért,
Szemében ott ült: kérlek, adj esélyt!
Végtelen, sötét, torz a fájdalom,
Nehéz a súly egyedül: átadom.
Ím egy tükör, ki mosolyog benne?
Elém tartod, mintha igaz lenne…
Amit benne látok, pedig nem az…
Csak egy olyan szót mondj, ami igaz!
Nézlek, hallak, értelek, de végül:
Csak a fájdalom marad emlékül!"
Kavargó, fullasztó, értetlen…
Érzelmek, tartsatok életben!
Menekülj, kapaszkodj, ne hagyj el…
Látom, hogy velem vagy, keresel.
Szeretlek, vágyom rád, akarlak!
Maradj meg mellettem szabadnak!
Érzem a fényt, látom a képet,
Látom bennünk a jót, a szépet.
Igazat, fájót a szemedben,
Ki ne mondd, ki ne mondd helyettem!
Szikrázó, vibráló, magasztos,
Maradjunk örökre, úgy, mint most!
Szavak…
Szavak és szavak, de vajon mennyit szabad
Gondolatok és érzelmek szabadon szárnyalnak.
Megtalálnak, agyadban kavarognak, kutatnak
Érzelmeid vajon jó felé haladnak?
Vajon érti, mit miért teszek?
Érzi a tiszta mély s tiszta szerelmet?
Mely olyan régi azt hittem elveszett,
Azt éreztem kiégett s lett szeretett.
Látom, hogy szeret s érti szavaimat
Szereti szeretni lángoló gondolataimat.
Érte égek, ő gyújtotta bennem a tüzet
Együtt adtunk az érzéseknek értelmet.
Egyszer tudni fogja, csak ő számít
Látás, érzés s tett lehet, hogy mást állít.
Minden szó mögött egy érzés bújik meg,
Ha rám nézel, megérted a szerelmet.
Mit teszek s írok, arra lehet sok magyarázat,
De csak a szemem adhat neked igazi választ.
Szemem mely szívemnek valóságos tükre,
A tükörképet buta gondolatokkal ne tedd tönkre!
Szavak elszálltak, de az érzés mindig jelen volt,
Nem mondtam, de mélyen bennem tombolt.
Meg kellet volna, de most már mutatom,
Nézd a szemem, lépj át a szavakon.
Bármit tettem mondtam és teszek
A szemem azt mondta s mondja: örökre veled!
Nincs jelentése, ha bárkinek bármit mondok,
Értelme, csak akkor van, ha hozzád szólók.
Örök szerelmet csak irántad érzek,
Ha a szemembe nézel, tudom megérted.
Az örökké valóságnak te adsz értelmet,
Fogadd el: csak téged szerettelek és szeretlek.
Elmész,hát én is megyek.
Többé már nem tervezgetek,
nem számolom a napokat,
úgyis szenvedek még sokat.
Előre kell csak nézni,előre.
Csak ez maradt egyelőre.
Nincs semmi remény jól tudom,
de tovább megyek ezen az úton.
Bármit is hoz a jövő nekem,
elfogadom egyetlenem,
többet úgysem tehetek,
csak még elmondom:SZERETLEK.
Ma tompán sajog a szívem,
Ma zakatol, fáj…kitépem
a helyéről, neked adom.
Hol vagy? Merre jársz? Mit csinálsz?
Gyere értem, és én megteszem
amit kívánsz.
Nincs bennem semmi büszkeség
hidd el…bármit kérhetsz, mit akarsz?
Ma az sem bánt, ha elzavarsz.
Véges nap, véges az időm is…
Ha ma nem kérsz semmit, holnap
már nem tudod ma mit hozhat
neked az éj, a perc, a sóhaj…
Gyáva vagy, kevés…menekülj
csak , én tudom te cefetül
fogod ma érezni magad!