Velem van baj, vagy a világ ilyen? Valami nem stimmel... (beszélgetős fórum)

Ez rendben van...

De mi van, ha én egy nemeslelkű hajléktalan vagyok?

Ki fog velem törődni??

(Nagyon kevesen...)

Nincs korhoz kötve, eddig igaz.

De sors, szerencse megemlítése itt szerintem nem "szerencsés".:)

Mégis a sokéves átlag azt mutatja az emberek leginkább gyerekkorban találják meg a barátot, ami egy életen keresztül elkíséri őket jó esetben.

Persze létezhet olyan aki felnőttként köt barátságot, de sokkal ritkább dolog.

És a lelkük mélyére is nézel, vagy csak eldöntöd a magad módján, hogy "barátságosak".

Sokan hiszik azt, hogy vannak "barátságos" emberek.

Én már nem annyira. Jobban meg kell őket ismerni.

Amit mi barátságnak hiszünk, sokszor nem az...

A világ változik valóban, s nekünk valamilyen szinten alkalmazkodnunk kell ahhoz.

Azért az nagyon fontos: életminőségünk, kapcsolataink legnagyobb részéért mi vagyunk a felelősek.

Ez olyan, mint amikor a grált keresed...

Senki nem találja...

Mert nem terem minden bokorban...

Szépen el van rejtve...

40 évhez közel, már ritkán nyílik meg az ember egy idegennek. Ami úgy gondolom természetes is.

Persze ettől ismeretségeket lehet kötni, de az nem egyenlő a barátsággal.

Nagyon szerencsés vagy. A gyerekkori barátok már a múlté. Nekem pl. csak felnőttkori barátaim vannak!

És még lesznek is -remélem! :)

Nem tudom mennyi idős lehetsz, mert ez nem derül ki sem a hozzászólásaidból sem az adatlapodból.

Én azt gondolom, hogy az ember felnőtt fejjel már nem tud igazi barátokat találni. Ha gyerekkorodban nem találtál, ilyenkor már nagyon nehéz.

Persze lehet, hogy csak magamból indulok ki, de nekem azok az emberek akiket barátnak tartok már tizenéves koromban is megvoltak.