Végkép elkeseredve, avagy hogyan tovább a nehézségekből (beszélgetős fórum)

Szia

Más szakra nem tudsz átmenni ami közelebb áll hozzád?. Probálj pozitivan állni hozzá. Ugyis sikerülni fog. Most nekem is szarul áll az életem de eldöntöttem rendberakom. Ha csak ülök és sirok attól nem lesz jobb. Ujabbam sokat olvasok a pozitiv gondolkodásról és a vonzás törvényéröl és igyekszem tudatosan fejlödni.

Mindig azt mondják,hogy nekik nem volt lehetőségük tanulni,mert szegények voltak és ezért letettek egy szakmát és mentek is dolgozni és hogy nekem nem ezt szánják.Én ezzel tisztában is vagyok,mármint a mondat mindegyik részével.Csak nekem most ez az egész úgy jön le,hogy ők eltervezték az életemet és azt akarták,hogy úgy csináljam,ahogy nekik jó.Tehát diploma,merthogy okos vagyok,nekem nem elég egy sima szakma.Én érettségi után dolgozni szerettem volna és levelezős egyetemet végezni,de ők nem engedték,én pedig nem álltam ellen túlságosan.Bár azért nem,mert nálunk divat azt mondani,hogy azt csinálod,amit én mondok vagy mehetsz a háztól.Egyszer már passziváltatni akartam az egyetemet 1 évre,de azt mondták,hogy akkor haza se jöjjek többet.

Elég érdekes szüleim vannak.2 végletben vannak mindig.Vagy nagyon szigorúak,vagy nagyon megértőek.

Elég sok ismerősöm otthagyta az egyetemet és megkérdeztem tőlük,hogyan reagáltak a szülők.Senki nem mondta azt,hogy nem szóltak hozzá vagy hasonlók.Persze,senki anyja-apja nem örült,de átbeszéltél és ennyi,nem dőlt össze a világ.De én még beszélni sem tudok róla velük,mert nem szólnak hozzám,annyira megsértődtek vagy nem is tudom,hogyan fogalmazzak.És tudom,hogy nem kevés pénz volt engem taníttatni,de akkor egész életemben felhánytorgatják majd,hogy mekkora csalódást okoztam?

Gratulálok,nagyon ügyes vagy. Mi már tudjuk is:-)

Talán egyszer ők is.De a Teremtő minfenképp és büszke rád.

A legundorítóbb, amikor a szülő rombolja gyermeke önbizalmát.. Ezt sajnos kicsi korom óta élem át folyamatosan, mert most is megkapom tőlük állandóan, hogy én nem viszem semmire..

Az összes eddigi végzettségeim előtt is azt mondták, hogy én nem leszek rá képes, hogy végig csináljam, de végig csináltam.. de soha egy gratulálok, vagy ügyes vagy! - nem hangzott el tőlük..

Most én is így vagyok.Én 23 éves vagyok,de most minden összejött és nem tudom,hogy lépjek túl ezen.Most az a gond,hogy az utolsó 1 évet nem tudom megcsinálni az egyetemen,mert nem megy a matek.Tiszta a lelkiismeretem,mert sokat tanultam,de a szüleim viselkedése nagyon rosszul esik.Nem elég,hogy magamban is csalódtam,még ők sem szólnak hozzám.Csalódtak bennem,hogy nem lesz diplomám,pedig mindig jó tanuló voltam.Egyedül a párom áll mellettem és mondogatja,hogy túl leszünk ezen is,nem áll meg az élet.

Ezenkívül nekem is összejöttek egészségügyi gondok,meg nagyon sok minden.De legjobban tényleg az bánt,hogy a szüleim azt gondolják,hogy ezekután nem viszem semmire. :(

Ez legyen a legnagyobb bajod.

Még előtted az élet.Még BÁRMIT elérhetsz!

Az anyagi javak soha nem pótolják a boldogságot!Ha viszon azt eléred,mindent elértél.

Nekem sok éve fogyatékkal élő gyermekem született.. Onnantól kezdve munkahelyeken, stb.. én voltam az a túlproblémás ember, akinek semmi nem sikerül, akibe ott rúgnak bele, ahol tudnak.

A gyermekem szakosított intézetbe kellett elhelyezni, elsősorban, hogy neki jobb legyen, másodsorban, mert beláttam, hogy egyedül, segítség nélkül, szakemberek segítsége nélkül nem tudom ellátni ezt a feladatot..

Életem legfájdalmasabb döntése volt, de akkor, mivel a gyerekem apja is meghalt, eldöntöttem, hogy önsajnálatból, és siránkozásból nem tudok megélni, ezért az egyetlen járható út az intézet, és én vissza megyek dolgozni.

Aztán oda költöztem abba a városba, ahol a kisfiam is van, hogy közel legyek hozzá, és nem gondoltam, hogy áthelyezéssel ugyanannál a cégnél velejéig gonosz emberekkel találkozom, akik még többet rúgnak belém, még jobban bántanak, és még többet, és akkor ketté tört az ott 18 évig felépített jövőm..

megszűnt a munkahelyem ott, és mivel úgy éreztem, abban a városban olyan egyedül vagyok, mint az ujjam, ezért vissza költöztem a szülővárosomba, ahol szeretek élni, és rájöttem, hogy akárhogy lepusztul a város, én itt szeretek élni, itt rengeteg embert ismerek.

Aztán szép lassan újra elkezdtem a nulláról felépíteni a jövőm, igaz, azóta is csak néha-néha akad alkalmi munka, mert azóta sem sikerült a sok problémám miatt tartós állást találnom, de ma már a Teológiai főiskola levelezős hallgatója vagyok..

A sok-sok mérhetetlen szenvedés egyre közelebb vitt Istenhez, egyre többet kértem a segítségét, egyre többet imádkoztam, és sikerült a felvételim oda..

Igaz, munkahelyem most sincs, a szüleimre szorulok, a segélyem teljes egészében elmegy a 240km-es utazásokra, mert a bkv-jegyek is nagyon drágák, és azzal együtt minden alkalom 8ezerbe kerül..

De próbálom nem feladni, és bízni..

Annak viszont örülök, hogy immár teológusok, lelki pásztorok, lelkészek köreiben mozgok, akik nem bántanak, nagyon sok bíztatást kapok tőlük, és áldást..

De soha nem szabad feladni, mert az az önbizalmat sem növeli, ha feladjuk..

Nézd a jó dolgokat körülötted

1 fiatal vagy!

2 Van egy szerető társad akivel át tudsz lendülni a nehézségeken!

Egyszer mindenkinek el kell hagyni a szülői házat

Meg vagy értbe .Sőt...Az egyik közeli jóbarátomra részben rá i illik a szüleidről ,tesódról írtak.Neki viszont a párja előrelátón meggondoltan vezette az élet viharain át,mig szépen révbe értek,.

Talán annyit még,ha tanácsot adnak,nem kellene rossznéven venni,hisz nem kötelező megfogadni.Elég meghallgatni,hisz az életünk a miénk.Nekünk lesz jó,avagy rossz.Attól függően hogy alakítjik.Milyen anácsokat fogadunk meg.

Az a nép,amelyik nem tanul ősei példájából,elveszett!

Soha ne add fel.Minden kudarcból lehet tanulni.Sikeres , szeretetben gazdag éveket kívánok.

Ha "csak ennyi", akkor kívánom, hogy sikerüljön.

Ezek igazán nem nagy dolgok, sőt, kifejezetten elérhetőnek tűnő vágyak, vágyak egy emberi életre.

Szia!

Köszönöm a választ!Igyekszem lazánvenni a dolgokat,de ahogy elengedem magam,megint történik valami rossz.Lehet megátkoztak..:)

Szia!

Igazából én is csak bízni tudok a jóban,de eddig még nem jelentkezett javulás.Veled is hasonló dolgok történtek?