Végkép elkeseredve, avagy hogyan tovább a nehézségekből (beszélgetős fórum)

Jóska!

utánad olvastam, és látom, nagyon járatos vagy a Bibliában..

Ez nagyon igaz!

Addig szivózik velünk a sors, amíg nem azt találjuk meg, ami nekünk rendeltetett, addig biztosan csak elvesz a sors, amíg nem találjuk meg a mi utunkat..

Mondjuk én nem értem, hogy miért megy olyan nehezen a teológia, nem hiszem el, hogy Isten elvenné ezt a lehetőséget.. Mert ha valamit, akkor ezt nem veszi el, az tuti..

Én is ilyen vagyok, hogy ki kell adnom magamból, különben megőrülök.. Erre nagyon jók a fórumok, ahol kiírhatod mindenkinek, és akár név nélkül. Mindig akad olyan személy, aki megért, mert neki is hasonlóan nehéz sorsa volt, van..

Én annyi szörnyűséget éltem meg, hogy azért szeretnék lelki gondozó lenni majd egyszer, de az még messze van időben, mert nem csak tanulom, majd, hanem meg is éltem, és átérzem, nagyon mély empátiám van, és szociális érzékenységem az emberek felé.

Mivel sok olyan ember van, aki azt mondja egy lélekbúvárnak, hogy mit tudja ő, lehet, hogy csak tanulta, de soha nem élte meg...

Nos... hát én megéltem a sok rosszat..

Hiába próbálnék én irányítani egy tengeralattjárót,vagy egy Startrekk Voyagert,nem engedelmdkedne. Akaratom egyoldalu maradna a legjobb szándékom ellenére is.

Nem kell mindentvéresen komolyan venni.A jószándékot értékelve finoman ki lehet térni.Esetleg megse hallani.:-)

Ha majd kezedben a diploma,elbeszélgethetsz velük ,köszönetet mondva nekik is.

Meglásd,míly gyönyörű perceid lesznek.:-)

Csakis a te érdeked vezeti őket,ha nemis a legjobb módszert találták mg a buzditsodra.Nézd el nekik.Ők nem olyan tanultak mint te.Ők oly korban shzocializálódtak,ami másként predesztinálta őket.Egyszer megfogod érteni,csakis a TE javad akarták.

Koncentrálj a tanulásra és ne a visszahúzó dolgokra. Nem fogod megbánni.

Nézd el idősödő ,jó szüleidnek hibáit.senki sem tökéletesj.Te szeretettel megértetheted velük ,Isten is 6napig termtette gyönyörű világunk.Te meg csak kezdő vagy embernek is:-)

A régi tanulásról annyit,akkor is lehe'tett (talán jobban ,mint ma) estin ,levelezőn taulni.Igaz,nehéz volt de nem lehetetlen.

Biztosan csak a jó szándék vezérli a szüleidet, hogy szeretnék, ha diplomás lennél.

Pedig egyáltalán nem ez a fontos. A lényeg, hogy boldog legyél, hogy megtaláld az utad, amin magabiztos vagy és jól érzed magad. És ehhez nem feltétlenül kell diploma. Egyszer talán a szüleid is megértik ezt.

És lehet, hogy azért nem megy most ez az egyetem, mert teljesen másban kell keresd a sikereket.

Az életben könnyen jönnek a rossz pillanatok.En olykor előkeresem emlékeim tárházábol a szép és jó dolgokat.Ezeket átélve ujra derűssé válk az ég fölöttem.Igaz,sokan soks zor próbálnak, komor felhőket hajtani fölém.Ilyenkor egy megoldás van.közelebb húzódok azokhoz ,akik szeretettel fordulnak felém.

Egy biztos,az élet.szép.

Hát nem az elején vagyok,ezért is érint engem is ennyire rosszul.Már 3 és fél évet lenyomtam.Sajnos a matek miatt csúsztam,aztán az meglett.Most egy másik matekkal kínlódom.

Igen,én is úgy gondolom,hogy el kell fogadniuk a döntésemet,de nem megy nekik ez a dolog.Sajnos ők úgy gondolják,hogy nekem nem menne semmi.Egyszer azt mondták nekem,hogy mindig bele fognak szólni az életembe,meg jó,hogy eddig is azt tették,mert nem vittem volna semmire.Ez nagyon rosszul esett.Főleg azért,mert nem igaz.Az anyagi része igen,rajtuk múlott.De nem ők tanultak helyettem és jutottak be az egyik legjobb egyetemre.Szóval nálunk rengeteg vita van,mert már nem bírom elviselni,hogy irányítani akarnak.Itt csak az a legjobb megoldás,ha elköltözöm itthonról.Tervben van,remélem össze is jön.Mindezek ellenére viszont érdekes,hogy nagyon ragaszkodó és nagyon anyás vagyok.Ezért is esik ennyire rosszul,hogy nem fogadja el a döntéseimet.

Szanszi tarts ki, nem egy tragédia, ha nem sikerül a vizsgád, és az sem lenne az, ha kimaradnál az egyetemről. Attól még te vagy a szüleid gyermeke, majd felfogják, hiszen ők nem diplomáztak, nem tudják milyen is az. Nem elég a pénz, bár ha jól értem te még az elején vagy... még igen sokba fog kerülni ,mire végzel, kicsit korai felhánytorgatni!

Én nem hiábáztattam a gyermekemet, mikor nem sikerült neki egy-egy vizsga, sőőőőt! Vígasztalni kellett és megnyugtatni, hogy csak türelem, tanulj nyugodtan, majd legközelebb sikerülni fog. Persze, sikerült. Ha meg úgy éreznéd, hogy kimaradsz és elmész dolgozni, akkor azt kell elfogadnia a szüleidnek, a te életed, neked kell élni, ők nem élhetik helyetted. Sok szülő örülne, ha lenne egy ennyi idős egészséges lánya és nem érdekelné, hogy egyetemre jár, vagy csak szakmunkás, vagy még az sem.

Szia!

Hát le a kalappal előtted!Nem kis lelkierő kellett mindezekhez.Sosem értettem azokat az embereket,akik látják,hogy a másik gyengébb,elesetebb,kiszolgáltatottabb és mégis belerugnak,eltapossák, és még sorolhjatnám.Nem tudom,ők nem élnek át ilyesmiket?Nem hiszem el,hogy vannak gondtalanul élő emberek.Hogy van most a fiad?

Szia!

Köszönöm.Már korábban elhagytam a szülői házat,ez másik próbálkozás.Az sem volt egyszerű,de megoldódott.:)

Szia!

Nem is tudom mi a rosszabb,ha nem vesznek tudomást rólad,vagy ha állandóan szapulnak.Nagyon sajnálom,hogy ilyen küzdelmek közepedte nincs kire számíts.Egy közös van bennünk...az én párom is kamionozik.:)Furcsa,hogy pont ők akik a legtávolabb vannak tőlünk,azok vannak a legközelebb...FEl a fejjel és remélem megírod,hogy megvan e a diploma!:)