Vannak itt külföldre vágyó orvosok? (tudásbázis kérdés)

Az orvosi esküben sehol nem szerepel, hogy mindent fel kell áldozni. Az viszont igen, hogy nem fogok ártani. Amikor 32. órája álltam pár évvel ezelőtt a trauma műtőben, ebben már egyáltalán nem voltam biztos.

Amiről írsz az nem az egyes orvos, hanem az egész ország problémája, az ország "nagyjainak" kellene megoldást keresni.

Az eskü emlegetése semmi más, mint visszaélés azzal, hogy a legtöbb orvos mindennek ellenére szereti a hivatását és együttérez a betegekkel. De van egy határa mindennek.

Csak az a baj, hogy kevés az orvos már hazánkban...és nem ez lenne a megoldás, hogy mi, a magyar betegek 10 órákat várakozzunk egy sürgősségin orvoshiány miatt.

Nem arről szól az orvosi eskü....

Ilyen alapon mindenki útilaput köthetne a talpára és le lehetne húzni a rolót...

"Köszönöm" a magam és a beteg magyar emberek nevében, ezt a mondatot...ezt a gondolkodást:

"Én csak azt tudom mondani, nincs miért feláldozni mindent a magyar eü oltárán, aki tud és teheti az menjen."

Az ilyen orvos valóban menjen...

Én pl. Igaz már nemcsak vágyom, hanem külföldön is vagyunk 3 hónapja. Januárig aneszt-intenzíves szakorvosként dolgoztam, 14 évet húztam le műtőben és intenzív osztályon Magyarországon.

Én csak azt tudom mondani, nincs miért feláldozni mindent a magyar eü oltárán, aki tud és teheti az menjen.

14 év alatt sikerült oda jutni, hogy havi 300-320 órákat dolgoztam, 10-12 ügyeletem volt egy óvodás gyerek mellett, a férjemnek aki mérnök 3 állása volt napi 16 órákat dolgozott. Így ki tudtunk fizetni mindent, megélhetés, lakáshitel, rezsi, de csak éppenhogy, félretenni nem volt miből. Nem éltünk nagy lábon, pl. a 8 év házasságunk alatt nem voltunk egyszer sem külföldön nyaralni és két 16 éves autóval jártunk.

Ami most van: én nem dolgozom, tanulom a nyelvet. A férjem dolgozik napi 8 órában az egy mérnöki fizetésből lazán megélünk sőt félre is tudunk tenni. Kiszámoltam előbb, a fizetése 34%-a megy el a lakásra és a rezsire együtt (ebben már minden benne van, pl. telefonok, internet is), 3 szobás tengerparti kertes lakást bérelünk teljesen berendezve, tehát semmit nem kellett ide vennünk (indukciós tűzhely, mosó-szárító-modogatógép, amikről otthon nem is álmodhattam).

Az otthoni lakást kiadtuk, a bérleti díj fedezi a törlesztőrészletet, de ha nem lenne bérlő, a fizetés 7.5%-a menne rá. 17.5% a kaja és minden más ami a háztartásba kell. Nem vehetünk meg mindent válogatás nélkül, de minden megvan, az extra dolgok is. Otthon sem tudtam mindent megvenni, úgyhogy nem érzem hogy ebben megszorítások lennének az otthonihoz képest (sőt amíg itt megvehetem bátran a legolcsóbbat, mert ugyanolyan jó minőség, otthon ezen nem nagyon tudtam spórolni, ha normális ételt akartam akkor a közép árkategóriát vettem). A ruha-cipő itt valóban drága, de otthonról kiválóan megoldjuk, nem kell hetente venni valamit, egy évben 3-4x hazautazunk (ja, repülőjegyre is simán telik) és bevásárolunk. Mindketten járunk nyelvtanfolyamra, ez további 6%. Összesen az egy! fizetés 60-65%-a megy el a megélhetésre úgy, hogy mindenünk megvan jobb színvonalon mint otthon. 25%-ot félre tudunk tenni, 10% marad, ebből pl. hazautazunk nyaralni 3 hétre.

Ha én is munkába állok (1-2 éven belül) akkor gyakorlatilag nem kell tovább a pénzzel foglalkozni, betanuló gyakornoki álláson is másfélszer annyit fogok keresni mint a férjem, utána kb. a 2-2.5-szeresét. Nem is kell akár teljes állást sem vállalnom, foglalkozhatok a gyerekemmel és a férjemmel is. Visszakaptam az életemet, nem kell attól félnem hogy a férjem a kialvatlanságtól egyszer felcsavarodik egy fára és nem jön többet haza. 14 évig csináltam, nem érte meg. Nyilván én vállaltam, az én döntésem volt hogy ezt csinálom (a szakmát a mai napig imádom egyébként) de tudni kellett kiszálni, nem vagyok egy mártír alkat, főleg nem ha a családom is áldozatul esik a semmiért.

Külföldön sem jobb a helyzet, a fizetés ugyan több, de sokan elfelejtik, hogy ott is élni kell! (szállás, rezsi, ruha stb.)

Persze, lehet spórolni is, ha 'vegetálva' éled a napjaidat!