Vannak itt külföldre vágyó orvosok? (tudásbázis)

És szerinted az normális, hogy a ledolgozott idő után még átrohan egy másik megyébe egy új műszakba, ahelyett hogy a gyerekeivel lenne, vagy a feltenné a lábát és zenét hallgatna?

Szerintem senkinek nincsenek olyan utópiszikus gondolatai, hogy napi 5-6 óra munkából jól megél. De tökéletesen normális elvárás, hogy 8-ból már így legyen. Szerinted így van?

Sorry, de te vagy a lüke. MIért mész bele ebbe a parttalan és méltatlan vitába? Nem kell magyarázkodnod, magadnak és a családodnak tartozol felelősséggel, elszámolással szeritem még nekik sem.

Nem diploma után azonnal húztál el, szerintem bőven visszafizetted már, amit az ország spendírozott rád.

Én sem értem, miért ez a nagy ellenségeskedés :(.

Most hallom az új nyugdíj törvény módosítási javaslatot - "több ponton egyezik a minisztérium véleményével". Vagyis, félig már elfogadták. Éhbérért végig gályázod az életet, fizeted a járulékot, anyagi vagy egészségügyi okokbó nem vagy csak egy gyereked születik, mehetsz a híd alá idős korodban?

Van akinek ez megfelel, az marad, akinek nem és megteheti, az nyilván el fog menni. Mindenki döntsön úgy, hogy ne kelljen később megbánni.

jó, meg van engedve, el is ment.

Szerencsére a háború után a többség nem ment el, henem a romokból újjáépítette az országot!

Most meg sír, hogy régi az autó, keveset kapok, irány. Na, az ilyenekre nincs is szükség.

Komolyan kezdem hinni, hogy eset vagy. Nem szólok hozzád, te se tedd.

Aki jó, az itthon is jól él. Mert nem napi 5-6 órai munkából akar nagyon jól élni!

A debreceni dokik közül nagyon sokan Borsodban és még más megyékben is rendelnek.

Te annyira nagyra vagy a 6 éves egyetemmel. Azt hitted, utána milliókat kapsz ezért?

Kint vagy, jól vagy , kész! Befejeztük!

S ne írj rám többet, mert én se neked válaszoltam.

Nem vagy e kicsit beképzelt? Azt hiszed, számítasz, vagy számítottál valamit az egészségügyben? Csepp vagy a tengerben.

Nem fogok frissíteni, mert egyszerűen csak hozzá akartam adni a topikhoz a saját szempontomat is. Meg amit eddig trapiti írt, abból nem az jött le, hogy nem szeret dolgozni, és azért menne el, hogy lecserélje az autóját... Azt írtam, hogy mindenkinek a saját életéről kell felelősséggel döntenie. Ha valaki tényleg úgy érzi, hogy nem boldogul itthon, és van lehetősége elmenni, akkor menjen, nem kell mártírnak lennie (azért a napi 10-12 óra, ami mellett nem látja a családját, elég komoly). De sokan vannak, akik keresnek annyit, hogy ha nem is könnyedén, de nem szorongatóan megélnek belőle - azok helyében én maradnék. És sokan vannak úgy, a fiatalok közül is, akik elmennek pár évre, hogy megszerezzék a lakásra vagy vállalkozásra valót, hogy ne legyenek egy cég rabszolgái, de visszajönnek, mert Magyarországon akarnak élni.

A szociális szférában való munkához csak annyit, hogy régen rossz, ha valaki elismerésért vagy sikerélményért csinálja, mert abból nem sok van. A sok kudarc és értetlenség mellett akad időnként sikerélmény is, de itt az a fő, hogy az ember adni akarja azt, amiből többet kapott, mint a rászoruló.

Egyébként ha valaki eleget tanult, az könnyebben jut olyan álláshoz, hogy meg is tudjon élni belőle és ne fenyegesse a kirúgás. Úgyhogy igenis meg kell becsülni, ha valaki évekig tanul, hogy megfelelő legyen a tudása. Ezért nem értem, mi a baj azzal, hogy trapiti azt emlegeti, hogy mennyit tanult és dolgozott - emiatt (is) tudott most elmenni oda, ahol élni szeretne. A helyében én nem mentem volna el, de az én vagyok, és nem kérhetem rajta számon, hogy ő másképp döntött. Úgyhogy szerintem nem kellene tovább vitatkoznotok, mert trapiti, neked nem kell védekezned, takarítós, neked pedig nem kellene támadnod. Ő döntött, mi pedig tiszteletben tartjuk a döntését, és a mi életünkben azt valósítjuk meg, amit mi helyesnek tartunk magunkra nézve.

Az utolsó témához: ha valaki külföldről jobban látja a magyarok mentalitását, és azt leírja, azzal nem az a bajom, hogy nem akarok tanulni belőle. De legtöbbször olyan lekezelő és lenéző stílusban születnek ezek az észrevételek, a kint élő ember fensőbbségességével, hogy azon akadok ki. "Persze, mert a magyarok mind ilyenek, undorító a magyar mentalitás" - ilyen és hasonló megállapításokat olvasok. Hát ne haragudj, ezeket nem érzem építő jellegűnek... Pláne, ha idegenek előtt fanyalognak a magyarságra, az már felér egy hazaárulással. Ha a családomban valaki elkövet valamit, azt sem kürtölöm világgá, mert van szolidaritás.

Ha szeretnéd hidd ezt nyugodtan, haragudj nyugodtan, csak magadnak ártasz vele.

Az okok sokrétűek, a tehetetlenség nincs köztük.

Amíg te itt "szájalsz", más is megteheti :)

Akkor csak ismételni tudom magam: menjen el, aki akar, és ott dumáljon, ahol van.

Nekem is van máshol szakács ismerősöm, egyetemet végzett, aki takarít. De ők nem itt szájalnak, hanem teszik dolgukat, próbálnak boldogulni.

Ha egy orvos megy el, annak csak a telhetetlenség az oka. Aki jó, itt van, vállal 2-3 helyen rendelést. Aki elmegy arról hallani sem szeretnék.

Nugodtan mondd a véleményed, mert az " itt nem lehet rendesen megélni, meg mennyit kekkett tanulni, meg bárki megcsinálhatja a 6 + 5 évet -nél kiakadtam, úgyhogy én szívesen veszek más véleményt is. És végre nem 1 emberről szólna a topik.

Én megint kicsit szélsőséges véleményen vagyok, mert ha az építőiparban dolgozó kimegy, azzal semmi gond, úgyis visszajön.

De , ha már az orvos is csebenhagyja az embereket, mert neki régi a kocsija, és sokat kell dolgoznia, azért bizony haragszom.

Jöjjön tehát a frissítés!:))

Szerintem pedig mindenkinek a maga életét kell élnie és elsősorban magáért, a gyerekéért és a családjáért tartozik felelősséggel. Aki a karitatív munkát választja, az sem önzetlenül teszi, mindenki kap cserébe valamit. Gondolom te is fizetésért dolgozol, emellett a tevékenység elismerése, pozitív visszajelzés, gyerekekkel való kapcsolat stb. szintén ide sorolható.

Mindenkinek joga van eldönteni hol és milyen körülmények között akar élni és dolgozni, és senki másnak nincs joga eldönteni hogy elég komoly oka van-e a döntésének.

Az utolsó gondolathoz: aki külföldön él többet lát annak az országnak a mentalitásából, érzi a saját bőrén a különbségeket. Meg kellene hallgatni inkább mintsem megsértődni. A magyar mentalitást sajnos nem kell lehúzni, elég nyitott szemmel járni és látod. A külföldön élők beszámolóit pedig nem sértésként fogadni hanem esetleg épülni belőle, de sajnos ez nem megy, ez is a magyar mentalitás része :(

Megértem azt, aki a családja megélhetése miatt megy ki, de igazán elfogadhatónak nem érzem az indokokat, mármint a végleges elmenetelre. Szabadsága mindenkinek van rá, de szerintem leginkább azt az országot és népet kell építenünk, ahova születtünk, az is bizonyos feladatot jelent. De ez nincs kőbe vésve, viszont szerintem igen komoly indok kell a költözéshez.

Az viszont, amit kifejezetten utálatosnak tartok, az, amikor valaki - itthonról, vagy pláne külföldön - szapulja és lehúzza a magyar népet, a magyar mentalitást. A sajátunkat ismerjük legjobban, azért látjuk meg abban a visszásságokat, de más népeknek ugyanúgy vannak visszatetsző dolgaik. Csak ők nem mocskolják egymást mások előtt. És lehet példának hozni, hogy a külföldön élő magyarok széthúznak - van benne igazság, de más népekre ia hasonló vagy ez, vagy más negatív dolog. Aztán csodálkozunk, hogy nem becsülnek minket külföldön - ha mi nem becsüljük meg magunkat és egymást, akkor ez nem is meglepő.

[link]

A közvetlen index link a szokásos index minőséghez :)).

Erdemes elolvasni. Annyira pesszimistak, borulatok vagyunk, mi magyarok :(

l.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Findex.hu%2Fgazdasag%2F2014%2F07%2F02%2Fyololet%2F&h=4AQE6mmsV&s=1

Igen, mindenki más preferenciákkal vág neki a nagybetűsnek.

Ha Te azért fektettél energiát bizonyos dolgokba, hogy segíts másokon és neked ez örömet okoz (kvázi alternatív "megtérülésként"), akkor kívánom, hogy minél több emberen tudj segíteni! Ez a célod, eléred és boldog vagy tőle, nemde?

Sok embernek egy nagy ház, vagy egy menő autó jelenti a célt, amitől az erőfeszítéseit kifizetődőnek érzi! Oké, most jön a sablonduma, hogy mennyire felszínesek és ...stb., ...stb. ...stb. bla-bla kioktatás - kioktatás, bla-bla-bla. Őket sem ítélem el, mert mindenkinek a saját szíve joga eldönteni, hogy miben méri a sikert, főleg: a saját sikerét!

Azokat sem ítélem el, akikben buzog a hazafiság, illetve látnak - ilyen-olyan okból - alternatívát maguknak itthon. Nem mindenki ugyanolyan, nem mindenki gondolkodik ugyanúgy. Egyébként; én nagyon is tisztelem azokat, akik ebben az országban látnak még alternatívát (és - ugyanakkor - nem a haszonélvezői a mai helyzetnek). Sőt! De logikus érvet nem tudok felhozni ennek az alátámasztására.

Nem akarok túlságosan beszállni a vitába, de szerintem itt nagyon egyoldalúan közelítek meg a kérdést. A "jobb élet" mindenkinek mást jelent, és nem mindenkit az vezérel, hogy jobban megbecsüljék és normálisabban megéljen. Persze jó, ha ez van, ki nem vágyik rá? De én pl. szociális szférában dolgozom, és egész életemben az volt a vágyam, hogy segítsek másokon. Azt pedig legjobban ott lehet megtenni, ahol nincs annyira kiépítve a segítség rendszere, és vannak olyanok, akiket külön fel kell kutatni, hogy segítséget lehessen adni nekik. Nekem pl. ez az életem, és nem is biztos, hogy jól érezném magam egy olyan helyen, ahol minden meg van oldva. Rendben, ott is lehet segíteni, mert a feltérképezett fogyatékos emberek vagy szociálisan rászorulók körében is dolgozni kell, hogy tényleg segítséget kapjanak - de mindig bennem mozogna, hogy otthon mennyivel többen és rosszabb helyzetben vannak. Én pl. inkább kelet felé kacsintgattam mindig - gyerekkoromban Afrikába akartam elmenni dolgozni a szegények között, mára ebből az maradt, hogy kelet felé, az egyik szomszédba is átmegyek időnként, mert ott még rosszabb a helyzet, mint nálunk. És számít nekem az is, hogy a hazámat szeretném építeni, ha most nehéz körülmények között, akkor nehéz körülmények között. Ha mindannyian elmegyünk, ki fogja jobbá tenni az országot?

Nekem annyiból könnyebb, hogy nincs saját családom, de elég súlyos gondként nyomja a vállamat, hogy előbb-utóbb nekem kell eltartanom a szüleimet, és persze szociális szférában nem lesz az ember milliomos. Annyi nekem is eszembe jutott, hogy elmennék külföldre dolgozni, de csak pár évre, és utána mindenképpen visszajönnék ide.

Ezzel nem azt mondom, hogy aki véglegesen külföldre távozott, az ejnye-bejnye, mindenkinek a saját mérlegelése, lelkiismerete szerint kell döntenie. Nem is vitázni akartam, csak leírni, hogy van másféle látásmód is, amit ebben a topikban nem fedeztem fel.

Azt én tudom, észlelheted te is a kérdésemből.

És bocsi, de :" szakmától függetlenül "külön köszi!!!DDDDDDD

Így gondolom, de... mit köszönsz? :)

Alapvető dolog, hogy aki sok energiát fektetett az életébe / jövőjébe, az jusson előre! Boldoguljon, szebb-jobb élete legyen! Szakmától függetlenül.

Akkor ez, ha jól értem, nem kizárólag az orvosokra vonatkozik? Mert szerinted is tanult más is , rajtuk kívül, és ők is szeretnének jól élni?

Ha így gondolod, egyetértek és köszönöm.:))

Azt mondom, hogy aki tud, az menjen oda, ahol megfizetik és ahol esélye van arra, hogy megtérül az életébe fektetett energia. Mert ez a lényeg!

Az orvosok lehetőségeibe nincs igazán belelátásom; az egyetlen kivándorolt orvos ismerősöm az akkreditációt és a rögösebbik utat választotta, mivel - szerinte - Európa egyre kevésbé "pálya" (nics kapcsolat, nincs pozi). Egyelőre küzd; tanul és harcol az elemekkel, de állítja; hogy már megérte dobbantani.

M.o.:

Az igazság az, hogy ha éppen megtehetem, akkor magánrendelésre megyek (számla + gari), mivel abban még nem csalódtam. Ha nem, akkor férfiasan viselem a fájdalmat :)

nehayn beteget sem artana kulfoldre kuldeni;

hatha kisebb lenne az a fene nagy melleny!

Köszönöm! :)

Közgazdászként azt gondolom, hogy a mi szakmánk (itthon) 70-75%-ban a külsőségekről és a kapcsolatokról szól. Aki BMW-vel érkezik talpig Boss-ban, annak a popójából süt a nap (kvalitástól függetlenül), a többi a diplomás csóri h.lyegyerek, akik 12-15 órában kulizhatnak a managerek helyett is. Az eddigi tapasztalataim szerint egy internacionális munkakörnyezet így fest Magyarországon. Plusz a külföldi delegáltak, aki nem értik, hogy pl. miért nem az adott department vezetője pl. az adatfelelős / folyamatfelelős személy, hanem a beosztottja (vagy egy másik departmentté - ami viccesebb). Miért nem ismerik a saját számaikat (és - gyakorlatilag - nem is tudnak relevánsan tárgyalni :) ). Miért is... mert kb. így lehetséges, hogy soha be nem fejeződő (nyelvvizsga miatt) bölcsész diplomával, 0 matematikai érzékkel de 101% hátszéllel kontrolling osztályvezető lehet vki. A kis kulis úgyis megcsinálja helyette az ő munkáját is.

A kulisnak - persze - tele a töke, hogy laptoppal alszik és táblázatkezelővel álmodik, míg a manager egy egyszerű összeadáshoz h.lye, felelőssége 0 (mert lefelé delegálja), de Ő akasztja le a nagy pénzt. Ma már ugródeszkának sem értelmes választás a multikulizás (pályakezdésre éppen megteszi), mivel a legtöbb poziban nincs konnekted külföldiekkel (szakmai nyelvvizsga, mi?), plusz hiányzik az a középvállalkozói réteg, ahol a multitól kikerülve managerként kamatoztathatod a tapasztalataid.

Az orvosoknál pl. ehhez hasonló a helyzet - tudomásom szerint.