Van köztetek olyan, aki úgy esett teherbe és szülte meg gyermekét, hogy akkor éppen nem álltak a párjával jól anyagilag? Megbánta? (beszélgetős fórum)

Kedves Penky81!

Kicsit furcsa lehet, hogy pont én válaszolok, hiszen én indítottam ezt a témát, azt is tudom, hogy illik ilyenkor azt írni, hogy ez a Te döntésed, ami persze igaz is, mégis, aki kérdez, és tanácstalan, azon vajmi keveset segít. Így mégis azt mondom, hogy ha már megfogant benned az a kis élet, ne öld meg semmiképp! Biztos, hogy a párod viselkedése is megérne egy misét, de ha az ő rossz döntésén nem is tudsz változtatni, akkor nem marad más , mint hogy te ne dönts rosszul.

A leírtak alapján tényleg sok lehet egy embernek az a teher, ami anyukádon van most, de biztos vagyok benne, hoyg egy olyan házban, ahol három nő él, még ha reggeltől-estig dolgozik is mindhárom, nem kell meghalnia egy gyermeknek, mert rá már nem jut energia. Ahogy - és most előre is bocsánatot kérek a nagyon durva hasonlatért - édesanyátokat sem fogjátok kitenni majd a házból, ha esetleg ő fog öregen rászorulni a napi többórás gondozásra. Nem neki szülöd a gyereked, ez igaz, de azt se felejtsd el, hogy régen természetes volt, hogy az asszonyok besegítettek egymásnak, így kerek a világ. Persze a végén úgyis te döntesz, de mérlegeld, mi okozna egész életedre kiható nagyobb lelki gyötrelmet, ha anyukád segítségét igénybe veszed ismét, vagy ha elveteted ezt a kicsit.

És aztán, ki tudja, mit hoz a jövő, 9 hónap hosszú idő, senki nem születik anyának, és végképp nem születik apának, még akár fel is nőhet a feladathoz az a férfi, aki most csúnyán bepánikolt, és ilyen méltatlan dolgokat mondott.

Én februárban estem teherbe, és sokat rágódtam hasonló anyagi problémáink miatt, ahogy most is, aztán, amikor a 10. héten missed ab lett a terhesség vége, úgy éreztem, egy darabot szakítottak ki a szívemből, és azóta sem bocsátom meg magamnak, hogy akár egy pillanatra is úgy éreztem, rosszkor jön ez a baba....:( Épp ezért szeretném magamat testileg és lelkileg is rendbe tenni, hogy soha többet ne érezzek így, akármilyen körülmények között érkezik is hozzánk a következő....

Sziasztok!! Uj regiző vagyok és pont egy ilyen fórumot kerestem röviden leirnám kicsi történetem mert bár sok hasonlot olvastam az enyém szerintem speciális :(

Ott kezdeném hogy nagyon vágytam már második babára 4 éve vagyok a párommal , elég sok minden zajlott le a kapcsolatunkban amég ugy éreztem tegnapig hogy minden oké, nekem előző házasságombol van egy 5 éves kislányom, 30 vagyok és ugy éreztem jöhetne már a tesó. . . ami most meg is történt hogy teherbe estem , elősször a párom is velem örült, csak közben felvették egy tanfolyamra és kiderült pont 9 honapig tart , novemberben kezdődik. ez idő alatt 50 ezret fog havonta kapni, és most azon vitáztunk össze hogy ő elhalasztaná mégis a babát ugy 3 évig és most inkább ne tartsuk meg . mostanra a vitánk odáig fajult hogy azt mondta döntsem el mit akarok tartsam meg és akkor neveljem a kettőt mert ha végez a sulival 3 évre kimegy külföldre, és nem akar most ezzel bajlodni :'( a történethez még annyi tartozik hogy nem lakunk jelenleg együtt 2 év együttélés után tavaly hazaköltöztünk én is a szüleimhez és ő is mert egyedül én kerestem és sok volt az albérlet! Teljesen tanácstalan vagyok, a szivem megszakad!!! :((

:))))))

Ez igaz, az enyemeknek voltak mindig jatekaik megis a legjobb jatek az a muanyag flakon volt!!!

Ebben tenyleg minden gyerek egyforma

Koszi:) igazabol a fiame volt, egy kedvenc "szemetkaja" edesseget kellett atszabnom, ilyen kesz rolobol keszult es csak megtoltottem egy tejszin/etcsokis kremmel, a labai krumiri keksz es a szeme cukorka. Mondhatom, elvezte hogy kulon engedelyt kapott hogy ilyet egyen, altalaban tiltom oket minden ilyesmitol (nem baj, annal nagyobb volt az orom:DDD)

Erdekes, az olyan gyerekek mint az enyemek, ahol anyu direkt nem vesz baromsagokat, amikor mas szulinapjan vagy a sajatjan van, csak ugy donti magaba a kolat es ketpofara chips...nem baj, nincs olyan gyakran szulinap:)

Egy érdekesség.A múltkor olvastam egy cikket arról, hogy"mennyibe kerül egy gyerek?"

Az egyik család lakótelepi kislakásban kb csak annyit költött a gyerek születésekor amennyi az anyasági segély.Körzeti orvoshoz járt,ügyeletesnél szült az asszony,és szerinte úgyanolyan jó ellátást kapott mint a "fizetősök".Kiságyat, kádat,ruhákat az ismerősöktől,rokonoktól kapták.Textil pelenkát használna(megsporólnak havonta sok-sok ezret)Játékra nem adnak ki pénzt,megteszik az üres kimosott műa flakonok,dobozok,nagyobb 8pl desodor,mosószer stb)kupakok amiket egymásba tud rakosgatni.

A másik(jómódú)pár több mint 3-5 milliót költött orvosra, babaszobára,kellékekre,ruhákra,"interaktív"játékokra stb.

Én nem tudom melyik baba boldogabb???????

A lakótelepről van kiút,van remény jobb életre...de mi van ha a jómód elillan???

Nem én estem teherbe hanem a feleségem ....

Akkor nekunk volt egy ágyunk, egy hűtőszekrényünk, egy üres TV-s dobozunk (az volt az asztal) egy nagyon rossz állapotú szekrényünk valamint egy hokkedlink.

Egy pillanazra sem jutott eszünkbe a "besikerült" gyermeket elvetetni. Az én szüleim nagyon rossz anyagi körülmények között neveltek fel hármunkat, nagy szeretettben. Mindig hálás leszek nekik ....

Úgy vettem észre, hogy a "mindent" megadó szülők sajnos nagyon keveset adnak gyermekeiknek .... Nem a külön szoba, a TV, a számítógép, a legszuperebb játékok kellenek gyermekeknek hanem a szeretet, a biztonságérzet a törődés! Láttam már a szobájában unatkozó gyereket ahol TV és 4 millió játék volt és láttam fajátékkal játszó csillogószemű csemetéket linóleumos szobában ahol 5-en laktak.

Nem jó olyan helyre menni ahol a kilincs jobban csillog mint a gyermek szeme ......

Hat ez durva:(((

De vigasztaljon a tudat, hogy lista megtalalasa nelkul is elofordulhat barkivel... Pl en sose vagyok biztos a husegeben, nem is voltam soha (velemszuletett rendellenesseg:DDD)...

Lenyeg hogy a vegen tokeletesen megalltad a helyed a szituban:)

Szia! Én nagyon szerettem volna hamar szülni, de nagyon nem jött össze. A páromnak nem volt munkája friss diplomásként. Én éppen elhelyezkedtem, és várandós lettem. A főnököm velem örült. De fogalmunk sem volt miből hogyan lesz az életünk. Császárral lett meg a manóm. Apukám adott rá pénzt, majd közölte, nem kell visszaadni. Apósomék varrtak baldahint hozzávaló ágyneműt. Mindenben támogatott minket a család. Hiába volt munkám csak gyest kaptam az semmi a férjem tanfolyamra járt azért kapott némi pénzt, alig tudtunk megélni. De soha nem bántam meg. Gyönyörű 2,5 éves a lányunk mindketten dolgozunk. A párom szoc.munkás, én óvónő és manó ott van velem egész nap.

Lakásunk önkormányzati, de ez nekünk elég.

Ha szeretnétek gyereket ne várd meg míg minden stimmel, nem lesz olyan sose.

Szia!

Mi is úgy vágtunk bele, hogy nem sok mindenünk volt-nekem volt munkám, párom épp befejezte az egyetemet(diákhitellel)-albérletbe laktunk.Így jött a baba.Nem bántuk meg, ha a körülményekre koncentrálunk, szerintem még most sem lenne gyerekünk.A páromnak ez nem is számítana annyira-de egy nőnél igen(életkora).Sőt úgy gondolom előbb is bevállalhattuk volna, most lenne egy nagy fiunk, és a munka tanulás mehetne mellette-csak oviig van kihagyás-azt a pár évet(3-4év) meg ki lehet bírni be lehet hozni később.Persze jó ha van segítség, nagyszülők barátok-akikhez lehet fordulni.Nálunk ők sokat segítettek-akár gyerekvigyázás, akár az hogy a gyereknek ültettek a kertben gyümölcsöt zöldséget-vagy kaptunk a házi csirkéből.Lehet ügyeskedni a pénzzel, ettől nem lesz rossz a gyereknek.Pl. én elfogadtam, ha ruhát játékot kaptunk más gyerekes családtól(van olyan ismerősöm, aki nem ad használtat a gyerekére).