Változtass, hogy változhass (beszélgetős fórum)

30-40 évesen az emberek többsége már saját családdal él. Felelősebben gondolkodik és tervez, mint 18-20 évesen.

Tervez és vigyáz magára a gyermekeiért.

Vége a heti 3x hajnalig tartó buliknak, leteszik a cigarettát, elkezdenek sportolni.

És persze közben "érik", mint ember, Mert a saját életútját is be kell járnia.

Szóval, sokszor 20 évesen érettségizik a gyerek , utána egyetem.. sok évig, néha év kihagyással, hogy előteremtsék az anyagiakat

a mai 48 évesek igencsak még elkötelezettek a gyerekeik felneveléséért, persze vannak kivételek, na de na... érdemes tájékozodni.

30 éves érettségi találkozónkra az o.főnökünk már nem jött, de üzent:

"Ekkorra már mindenki felnevelte a gyermekeit, akik leginkább a saját lábukra álltak. Munkánk során elértünk a ranglétrának arra a fokára, amelyre tudásunk, munkahelyünk, lehetőségeink engedtek. Legszebb ideje, hogy elővegyük azokat az ifjúkori álmainkat, amelyeket mindig is szerettünk volna csinálni, de soha nem jutott rá időnk."

Szép üzenet, és micsoda bölcsesség van benne!

Banyakór: amikor először jelentkezett nálam, és hirtelen úgy megszédültem, hogy ha nincs ott egy szék, elvágódok, mint a helyéből kikapott ólajtó. És hirtelen elsötétült előttem a világ! És amikor ez naponta többször is ismétlődik, és rájössz, hogy nem holmi ismeretlen vírus, betegség, hanem ez már az 50-es éveid közepén = banyakór.

Kapuzárási pánik: amit a férfiak éreznek, tudni akarják, hogy csak az otthoni kötelező nem megy már, vagy sehol, semmi nem úgy megy már, mint régen. Ezért kezdenek el hirtelen fűvel-fával próbálkozni, és hogy ennek során ki, milyen sikereket, kudarcokat él meg, azt a férfiak tudnák elmondani.

Az, hogy egy nő 40 éves korában rádöbben arra, hogy szeretné már magát ismét nőnek érezni, mert eddigi évek során minden volt: jó feleség, anya, dolgozó nő, otthoni robotgép, és mindenre kellett hogy idő-erő legyen, csak önmagára nem maradt belőle... hát végre van idő erre is! De ez egy természetes igény. Az a nem természetes, hogy a mai családanyáknak, feleségeknek a legtöbb esetben önmagukra nem marad idejük.

Nem, nem én voltam, aki korábban írt a banyakórral kapcsolatban... bár lehet, hogy lesz most olyan, aki azt írja, hogy valótlant állítok.

A válaszokat elnézve két gondolat merült fel bennem: vagy én nem fogalmazok érthetően, vagy ennyire nem tudjátok értelmezni, amit leírtam.

Furcsállom, hogy mindenkiből csak a kritizáló, leminősítő és rosszindulatú megjegyzések jönnek.

Egy fél szóval sem tettem említést arra, hogy más ágyába kéne bújni. Céloztam viszont lelki és fizikális változtatásokra. Hogy szeretnék mentálisan erősödni, illetve sporttal töltődni. Lehet, hogy valóban nem jó szó ide a banyakór vagy a kapuzárási pánik, de sokakat látok a környezetemben, akik pl. 35-40 évesen kezdenek el kozmetikushoz vagy sportolni járni, éppen azért, mert eddig a család / gyerekek mellett mondjuk nem volt rá idejük, sem pénzük -- és ezt sokan banyakórnak, vagy kapuzárási pániknak nézik.

Az unatkozás rengeteg furcsa dolognak melegágya.

Ha minden este úgy ájulna be az ágyba, agyalni sem bírna rajta, nemhogy megvalósítani.

Viccesen közhelyes, amit régi öregek mondtak: kapáljon naphosszat, az gyógyítja a luxus nyavalyákat :D Kissé erőltetett, de logikai tartalma ül.

Abban a bizonyos 2 hónappal ezelőtti cikkben írták: 40 évesen ilyen formában tört rá a banyakór!!!

A totál ugyanolyan "téves megfogalmazás" alapján gondoljuk, hogy a két személy ugyanaz!

Csak most egy kicsit másik oldalról kezdi el, hogy az életünk átformálása ilyen-olyan téren, 40 évesen, mert itt a "banya-kór"!

Akkoriban sok minden eszembe jutott nekem is, de hogy életemnek ezen területén kezdjem, az nem!

Ti hol olvastatatok olyant, hogy "új kukit" szeretne.

Az meg igaz, hogy minél idősebbek vagyunk, annál inkább vágyunk a kiteljesedésre. Szerintem nem annyira párkapcsolati szinten, hanem inkább önmagunkban.. a munkánkban, új hobbikat és tartósabban művelünk, jobban odafigyelünk a barátainkra, a családunkra. Új tanfolyamokat, iskolákat végzünk...

Nekem ilyen dolgok jutottak eszembe. :) Kuki NO! :D

Elég rémes volt, és tényleg nem a huncutkodáson járt az eszem. :D

32 évesen szültem a fiamat, a harmadik gyerekemet, a második házasságomban.

A rokonság kicsi, jó ismerős sem halt meg addig, csak Aput vesztettem el még a fiam születése előtt. Máig hiányzó veszteség, de nem éreztem úgy, hogy át kellene gondolnom bármit is.

Gondolom most megint viccket neki, és újabb ideológiát kell gyártani.

Én eddig a banyakóros nőkön nem az új kuki iránti olthatatlan vágyat láttam eddig, hanem hogy végre múljon a hőhullám meg az idegbaj... Ők biztos nem változtattak időben...

Nem te voltál az, aki kb. 2 hónappal ezelőtt még cikket is írtál erről a "korai banyakór"-ról, és hogy téged is elkapott, és kényszert érzel arra, hogy kipróbáld magad más férfiak ágyában is, ne csak a megszokott "házi-feladatot" végezd.

Aztán megmagyaráztuk, hogy ezt nem banyakórnak nevezik, hanem egy ősi mesterség a tisztességes neve. Akkor pár napig még rágtuk azt a csontot.

Örülök, hogy ismét előhoztad, lehet rajta ismét csámcsogni! :))