Valóban azok az anyák, feleségek, akik teszik a kötelességüket áldozatnak számítanak? (beszélgetős fórum)
De ez miért kötelesség?
Én akartam gyereket és tudtam előre, hogy arról a gyerekről gondoskodni akarok, így mindig az életkora szerint foglalkozok vele. Ez nekem nem áldozat és nem is kötelességként élem meg, nem vagdosom a fejéhez, hogy mennyi mindent feláldoztam érte, és majd, hogy adja ezt vissza nekem, stb. Szeretem, mert az enyém:)
Igen?
:D
Még mindig nem sikerült megértenem:)
Van egy nő, aki feláldozza magát a családért. Hogyan? Azzal, hogy főz, mos, takarít és gyereket nevel? És nem panaszkodik, mert neki ez pont megfelel. Akkor mi a gond?
És jön az ismerős, aki szerint ezzel azt fogja elérni, hogy idős korára egyedül marad. Ez könnyen meglehet. Előre nem tudhatjuk 100%-ban, hogy mit sikerült elérnünk a nagy önfeláldozással, és persze azt sem tudhatjuk, hogy áldozatok nélkül mit érünk el.
Áldozatnak akkor számít valami, ha azt úgy éljük meg. Ha az illető így érzi jól magát, akkor részéről ez nem áldozat. Nekem pl. már az is áldozatnak számít, ha össze kell dobnom egy egyszerű kaját, mert ezt az időt, akár olvasásra is fordíthattam volna:)
A kritizáló, mint kiderül egy nő, aki áldozatnak él meg mindent, ő ez a típus, ő biztos máshogy alakítja az életét.
Hogy melyik lesz egyedül idős korára majd kiderül...
Ja, erre most jöttem rá! Ezek szerint én sem vagyok tipikus háziasszony, azért nem értem a kötelezettség - szót:)
De igazad van egyébként:)
"sohasem panaszkodik,csak teszi a dolgát,amelyet kötelességnek tart"
Ezt mártirkodásnak hívják mifelénk...amennyiben ez teljes kiszolgálást jelent.
Munkamegosztás, ma amikor a nők is dolgoznak
A kritizálónak semmi köze hozzá, a másik hogyan él. Lehet, neki ugyanaz az életforma kínlódás lenne, a másiknak természetes. Nem vagyunk egyformák, nem mindenkinek jó ugyanaz. Épp ezért nincs értelme beleszólni más életébe.
"Enyhe" rosszindulatot, esetleg irigységet is érzek a kritizáló részéről, pedig én sem vagyok tipikus háziasszony.
De mi a kötelessége?
Én csak azt teszem, amihez kedvem van:)
Tőlem a férjem se várhat el semmit, max. megkérhet rá. Egyenrangú társak vagyunk.
Oké, nem várom el tőle, hogy szüljön:), de a gyerekcsinálásba besegíthetett.
Nem tudom mi a bajotok komolyan mondom.
Na leirom, hogy mi volt a célom a kérdésemmel.
(Nézzétek el a hibákat, régóta nem élek otthon.OK
Vagy akkor az ilyenek már ne tegyenek fel kérdéseket, vagy felejtsék el az otthoniakat?)
pl. Van egy nõ,aki kritizál egy másik nõt, hogy mennyire áldozza magát a családjáért. Ugyanakkor a kritizált nõ sohasem panaszkodik,csak teszi a dolgát,amelyet kötelességnek tart(ne mondjátok azt, hogy a családdal való törõdés nem kötelesség, ez egy másfajta munka)és boldog családban élnek.
A kritizáló nõ tovább mondja a magáét, hogy majd meglátja, ha idõs lesz,akkor mi vár rá.
Kimondottan az volt a kérdésem fontossága, hogy áldozatnak számit-e,ha valaki mindent megtesz nyafogás nélkül a családjáért vagy sem.
De amint látom vannak a válaszolók között,akiknek a gondolkodása hasonlit a kritizáló nõre, holott én a férjekrõl nem is irtam.Egybõl a válasz, hogy a férj mit csinál stb.:):)
Akkor mire utal a kötelesség szó? Mert sok nő fejében zavarok vannak, hiszen azt hiszik, hogy akötelességük házimunkázni, szexistennőnek lenni, gyereket nevelni, stb.
Miről van szó egyáltalán?
Szerintem azok számítanak áldozatnak, akik teljes mértékben kiszolgálják a családjukat.
Magukból csinálnak áldozatot, feleslegesen - szerintem.
Egy családban mindenkinek van feladata, kötelessége.
Igen, erre gondoltam én is! :(
Nálunk csak kevesek engedhetik ezt meg maguknak.
:)
Nincs saját variációd?:)