Vallomások (beszélgetés)
Én pedig imádom a tejbe áztatott kenyeret megcukrozva. Gyerekkorom műzlije.
Hála Istennek, nekem nem kellett ilyeneket ennem gyerekkoromban. Még a gondolattól is rosszul vagyok, hogy cukrozott tejet kell ennem/innom és a kenyér is elázik benne :((
Férjem viszont imádja.
Szóval nem vagyunk egyformák szerencsére, úgyhogy a vallomás kiírójának jó étvágyat hozzá! :)
Ha olyan a talált tárgy, lehet kérni, hogy mondja el a telefonáló valami különös jellemzőjét, és azzal bzonyítsa be, hogy az övé. Múltkor a fb-on láttam olyat, hogy valaki gyűrűt talált, feltett róla egy fényképet, és az volt a feltétel, hogy a tulajdonos a belevésett írást meg tudja mondani. Pénznél talán a pénztárca lehet irányadó, mi van még benne, hol van rajta szakadás stb. Nyilván az utcán heverő magányos ezressel nem tudsz mit kezdeni, csak eltenni mint éles szemed jutalmát :)
Nekem az eddigi legmozgalmasabb ilyen kalandom még tizenéves koromban volt. A metrón a mellettem ülő férfi hirtelen kapcsolt, hogy le kell szállnia, felpattant és kirohant az ajtón. Azzal a lendülettel mellém pottyant az ülésre egy pénztárca. Egyértelmű volt, hogy tőle esett ki. Mivel fiatal és gyors voltam akkor még :) felkaptam, kirohantam az ajtón és még utol is értem az illetőt. Majdnem a nyakamba borult örömében. Mert amúgy sosem találtam volna meg őt, egy egész kicsi, neszesszer-szerű cucc volt, iratok biztosan nem voltak benne.
185 cm és 78 kg-os férjemet szeretném hízókúrára fogni. Nagyon nehéz, mert semmitől sem hízik, bármennyit is eszik. Még a sörtől sem.
Miért is akarod felhízlalni a férjed? Pont ideális a testsúlya, itt le lehet ellenőrizni:
Én is hagytam el (illetve otthagytam egy boltban) a pénztárcámat, nem kevés pénzzel - hiánytalanul visszakaptam! Még azt sem árulták el, ki találta meg, de végtelenül hálás vagyok érte... <3
Én is találtam már, nem egyszer, mindig visszaadtam. Ez az emberség minimuma. Aki ezt nem képes betartani, az ássa el magát.
Ezzel tökéletesen egyetértek. Nálunk szerencsére gyerekkoromban sem volt szokás nagy felhajtást csinálni. A nagytakarítást is ősszel végeztük. Karácsony előtt csak a szokásost. Az ételből se csináltunk problémát. "Székely" káposzta volt, halászlé, rántott hús krumplipürével. Sütiből zserbó, bejgli (diós, mákos) meg gesztenyetorta. Annyi étel mindig volt, hogy vendégeket is tudtunk fogadni, de nem kellett még egy hét múlva is a karácsonyi maradékon rágódni.
Mi már olyan nyár végétől próbáltunk puhatolózni egymásnál, hogy ki, mire vágyik és megpróbáltuk kibírni karácsonyig. :-)
Most felnőttként is hasonlóan karácsonyozunk. A különbség annyi, hogy általában mi megyünk a családhoz és nem ajándékozunk.
Remélem, csak polgárpukkasztásnak írta az illető, de így is durva :( Mindenesetre, ha igaz, akkor elmondhatja magáról: lett 15 ezer forintja, de a becsületét elvesztette. Remélhetőleg önmaga előtt is.
Ha benne van az igazolvány, akkor 5 forintot is vissza kell adni. Ha név nélkül találunk kisebb összeget, nyilván meg lehet tartani. de már több százezer forintot találnék, azt már nem tartanám meg. Volt ilyen egyszer gyerekkoromban, valaki, ha jól emlékszem, felvette egy nyereményt, ami mai összegben több millió forintnak felelne meg, és elvesztette, papírok nélkül. A becsületes megtaláló - mert az tényleg az volt - bevitte a rendőrségre, és meg is lett a tulajdonos. Az országban nagy becsülete volt az illetőnek, csak azt kifogásolták sokan, hogy a tulaj túl kevés jutalmat adott neki a megtalált összegből. De az már más tészta.
Pofám leszakad... főleg hogy iratok is vannak, hiszen lehet tudni, hogy kié.
Én is hagytam el néhányszor fontos dokumentumot, éves bérletet, pénztárcát. Minden alkalommal visszakaptam, sosem fogom elfelejteni. Pontosan tudom, hogy mennyire jó érzés. Mikor férjem az utcán elejtett egy kis szatyrot, benne összes igazolványával, totál kétségbeestünk. Másnap a postaládában találtuk, máig nem tudjuk, ki adta vissza.
185 cm és 78 kg-os férjemet szeretném hízókúrára fogni. Nagyon nehéz, mert semmitől sem hízik, bármennyit is eszik. Még a sörtől sem.
Ha küldesz egy privit, megpróbálom előhalászni azt a hízókúrát, amit egyszer a kórházban diktált le nekem a dietetikus. De remélem, mindenféle kivizsgálások megvoltak, hogy nem betegség miatt nem hízik. Amúgy meg nem lehet, hogy egyszerűen ilyen alkat? A 185/78 azért még nem csontsoványság, inkább olyan hosszútávfutó kinézet lehet.
"Én pedig imádom a tejbe áztatott kenyeret megcukrozva. Gyerekkorom műzlije."
Jesszus, hogy én gyerekként milyen sokszor kaptam ezt, az oviban is menő volt:) de jó, hogy eszembe juttattad:)
Én is így gondolom :)
Egy picit kiegészítve annyival, hogy mi veszünk egy kis apró meglepit, néhány pillanatra mi is újra gyermekké válunk, de nem csak a kapás, hanem az adás örömével:)
"Találtam egy pénztárcát,benne 15 000 forinttal..megtartottam a pénzt,csak az iratokat küldtem vissza."
Szerintem ez lopás. Majd egyszer, ha te is elhagyod a pénztárcádat, ne essen rosszul, ha kilopják belőle a pénzt. Még jó, hogy nem vagy teljesen romlott, és legalább az iratait visszaküldted....
"Tavaly ilyenkor már tudtam ki mit kap karácsonyra. Most semmmmmi ötletem. Pánikolok. Nem szoktam decemberre hagyni."
Ezt mi kikerüljük azzal, hogy nem ajándékozunk. Nem is értem felnőtt embereknek miért olyan fontos az, hogy kapjanak valamit. A nővérem gyerekei kapnak, hiszen ők még 3 és 6 évesek, nekik fontos. De ennyi. Legyen kaja, legyen meleg, legyen egyetértés és egészség. Más nem számít.
Tud valaki magyarázatot arra, hogy a vaddisznyós miért lett törölve?
"Vaddisznyót kezelik". Ennyi volt.
"Szomorú vagyok, sőt fáj, hogy sokak számára csak annyit jelent a karácsony, hogy sütni-főzni kell és anyósékhoz menni, és előre utálják az egészet... A karácsony igazi értelme valami egészen más."
Miért fáj ez neked?
Fogadd el, hogy nem mindenki úgy éli meg a Karácsonyt, ahogyan elképzeled!
Most olvastam, hogy a szüleivel építették a házat, így biztos van érzelmi oka is, amiért nem akar megválni tőle.
De ha még ezen kívül van másik ingatlana, akkor én sem nagyon értem, hogy nem tudta azt eladni, és kifizetni a tartozását...
"Nem kedvelem különösebben Bíró Icát, de nagyon sajnálom, amiért kilakoltatják a házából...:'("
Én nem sajnálom, mert egy nagyon nagyértékű ingatlanról van szó, és van még emellett másik lakása amúgy. Azokat sajnálom, akik a kis szoba konyhára vették fel a hitelt, és nem tudják fizetni, de a palotából kirakottakat nem.
"Utálom a karácsonyt, a vendégesdit, utálok főzni, nem sütök sütit, inkább elutaznék, ha lenne rá pénzem!"
Üdv. a sorstársak között. Annyi különbséggel, hogy engem nem a pénzhiány tart vissza az elutazástól.