Válás okai (beszélgetés)
nálunk most romlott meg a kapcsolat a 4-dik gyerkőc óta. ugyanezek a problémáink. ha beszéltem vele, azt mondta női hiszti. de most szerintem ő is kezd észbe kapni.
én még szeretem a férjem. és ma reggel jöttem rá, hogy harcolni fogok érte.
Én is így voltam vele, hogy mikor beszéltem vele akkor egy ideig tartotta magát, majd ismét kezdődött minden elölről. Még Anyukám is beszélt vele, de falrahányt borsó volt az egész, semmit nem ért, csak az is egy darabig.
Én erre csak azt tudom mondani, hogy kutyából nem lesz szalonna.
Ha úgy érzed, hogy nincs értelme harcolni tovább, akkor lépj a nagyfiam apja, akkor jött rá, hogy mit vesztett, amikor elhagytam, addig minden szó felesleges volt, utána tudott változtatni!
Igaz, hogy másnak, de változtatott és most boldog ő is(amit leszarok) és én is, de külön-külön!
nem , nem csal meg.
most nem magam hitegetem, de érzem,hogy nem.
ezt egy nő észrevenné. erre ki vagyunk élezve.
Ez egy egyszeri alkalom volt?
Te szeretnél válni?
Köszi a hozzászólásokat! Már most megérte elindítani a fórumot!
Leültem már vele beszélni. Sokszor. Ideig-óráig oké, és kezdődik előlről. Belefáradtam. Az a legrosszabb, hogy olyan, mintha nem is lenne senki mellettem. Hiába vagyok "férjnél".
Nem tudom, mert nem ismerlek se téged se a párodat, de lehet, hogy látod is a jeleket csak nem akarod bevallani, nem tudom!
Kezd el figyelni ilyen szemmel a dolgokat, hátha észreveszel valamit!
Beszélj vele, ha balhé lesz hát az lesz!
A gyereket vidd el egy rokonhoz és üljetek le beszélni, ha szeret, akkor menni fog, ha nem...!:(((
Hát, nem irígyellek. Még most a gyerek sem nagy, lehet, hogy könnyebb lenne.
Nálam a fiammal nehéz volt, el is kellett, hogy költözzön az apjához, mert nem bírtam vele. Egy év kellett, hogy rájöjjön mit jelentek neki. Azóta ismét remek a kapcsolatunk. Az-az egy év pokol volt számomra. Én mindig azt mondtam, jobb lett volna addig elválni, míg a fiam kicsi volt:)
Ahogy olvasom egyáltalán nincs közös életetek, csak elvagytok egymás mellett. Ez később a gyereknek sem lesz jó.
én ezt csinálom 10 éve.
együttérzek veled.
Akkor belecsapok a lecsóba: :)
Házasok vagyunk, 2,5 éves a fiúnk. Mind a ketten dolgozunk (hála istennek), anyagi gondjaink is adódnak, de azokat meg tudjuk oldani. (albérlet, kocsi törlesztő, gondolom ismerős).
Dolgozik, hazajön, eszik, és elmegy otthonról. Mire hazajön, addigra mi már alszunk. Karácsony körül összevesztünk, amikor is szóltam neki, hogy ez nem normális. Azóta (lehet, hogy ciki), de írom, hogy mennyit van otthon. Ma van 26.-a és 3 (!) teljes estét bírt velünk tölteni. De ha otthon van, azt is inkább a számítógép előtt tölti. Nem tudom mikor volt olyan, hogy 10 percet foglalkozott volna a gyerekkel. DE! Ha én szeretnék valamit csinálni-esetleg gyerek nélkül-akkor az nem szép dolog.
Hát rövöden ennyi.
vagy elöszőr mindenki így gondolja?
vagy én lennék vak?
Jézusom, döbbenet!
Milyen emberek vannak...!:(
nekem amúgy ez eszembe sem jutott.
nem tudom elképzelni hogy megcsal.
Akkor megcsal, igaz?
Mondjuk hülye kérdés, mert valahol ki kell elégítenie a szükségleteit és ha nem otthon, akkor máshol!
Sajnálom!
Hogy viseled?