Vajon tényleg léteznek szellemi "erők"? (beszélgetés)

Egy élmény jutott eszembe amit még az exemmel éltünk meg. Történ egy nap hogy kimentünk a szőlős ültetvényre, vittünk egy kis bort és beszélgetés mellett borozgattunk (de nem sokat).

Ránk esteledett, és "egymásba bonyolódtunk" az autó hátsó ülését lehajtva. Emlékszem fél hold lehetett nem sok fénnyel. Pont egy kis dombon tetőn álltunk meg az autóval, körülöttünk olyan bokáig érő gaz, fű..előttünk és utánunk ez pusztaság, két oldalra tőlünk olyan 3-3m-re voltak fák, de ilyen ültetett almafára kell gondolni..tehát nem sűrűn ültett.

A lényeg hogy kis idő múlva azt vettük észre hogy mozog a kocsi hosszirányban. Kezdetben emlékszem csak kicsit mozgott, majd ez egyre erősödött. Végül a párom is észrevette, és abbahagytunk mindent, mozdulatlanul néztünk ki az ablakon hátha meglátunk valakit (bár az sem lett volna felüdülés). De a kocsi csak mozgott, ekkor megkérdeztem tőle Te is érzed igaz? ijedt válasz jött: igen. Majd erősödött a mozgás úgy hogy mi mozdulatlanok voltunk. Meg sem mozdultunk, csak figyeltünk, mindketten nagyon megijedtünk, nem is tudom pár perc telhetett így el...ekkor én felöltöztem és kiszálltam körbenézni az autót.

A mozgás megszűnt, de én senkit nem láttam...

Majd vissza szálltam a kocsiba és eltűntünk onnan. Mai napig nem tudom mi lehetett, mondanám hogy valaki odaosont, de 1. a semmi közepén voltunk, 2. este volt, ki járkálna arra olyankor (éjfél lehetett, talán előtte kicsivel),3. hang nélkül hogy tudott elbújni észrevétlen, annyi idő alatt míg kiszálltam, úgy hogy a párom folyamatosan nézett ki az ablakon körbe körbe...

Meg nagyon csend volt, tehát ott azért a gazon lépkedést meghallod még kocsiból is főleg ha füleltek.

Rossz érzés volt, mintha valaki azt mondaná: "menjetek innen".

Ti mit gondoltok?