Vajon miért naivak a nők? (beszélgetős fórum)

Miért olyan nehéz visszaemlékezni arra az időre, ami a pocsék kapcsolat előtt volt?

Akkor is csak volt valahogy! :)

És ez a kapcsolat - még ha pocsék is - csak kialakult valahogy! :)

Miért jobb egy pocsék, kapcsolat is, mint az egyedüllét?

Miért kell megvárni azt, hogy valami tragédia történjék?

Miért csökkentik az esélyeiket - az idő múlásával - ezek a csalódott nők?

Mert azok akarnak lenni.

Nem látnak, mert félnek az igazságtól, ha látnak, bízni akarnak abban, hogy változni fog.

Félnek attól, hogy mi lesz velük egyedül, félnek attól, hogy nem tudnak majd boldogulni és attól, hogy nem kellenek majd senninek, vagy ha mégis, az sem lesz jobb. Valamint attól is, hogy a megszokott játszmáik helyett másikakat kell megtanulniuk.

Nem tudom, de sajnos ismerek ilyen nőket.

Szerencsére az én kapcsolatom más. :)

Az a tapasztalatom, pontosabban számtalanszor olvasom, hogy felismerik a párkapcsolatban rejlő veszélyeket, a buktatókat és csapdákat a tanácsot kérők, de mégse fogadják meg azokat.

Mennek a saját fejük után, hivatkozva a szerelemre és egyebekre.

Látják, tapasztalják, hogy nem változik meg semmi, csupán az ígérgetések folytatódnak.

Ott maradnak egy olyan férfi mellett, aki vagy piál, vagy félrekefél, vagy féltékeny, vagy mihaszna-dologtalan, vagy kábítószerezik, vagy szerencsejátékokra költi az összes pénzt, aki durva, esetleg verekszik, vagy még a szexre is alkalmatlan.

Miért?