Udvariasság a kismamákkal és kisbabásokkal szemben (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Nekem a fiam most lesz 4 èves.Itthon kocsival szoktam kozlekedni,de most,hogy otthon voltunk anyùèknàl nagyon sokat jàrtunk busszal villamossal stb...Mèg vèletlenul sem adta volna àt a helyet senki pedig làttàk,hogy majd hasra esunk minden fèkezèsnèl.Ott szenvedtem,hogy fogjam a gyereket ès èn is pròbàljak kapaszkodni.Kozben a fiatal lànyok -fiùk akik gondolom nem ultek eleget az iskolàban,jòl elcseverèsztek kènyelmesen ulve.

A màsik,hogy majdnem elutottek a zebràn.Megàllt egy kocsi,hogy àtengedjen erre a mogotte jovo kielozte ès majdnem àthajtott rajtunk.legszivesebben kiszedtem volna a vezetot a volàn mogul ès leszedtem volna a fejèt.

Úgy látszik fejlődnek a magyarok!;))

Nekem nagyon furi volt, mikor elmentünk Apuhoz Németországba, és ott álltunk az út mellett a zebránál, nem léptünk le, csak várakoztunk, és megálltak az autósok, és intettek, hogy menjünk.

Eleinte azt sem tudtuk mi van!

Ehhez képest egyetmista koromban mentem egyszer haza aerobikóráról este és zöld lámpánál majdnem elütött egy barom a zebrán! (nekem volt zöld a lámpa!)

Gyógyszertári tapasztalat. Tudom, hogy ott mindenki beteg, de egy babával akkor is nehezebb, nem?

Szóval az áremelés előtt alig egy nappal elfogyott a bébi fájdalomcsillapítója. Gyorsan bepattantam a kocsiba a bébivel és indulás a közeli gyógyszertárba. 3 ablak üzemelt, mégis hatalmas sorok voltak. Szépen beálltam az egyik sorba, és türelmesen vártam. (több, mint fél órát) Senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg előre engedjen, pedig többségében középkorú pasik álltak a sorokban. Már csak egy ember volt előttem, amikor bejött egy anyuka két gyerekkel. A nagyobbik kb 3 éves, a kisebbik 7 hónapos lehetett. A bébi a kezében volt, így nehez tudta aláírni a recepteket. Az eddig pasi segített neki, megfogta a receptet, hogy írja alá úgy. De előre már nem engedte. A hölgy szépen elsétált a sor legvégére és a lázas kisbabával beállt a sorba. Én szóltam, hogy jöjjön oda elém. Megköszönte és elindult, de amikor meglátta, hogy babával vagyok, akkor mondta, hogy inkább mégsem. Mivel enyémbaba addigra már elaludt, így én nyugodt voltam. Hihetetlen, hogy ennyire érzéketlenek az emberek, és csak aki hasonló cipőben jár, az érzi át a probléma súlyát.

Terhesen is csak a középkorú hölgyek adták át a helyet, akik már átélték mindezt. De ez már egy másik történet

Csodálkozom, hogy senki sem írja le a vele történteket, mert meglepődnék, ha nem lennének!

Én községben lakom, tehát nem egy forgalmas nagyváros közlekedésével vetekszik az utcakép, mégis! Ha elindulok a pl. 1 kmre levő tanácsadóba, tuti, hogy legalább egyszer ki kell mennem az útra a járdára parkoló autótól, és minimum 2, a járda közepén trécselő embert kell megkérnem, hogy ugyan engedjenek már el, mert azért babakocsival mégsem szeretnék beugratni az árokba!

És még a tömegközlekedésről nem is volt szó!

Nem semmi, hogyan lehetnek ennyire érzéketlenek az emberek..

Nem hiszem el..

Bár én már úgy is jártam, hogy a kismama nem fogadta el, hiába ajánlottam neki.

Jó a téma... ;) A 8. hónap körül (jó nagy pocakkal) egy nem túl szép reggelen felszálltam a zsúfolt vonatomra, kispécéztem magamnak a kocsi egyetlen, üres helyét és megkérdeztem, "szabad-e?". Cirka 15 éves leányzó ült az üres hely mellett, rezzenéstelen arccal közölte, hogy ő bizony foglalja a helyet. No jó, tél volt, gondoltam, ha nekivetkőzök, csak meglátja a pocakomat. Látta, nem hatotta meg. A mögötte lévő ülésen 20 körüli pasi "aludt", a kabátlevételemre kissé "felébredt", ránézett a hasamra és gyorsan visszacsukta a szemét. Nem hittem el! Az sem zökkentette ki őket, amikor a kalauz a hasam és a szűk "folyosó" miatt majdnem az ölükbe ült! Nem vagyok balhézós, csak felhívtam a páromat és a csevegőhangomnál kissé hangosabban elszidtam mind a kettőnek az összes le- és felmenőjét. És nem hiszitek el, mi történt! Továbbra sem adta át senki a helyét! Néhány állomás után tudtam csak leülni, egy leszálló utas helyére.

Egyébként kb. 6 hónapos terhes voltam, amikor először akarta átadni valaki a helyét, és a 39. hétben jártam, amikor másodszorra kínáltak hellyel. Egy rokon leányzó esete: BKV busz, első ajtónál szállt fel és a sofőr "bemondta", hogy nem indul el addig, amíg a kismamának át nem adja valaki a helyet. Eltelt egy perc, mire a lány szólt, hogy inkább induljanak, mert le fogja késni a vonatát. Kedves...

Mikor terhes voltam egyetlen egyszer hívott az eladó előre a sorból.Rendszeresen kiálltam a sorokat.

Egyszer az orvosnál volt előttem valaki, aki beengedett, de nem siettem, ültem, jól voltam és nem mentem be.

A téma a rossz orvosi tapasztaltok olvasása során jutott eszembe.

Amikor 39 hetes terhes voltam, nem kis pocakkal, akkor történt velem az eset:

NST vizsgálatra vártam egy hasonlóan nagy pocakos kismama társaságában egy pici előtérben, ahonnan az NST szobán kívül nyílik az egyik nőgyógyász rendelője is. Az előtérben négy szék van, mindegyiken ült egy-egy NŐ. Ránézésre mindannyian szültek/szülhettek már (tehát nem 17 évesek voltak), és békésen elnézegették kb. 10-15 percig, hogy a nagy hasunkkal egyik lábunkról állunk a másikra. Teszem hozzá volt még vagy 35 fok is.

Amikor bementem nagyon kedvesen köszöntem, hogy viszontlátásra és köszönöm, hogy átadták a helyet! Sajnos az arcukat nem láttam.

Kíváncsi lennék mások hányszor kerülnek/kerültek hasonló helyzetekbe akár kismamként, akár már babával és mit csináltak.