Túlélni a lehetetlent (beszélgetős fórum)
Ilyenkor elgondolkozom azon(mikor ilyen történeteket olvasok),hogy az én oly nagynak látott problémáim szinte semmik!Sok felesleges dolgon szoktam keseregni,sírni és ez ráébreszt arra,hogy vegyük észre azt,ami fontos!Az én bajaim a tiedhez képest még csak bajnak sem nevezhető!Sok boldog örömtelibb perceket kívánok Neked a jövőben!
Most is egyfolytában, megállíthatatlanul folynak a könnyeim. Annyira átérzem min mehettél keresztül, s hogy mennyi erőre is van szükség ahhoz, hogy az ember a többiekért, önmagáért,a szeretteiért tovább éljen egy ilyen tragédia után.
Emlékszem, amikor a most 19 éves fiam ágyának a szélén ülve, miután egy jó kis esti beszélgetés, dalolás, "puszilkodás" után elaludt, minden este a fejére tettem a kezem, mielőtt kimentem a szobából és azért imádkoztam, hogy csak vele, vele ne történjen semmi, mert azt nem élném túl. Sok boldogságot kívánok Nektek és a kisbabáddal kapcsolatban csak annyit: én nem hiszek a véletlenben.... hm
Nagyon szép, megható. Könnybelábadt a szemem. Az én lányom is akkor fogant, amikor a nagymamám meghalt. Mégiscsak van valami a reinkarnációban.
Szia
Ez rettenetesen felkavart.Nagyon szomorú és felemelő
amin keresztül mentél.
Pincike,ha most itt lennél,nagyon megölelgetnélek.
Sírok, mert annyira meghatott és megérintett ez a történek, hogy mély és emlékezetes nyomokat hagy bennem örök életemre. És emlékeztet majd mindig, mennyire gyámoltalan lesz a kisfiam, akár 19 évesen is.
Elovastam az írásod,s nem tudok szó nélkül hagyni egy ilyen témát,hisz oly sok minden kavarog bennem.Januárban lesz 2 éve,hogy betegség miatt elvesztettük nagyobbik lányomat,Mónit.Otthon volt végig,húga hirtelen lett felnőtt.Augusztusban volt a születésnapja,akkor vehettem kezembe a küzdelméről és hozzáállásáról általam írt könyvet.
Megváltozunk,sok dologban más lett az értékrendünk.Amiért most írok az az, hogy az ajándéknak -gyermekednek örülj, adj meg neki mindent,amit lehet.Úgy gondoskodj róla, hogy önálló egyéniség, ne akard majd hasonlítani senkihez.Egyébként sem szerencsés a testvéreket egymáshoz hasonlítani,mondom ezt pedagógusként is.
Sok boldogságot és nagyon jó egészséget kívánok az egész családnak.
Kegyetlen dolog ami veled történt.
Nem tudom én végig tudtam volna-e csinálni,de azt hiszem nem.Nagyon erős asszony lehetsz.
A kisfiadhoz gratulálok!
Biztos sokat segitett az ő születése a tragédia feldolgozásában.
Erőt és egészséget kivánok nektek a továbbiakban!
Ez nagyon megható. Kivánom Neked, hogy a pici babát önmagáért szeresd majd, és soha ne probáld összehasonlitani a testvérével, akit nem ismerhetett meg. Sok kitartást Neked és a családodnak.
attól hogy ez a tragédia megtörtént velem még van mindenről véleményem.nem úgy kell egy gyászoló szülőt elképzelni 4 és fél év távlatából hogy éjjel nappal sir és hamut szór a fejére.sirtam és sirok most is eleget.3 gyerek mellett kell helytállnom nap mint nap és jó hogy néha ilyen dolgokon felhúzhatom magam. a cikket nem azért irtam hogy bárki kritizáljon hanem azért hogy mint szülö tanuljon belőle. ha a gyerek viselkedése főleg kamaszkor tájékán megváltozik nagyon oda kell figyelni mert akár komoly oka is lehet.nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni hogy ,,mert most kamaszodik"ezt mindenkinek tanácsolom.
Azthiszem minden anya rémálma ,hogy elveszíti gyermekét.Én képtelen lennék feldolgozni.Képtelen lennék túlélni.
Nagyon elszomorító amit írtál!
Hihetetlen erő lehet benned!
Sok erőt és még több szerencsét!
Amit te tuleltel, az egy elkepesztoen nehez dolog. Csoda, hogy igy vegigcsinaltad. A legnagyobb csoda megis az uj kis elet, vigyazzatok ra, magatokra, egymasra. Kivanom, hogy sokszorosan annyi oromot kapj az elettol, mint amennyi banattal eddig sujtott.
Szomorú ez a cikk, és megríkkató! Harmadszor próbálok nekifogni, de annyira nehéz ilyenkor valamit is mondani. Csak gondolkodom, és elszorúl a torkom. Nagyon sajnálom a fájdalmadat, és a gyermeked elvesztését, ilyen áron! (bármi áron) Nem lehet itt mondani már semmit sem, mert a fájdalom örök marad, csak idővel enyhülni fog. De ott van a picid, és próbálj boldog anya lenni, most ő van neked, akiért érdemes élni!!!
Hoxa sirt par napja egy cikken, most mar tudom, hogy miert.
Pincike, reszvetem a tortentek miatt es minden jot a kicsihez!
Kivánom, hogy gyermekedben nagyon sok örömet találj, felneveléséhez jó egészséget kivánok, szeretettel:kokorka
HÚÚÚ! Nagyon elgondolkodtató,szomorú. A többieknek igazuk van a pici egy másik apró élet,és egy kis csoda.Legyetek boldogok!
Borzongatóan megható. Nekem is két fiam van és mindig rettegtem attól, hogy valami hasonló történhet velük...
És Nonnának igaza van... ez a baba egy MÁSIK élet.
A könnyeimmel küszködöm én is,sok erőt kitartást, és bizalmat az újjövevényhez. Póbáld meg nem "Ő" ként nevelni,és kezelni. Mert nem ő jött vissza,ez egy új élet,aki jóhelyre akart születni.
Atyaisten....záporoznak a könnyeim...sok erőt kívánok neked!!!!!!
Volt egy fiú aki nagyon kíváncsi volt arra, hogy van e élet a halál után. Ő már tudja ,mi még nem. De valamit én tudok jobban nála: túlélni a lehetetlent! A történetet minden szülőnek, ajánlom akinek kamaszkorú gyermeke van.
Ugrás a teljes írásra:
Túlélni a lehetetlentTovábbi ajánlott fórumok: