Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Túlélni a lehetetlent fórum

Túlélni a lehetetlent (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Túlélni a lehetetlent

1 2
2012. szept. 27. 17:23

:((Nagyon sajnálom!Erre nincsen szó!

Viszont örülök, hogy a sors megajándékozott egy másik gyermekkel, aki igaz nem pótolhatja,de vigaszt nyújthat!

2012. szept. 27. 15:40
Jajj Istenem...:-( ezt megkönnyeztem...... Minden elismerésem.... az ilyen emberekre mint te, büszke vagyok.....
2011. okt. 8. 08:13
Édes Istenem:(:(:(:( Ilyenkor kérdezem magamban...miért?????????????
2011. máj. 19. 20:55
Ezt nem lehet túlélni, se így, se úgy...
2010. febr. 7. 19:53
Nem találok szavakat..............
2009. jan. 4. 23:59
Erre nem lehet mit mondani.... a fiad tudott valamit, amt nem is oly soká, mi is meg tudunk.
2008. nov. 28. 20:01

Erika, elolvastam a cikkedet!

a könnyeim potyognak!

erre nincs szó, amivel vigaszt nyújthatna az ember!

már csak a gondolattól is zokogok, hogy egy anya elveszítheti a gyermekét!

hogyan lehet az ilyet túlélni ?

mint anya,nagyon együtt érzek veled!

kívánom,hogy minden olyan dolog megadassék neked, ami enyhítheti a fájdalmadat !

2008. jún. 30. 20:29

Kedves ismeretlen,sorstársam!

Pincikével maximálisan egyetértek,vállalj és ne félj!!Sajnos nekem nem volt hozzá erőm és egészségem,bár csak lett volna!

De jött a gyönyörű kis Mazsolám az unokám.A bánatom és fájdalmam nem múlt el, hiszen 6 éve nincs a napnak olyan órája, hogy ne gondolnék rá remegő gyomorral és összeszorult torokkal.Biztos vagyok benne Te is ismered ezt az érzést.De amikor meglátom a kis Mazsolámat,amikor hozzám bújik, vagy csintalankodik szeretném az időt megállítani.Kívánom Neked érezd át újra azt a leírhatatlan érzést melyet egy apróság tud adni.Kívánok Neked erőt és kitartást hozzá.

44. ea9c78b99a (válaszként erre: 43. - Encs65@)
2008. jún. 29. 18:02
bocs hogy én írok ai a cikket írta remélem nem gond! az én életem teljesen megváltozott mióta megvan öcsi!annyi boldogságot és örömöt ad hogy azt szavakba önteni nem lehet.pótólni az elvesztett gyermeket nem tudja, de azzal a rengeteg széppel és jóval amit kapok tőle kicsit könnyebb! vállalj ne félj!ez a legjobb döntés hiszen még fiatal vagy és szükség van arra az érzésre hogy valakinek nagyon fontos vagy a világon.
43. encs65@ (válaszként erre: 40. - Szemanistvanne)
2008. jún. 29. 16:09
Most tévedtem erre a fórumra, és egy kicsit jó is, hogy "beszélhetek" olyan anyákkal is, akik hozzám hasonlóan átélték a legnagyobb kínt: a gyermek elvesztését. Az én 11 éves fiam alig 1 éve halt meg biciklis balesetben, nagyon szerencsétlenül esett (koponyatörés)és még ma sem hiszem el, hogy pont velünk történt... Férjemmel 43 évesek vagyunk, szerencsére van még egy gyermekünk, de ő már 21 éves, Angliában sportol, alig van itthon...szóval talán vállalhatnék még egy picit. A sok fájdalom most kezd egy picit enyhülni, és egy kis reményt jelenthetne még egy gyermek... Te mit gondolsz erről kedves sorstársam? Várom a válaszod!!!
42. pitye
2008. jún. 26. 22:10

Nagyon sajnálom,ami veled és a fiaddal történt.Írhatnám,együttérzek Veled,de hazudnék.El sem tudom képzelni ezt az érzést.Elviselhetetlen lehet.

Nemrég halt meg anyukám,nagyon fáj ,de azzal vigasztalom magam,hogy ettől sokkal fájdalmasabb ,ha a gyermekem menne el.Remélem soha nem tudom meg,mennyivel rosszabb.

41. fe20557d00 (válaszként erre: 40. - Szemanistvanne)
2008. jún. 26. 22:05

:(((

Részvétem,nagyon szomorú amit írtál.

2008. jún. 26. 20:39

Nem tudja az mi az igazi fájdalom kinek gyermekét nem fedi sírhalom.

Június 14-én múlt 6 éve, hogy gyönyőrú okos kislányom 22 évesen elment. Teli élettel, tervekkel vágyakkal. Baleset vol.Az orvos azt mondta nem érzett semmit. Ma már csak ez vigasztal. Sajnos én már túl voltam azon a koron, hogy gyermeket vállaljak, és erőm sem lett volna hozzá,de azóta megszületett az unokám fiam kislánya, mintha kopírozták volna,Pedig a két gyermekemen nem sok hasonlóságot lehetett felefedezni.Tudom,hogy Ő nem a kislányom, de valahol tudat alatt úgy érzem kicsit visszakaptam Őt.

Egyszer egy könyvben olvastam sajnos már nem emklékszem a címére. Ami nagyon megmaradt bennen pedig akkor még nem éltem át ezt a borzalmat,egy 45 éves anyának meghalt a gyermeke. Ő még ezt követően jó pár évig élt, de mielőtt meghalt azt kérte, hogy a fejfájára azt írják élt 45 évet.

Sajnos ma már tudom, hogy miért kérte. Veled vagyok, azt hiszem együtt vagyunk.

2008. márc. 25. 18:23

Őszinte részvétem.

Tiszta szívből kívánom, hogy a kisfiad enyhítse a feldolgozhatatlan fájdalmadat!

Én nem kérdezem meg, hogy hogyan élted túl, hisz jól tudom, hogy hogyan. Csak az ért meg igazán, akivel hasonló dolog történt.

Te részese voltál sajnos a gyermeked leépülésének. Nekem ez sem adatott meg.

Az én Fiam három héttel a 23. születésnapja előtt 2004. október 24.-én autóbalesetben azonnal meghalt.

2008. márc. 9. 21:01
Van tesod?
2008. márc. 9. 21:00
ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!Az nem jó:(Jaj de hüje vok be se mutatkoztam!Miccancsvagyok
36. linuci
2008. márc. 3. 14:27
ÓÓÓ Édes Istenem! Erre most nem tudok többet írni. A szívemig hatolt!
2007. dec. 21. 14:16
az írásod nagyon szíven ütött
2007. dec. 21. 12:34

Nagyon szomorú lettem ahogy olvastam soraid.

Sok erőt,egészséget kívánok.Öcsikében találd meg a boldogságot.Óvd őt az anyai szívvel minden rossztól.

33. zezsua
2007. dec. 13. 08:54

Istenem micsoda dolgok történnek.Borzalmas lehetett meg egy életen át az,de az élet adott neked egy másik gyermeket aki feljteni segit a bajokon.Két nagy fiam van és ők az életem imádom őket.Neked nagyon sok boldogságot és erőt kivánok.

Nagyszerü nő lehetsz..

2007. dec. 11. 14:36

Döbbenettel olvastam soraid.....az élet egyik kezével pofoz..a másikkal simogat.....

Nekem is kamasz fiam van....féltem őt..

Neked viszont erőt,egészséget kivánok.Szívből és szeretettel......

2007. dec. 3. 13:47

Hát én nagyon szomorú lettem ahogy olvastam a cikkedet. Nagyon sajnálom hogy így alakult a fiad élete. Gondolom hogy hiába próbáltátok ettől elszakítani, nem sikerült. Hát ebbe bele lehet bolondulni!!Sajnos ami megtörtént azon nem lehet változtatni, bár lehetne!!!

Együtt érzek veled. De még jó hogy lett egy újabb gyermek, legalább ez valamennyire boldogságot visz az életedbe. Nagyon szorítok hogy túltedd magad az ügyön, sok boldogságot az életben! Fel a fejjel!!

2007. nov. 30. 20:24

Szia! Nagyon erős lehetsz,hogy ezt ki bírtad,én nem tudom,hogy ki bírnám-e?Nekem is van egy kamasz fiam és sokszor gondolok rá nehogy valami rossz társaságba keveredjen.Mert hallottam,hogy hiába a jó és oda figyelő nevelés ha be kerül egy olyan társaságba akkor onnan nagyon nehéz vissza téríteni.

A picurkához pedig nagyon jó egészséget és boldogságot kívánok. Andy

29. jozseferva56 (válaszként erre: 28. - Ea9c78b99a)
2007. nov. 30. 10:05
szia!.Nagyon sokszor elolvastam a történetedet mindannyiszor végig sírtam. Nagyon tudom, hogy mit érzel, sajnos velem is hasonló történt ugyanabban az évben csak október 3-án. Akkor halt meg az én fiam is alig múlt 18 éves (aug.3.), ő gyógyszerekkel és némi alkohollal próbálta szebbnek látni a világot és túl lenni azon az érzésen, hogy senki nem szereti őt( szülők, szerelem, barátok)és én úgy fogalmaztam meg óriási világfájdalom volt rajta. Sajnos későn vettem észre és hiába próbálkoztam szeretettel lelkileg erősíteni, elment.Azóta nincs nap, hogy ne gondolnék rá és arra, hogy hol rontottam el valamit. A hétköznapok is szomorúak de az ünnepek még annál is hiszen hiányzik közülünk és annyira fiatal volt még és nem látom meg mi lett volna belőle. Van egy lányom de többször felmerült bennem, hogy szükségem volna egy másik kis gyerekre akinek gondoskodást, szeretetet adhatnék és ő is viszont. Lányomnak van egy kislánya az unokám és vele "kárpótolom " magam. Nagyon imádom, most 2.osztályos és egy tündéri kislány.Tudom minden életút, sors más és más csak egy kis hasonlóságot találtam és ezért írtam le ezeket a sorokat. Erőt, egészéséget és sok-sok örömöt kívánok a pici felneveléséhez. Éva
2007. nov. 29. 13:43
köszönöm mindenkinek az együttérző szavakat!ma van a szülinapja.ég a mécses a konyhában.a kamaszok nagyon csendesek szavak nélkül emlékezünk.ez a nap még fájóbb mint a többi mert ilyenkor annyi mindenre gondol az ember!vajon milyen lenne mit ért volna el az életben?válasz már nincs.csak a mécses lángja pislákol.milyen igaz! a gyermek születésével a legnagyobb örömben a legnagyobb fájdalmat is kaphatjuk a sorstól.
2007. nov. 29. 13:01
Én is elolvastam a cikkedet mint még rajtam kivül sokan mások és nem tudom leirni hogy most mit érzek,nagyon erős vagy és kitartó én nem tudnék egy ilyen helyzetet tuléln!Nekem most 16 hónapos a kislányom aki itt alszik mellettem és nem birnám ki ha bármi is történne vele.A kisfiadhoz nagyon jó egészséget és az Élet legszebb pillanatait és örömeit kivánom!
2007. nov. 29. 10:07

ledöbbentett az irásod, és én is sírtam! nem találok szavakat ahhoz hogy leírjam mit érzek most.

a Picurhoz sok boldogságot, egészséget kívánok nektek!

én nem tudom, hogy túlélném e az ilyen helyzetet.

25. RLindi
2007. nov. 28. 13:43

Mint sokan,sirok én is.

Sajnálom amit Veletek történt a picihez viszont gartulálok és remélem sok örömet ad majd.

2007. nov. 28. 13:16

Hűha. Én is elsírtam magam.

Elveszíteni egy gyereket természetellenes dolog!

Hihetetlen nehéz lehtetett, és az is hogy ne magát okolja az ember. Hogy mért nem figyeltem rá jobban :(

Pincike részvétem! Elképzelhetetlenül nehéz dolgokon mentél keresztül, de kaptál még egy esélyt!

Mert jó anya vagy! A kamaszokkal nagyon nehéz birni! Mikor én is kamasz voltam sose mondtam el semmit a szüleimnek és alig tudtak rólam valamit, de olyan erősen fogtak hogy ilyesmi eszembe se jutott volna és igy a tanulásba menekültem.

Szerintem a lehetőségkhez képes sikerült jól feldolgoznod. Szép és boldogabb jövőt! :)

2007. nov. 27. 20:14

Szavakkal ezt a tragédiát csak te tudod kifejezni, és meg is tetted amikor soraiddal megosztotad velünk.

Együttérzésemet sem tudom szavakba önteni,mert szerintem igazán átérezni akár hogy is hiszük, nem tudjuk, mert amin átmentél az emberi észnek felfogható, lelkünkkel együttérzésünket írhatjuk neked, de a fájdalmat csak te élted át igazán. Sajnálatos ,hogy te valóban tudod milyen ez az érzés!

Kívánom legyél mindig ilyen erős lelkű, tiszta szívű, és kicsi fiaddal legyetek annyira boldogok, hogy azt a boldogságot se tudjuk mi átélni, csak elképzelni, mint a fájdalmatokat.

Örök boldogság kísérje életeteket, és szerintem szivedben benne élő első fiad emlékét őrizd, bízz abban,hogy neki ez volt a boldogság amit a mosollyal az arcán akart neked üzenni!Bízz ebben, hátha így is van.Tudom ,hogy fájdalmadat nem szüntetheti meg semmi, de talán nem gondolkozol majd azon miért is történt így. Lehet ,hogy sokan elítélnek azért amit most írtam, remélem megértesz, nehéz teljesen értelmesen megfogalmazott mondatokkal lerni neked amit érez-gondol az ember!

KÍVÁNOK MÉGEGYSZER ÉLETETEK SORÁN MINDEN BOLDOGÍTÓ ÉLMÉNYT, AMIT CSAK EMBER ÁTÉLHET!

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook