Tükör által homályosan... (beszélgetős fórum)

Szívesen! :)

Próbáld ki egyszer, hogy elindulsz egy ismeretlen/vagy ismerős helyre, totál céltalanul, csak úgy, azért, mert KEDVED van hozzá. Ilyenkor kúszik be az a szó, hogy ÖNMAGÁÉRT! Önmagáért élvezed az utat, önmagáért csinálsz valamit. Ez a szabadság. Nincs kattogás hogy mi lesz a végeredmény.

Én olyan boldog vagyok ha ehetek egy pogácsát. Baromira nem tervezek semmit, csak bemegyek a boltba és veszek egyet. Vagy kimegyek a természetbe, CSAK ÚGY! CSAK AZÉRT, MERT!

Mért ne tehetném? Mi a cél? Fogalmam sincs. Mi történik? Fogalmam sincs.

Kiütöm az agyam. De ha eleve meditatív vagy, akkor könnyen fog menni.

Ugyanis csak a tudatod zavara "zavar" be. Az elméd a gondolataid összessége, ami irdatlanul cikázik múltból-jövőbe, össze-vissza, elnyomva a jelen-t!

Nem véletlenül mondják a tanítók, hogy találd meg a "rést" két gondolat között. Igazuk van, de nagyon nehéz folyamat ez. Ugyanakkor erről szól minden technika. Kiüresíteni a tudatot, mert ott üresség van. De ez az üresség tele van örömmel, békével, élettel, fénnyel, tisztasággal.

A hiba abban van, amikor nem elég erős a tudatnak ezen állapota, és visszaesik a forgalmi káoszba. És újra jön a kis elme kattogása.

Szóval kiütni az agyat, annyi, mint LÉTEZNI ÉS ÉLVEZNI! (Ennek pótszere az alkohol és a drog.)

Akár CÉLTALANUL! Nincs cél, csak szabadság!

Ettől nagyon fél az elme, mert ő nem tud semmit, ő meghal ha nem aktivizálhatja magát! Ha nem tud cikázni, kavarni. Persze hogy halálfélelme lesz a céltalanságtól, a szabadságtól, a mozdulatlanságtól. A szabadsággal együtt járó felelősség pedig teljesen kiborítja.

A felelősség azonban spontán-zsigeri. Nem agyal rajta az ember, hanem érzi, tudja mit kell tennie.

Válaszokat akkor kapsz ha megkeresed őket.

És válaszokat akkor kapsz, ha megértél rá.

A lépcsőfokokat senki nem hagyhatja ki. Ha kihagyja, vissza fog esni és meg kell oldania. Addig nem engedik tovább, mert nem törvényszerű.

Akkor válik "értelmetlenné" valami, ha már nagyon beléd ivódik, esetleg sokat tapasztaltál és már unod. Valójában ezek nagyon is értelmes dolgok, akármennyire unod őket. Jót fognak tenni neked.

Köszönöm!

Sokszor kifejezetten jól érzem magam "céltalanul". Lehet, hogy az ego az, ami bezavar, amikor rossz érzésem van a "céltalanság" miatt.

Az a helyzet, hogy engem egyszerűen nem elégítenek ki azok a válaszok, amiket az élet eredetéről és céljáról eddig találtam. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól szerettem volna választ kapni ezekre és még sok már hasonló kérdésre. Ismerek vallásos válaszokat is (van amit évekig el is hittem, és hirdettem, tanítottam is, nem is értem most már, hogyan hihettem el). Ismerem azokat a válaszokat is, amiket a spirituális tanítók adnak, de mostanában ezeket is értelmetlennek és kevésnek találom.

Értelmezzük?...

"Idézzük fel, mi történik a Hálaadás-napi vacsora végeztével. A pulyka elfogyott, ideje elmosni a tepsit. Az edény alján vastagon áll a zsír, ezért egy időre mosószeres forró vízbe áztatjuk, aztán elkezdjük súrolni. A tepsi most förtelmesebben néz ki, mint valaha. Ám ha alaposan kitakarítjuk, olyan szép lesz, mint újkorában. Ez történik akkor is, ha egy beágyazódott gondolatformát akarunk kitörölni. Amikor friss eszmékkel bombázzuk agyunkat, hirtelen minden összekeveredik. Ha eztán is kitartóan folytatjuk az új bevésését, az idejétmúlt elképzelés hamarosan eltűnik."

/Louise L. Hay/

Igazán akkor kezdenek előjönni a kételyek, amikor már az úton vagy.

"Minél többet tanulok, annál inkább rájövök, milyen keveset tudok." /Arisztotelész/

Azzal hogy mélyebbre hatolsz, egyre jobban vájkálsz a sötétségben és egyre inkább közelebb kerülsz a fényhez is.

Mi ez, ha nem paradoxon? A paradoxon helyzet egyre inkább életformáddá válik, hiszen nem tudod 100% vegytisztán elkülöníteni a dolgokat. Főként ha még zavaros.

Ugyanis az, hogy gyógyulásnak indulsz vagy fejlődőképes vagy, az ugyanakkora zavarodottságot eredményezhet, hiszen a régi struktúrákat bontod le, amelyek még ott élnek benned. Idő kell neki és erő, amíg feldolgozod őket. Addig hozzá kell szoktatnod magad, hogy a kettőt egyre inkább EGY-ben látod, és ez eleinte zavaros, félelmetes, de utána már egyre inkább magától értetődő. Csak ezt is gyakorolni, tapasztalni kell.

Az hogy nincsenek céljaid, hát...

Valójában senkinek sincs célja és mindenkinek van célja. Ez is paradoxon.

A kérdés az, hogy mi a CÉL?

Jó ha 1-2 fő csapás azért van.

De a cél a jövőhöz kötődik. Azzal hogy a jelenben élsz, értelmét vesztik a célok, legalábbis a nagyja igen.

Tehát a céltalanság egyfajta jelenlét, a pillanatnak élés, ami inkább spontán döntéseket eredményez.

A célok bizonyos értelemben értelmet adnak az életnek, de hosszú távú alkalmazásuk a jövőben tartja a tudatot. Ha sokáig időzől a jövőben, akkor szorongás alakulhat ki annak tekintetében, hogy nem tudod mit érhetsz el a jövőben.

Hacsak? Mire gondolsz?

(Már a 9. oldalnál járok. :))

Én már írtam ide egy párat. Főnök úr szokott lemaradni, mert sok dolga van. Mondjuk én is inkább most érek rá.

Szerintem is jó ez a topik én szeretem már az elejétől. De arra fel kell készülni hogy nem sokan fogják életben tartani rajtunk kívül, hacsak...

Ezt is belinkelem. Volt szerencsém élőben látni ezt az embert (Shuresji). Ha valakiből árad ez a megnyugtató, feltétel nélküli, baráti szeretet, az Ő. A tekintete éles mint a borotva és egyfolytában mosolyog. Ez a videóban is látszik, de élőben egészen más. Árad belőle a szépség és a finomság. Ilyen emberekből kellene nagyon sok.

[link]

Nagyon fontos információ. Én is így gondolom. Évről-évre, egyre aktuálisabb:

[link]

Most nézz meg például egy ilyen klippet. Szinte elsírom magam. Ez nem a mai feketemágia alapú rendszer szimbólumainak használata. Csöppet sem.

[link]

Ha megnézed egy fénylő rombusz a "főszereplő", de mi is ez valójában? Egy burkolt üzenet, vagy talán nem is annyira.

A háromszögek nincsek egymásba csúsztatva mert komoly vitákat váltanának ki, ugyanis akkor egy Dávid-csillag (eredetileg Salamon pecsétje) jelenne meg, ami az Isten és a Világharmónia szimbóluma. Inkább ügyesen csinálnak a két háromszögből egy rombuszt, azaz nem csúsztatják egymásba őket, hanem passzentosan összeillesztik.

Ha egymásba tolnák őket, már hatalmas konfliktust váltana ki, támadnák őket és még a klippet is betiltanák...

A kérdés: Ki inspirálta ezt az egészet? És kinek jött le hogy ezt így kell megcsinálni? Érdekes dolgok ezek.

(Megsúgom, egy egyszerű háromszöggel is megcsinálhatták volna, de azt már eléggé lenyúlták, használatban volt, titokban. Ugyanakkor ha jó szolgálatban áll, akkor tökmindegy.)

Én már "sajna" (DEHOGY SAJNA!!!) a 80-asok táborát gazdagítom. Tudom hogy a legjobb 10 évben születtem, ahol robbant a konvenciók ledöntése, a művészet és ideológiák továbbgondolása, az egyéniség lázadása. Minden alapot lefektettek, a 80-as évek egy nagyon jó minta, egy nagyon jó struktúra. Nem tudom érthető? Mindig is éreztem, hogy ha valaki eltéved, visszatalálhat a 80-as évekbe, mert rengeteg értékes lenyomatot hagytak maguk után a "kiválasztottak".

Ha össze kell foglalnom a 80-as éveket, ez jut eszembe: AVANTGÁRD

Magamat is annak tartom. Abszolút "avantgárd" vagyok!

Hatalmas cukiság az énekes is. :)

Látszik hogy nagyon jó ember.

Hát igen. A 70-es évek, ahol még az életet becsülték, mert más nem nagyon volt. Ahol még világmegváltó gondolatok jártak, félig gyerekcipőben, de a lényeg megvolt: az ÉLET. A hétköznapok egyszerűsége. Ahol még egyesek igazán meg akarták érteni a világ dolgait, miközben mélyen tojtak az egészre. Volt olyan hippi, lázadó, aki manapság már spiritual teacher-ként tanít.

Az első durva löket szerintem a 60-as évek végéről és a 70-es évekből származik. Nagyon durva arcok jöttek felforgatni az egész világot, összezavarni a rendszert. Tisztelettel hódolok előttük. Én is hippi akartam lenni vagy kalóz. :))

Be is öltöztem gyerekként. :)

Sziasztok, jó éjt!

Kellemes és tanúlságos volt veletek.

Nekem ettől a jó régi számtól mindig jó kedvem lesz:

[link]

Ellensúlyozandó a csúnya sötét dörgést...

Itt volt egy kis jégeső, de a növényzet úgy tűnik, megúszta. Kb. 2-3 percig tartott, de addig intenzív volt. De most már elállt, viszont kellemes hűvös jön be.

Azért vagyok még itt, mert még bent hagyom, hogy töltse le valaki tőlem is, azt még megvárom, míg 100% lesz, aztán lelépek. De addig írogatok ide. Kissé már kezdek szétfolyni, a fogalmazásom is... bocsi.

Ok, semmi gond.

Csodálkozom, hogy egyáltalán ilyenkor még van itt valaki.

Megyek, beadok két injekciók és utána itt leszek.

Hogy mit nem értesz ezen...?

A tenmagad, az a te, te magad, a te jómagad megfelelője.

Az egy másik kérdés, hogy mindenki egy.