Ti mit tennétek az én helyemben? (beszélgetős fórum)

Tudom nem olyan könnyű ,ha egyedül érzi magát az ember,de tudod ,ha csak visszautasítást kapsz,vagy inkább húznak le a velük töltött órák ,akkor inkább mondj le róluk ,és önmagaddal tisztázd a dolgaidat.

Mindig kettőn áll a vásár,rajtad is múlott,hogy ezt kapod cserébe.

Gondolkozz el azon ,hol romlott el ez az egész,és most először próbáld az ő szemszögükből látni saját magad.

Akkor ne velük tárgyald meg a dolgaidat,hanem olyannak aki megért,és tanácsot is tud adni.

Ettől még meglátogathatod őket,de ne oszd meg a magánéletedet velük,ha úgy sem értik meg.

hát igen.

külön élek....viszont anyu mindent tudni akar rólam...mindenhez van valami hozzáfűzni valója, és általában nem ért velem egyet. segíteni nem tud, már tanácsot sem ad, DE meghallgat.....és azt tovább adja a húgomnak...megtárgyalják a dolgaimat, és ez a vége, amit írtam az első hozzászólásomban...

a legjobban az fáj, ahogy a húgom és anyu viselkedik.

a sógornőm már nem is nagyon érdekel, csak bánt, hogy a férjemet ennyire hülyére veszik. de ez már a férjem problémája.

Most akkor az fáj ,hogy nem vagy jó viszonyba a húgoddal,vagy az anyáddal,vagy a sógornőddel?

Vagy ,hogy nem támogatnak ugyanúgy mit a tesódat?Vagy hogy .....?

Mi a baj tulajdonképpen?

Kezdem nem érteni a fórumindító kérdésedet...

tudod, az ilyen nők mindenre képesek!!!

szembe jutott erről az én sógornőm.....vettek egy lakást pár éve a férjével, hitelre....utána született két gyerekük, és közben egyfolytában, még most is anyósoméknál: reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, és közben azt mondják, hogy azért, mert nem tudják fizetni a kölcsönt a lakásra.....:(((

mi meg senkitől nem kapunk segítséget: se anyuéktól sem anyósoméktól, mert mindenki az ott maradt lányát segíti, meg aki oda viszi minden nap az unokájukat vagy ott lakik nála.

hogy én mennyit sírtam ez miatt...:((

és közben én vagyok a rossz, hogy nem viszem oda az unokájukat.......

nincs is gyomrom odamenni.

az ilyen élősködőkre nem vagyok kíváncsi....különben őket sem érdekli mi van velünk.

köszönöm a tanácsodat.

ezt egy ideig próbáltam is...de.... húgom megint csak beszólt, hogy biztos azért pitizek anyunak, hogy kapjak valamit....és elment a kedvem az egésztől....mert ugye ő is ott lakik....

Sziasztok!

Ne haragudjatok, nem olvastam végig, csak megakadt a szemem a 65. hsz-en. Leírom, miért.

Anyósomról, meg az anyukájáról van szó. Nem akarok minde apróságra kitérni, pedig helyenként megérne egy "misét". Szóval, sógornőmék náluk laktak úgy 10 évig, míg nem volt saját házuk. Igaz: épp ezért többet is gondoskodtak róluk, mint a párom, aki még tanult, nem ott lakott. De ő se feledkezett el soha a mamájáról. Sógornőmék csomó pénzt is kölcsönkértek az építkezésre, amit persze sose adtak meg.(Mi hitelt vettünk fel, amikor arra került a sor.)Anyósom - mint egyedüli gyerek - évek óta büszkén hangoztatja a páromnak, meg nekem, hogy "a mama úgyis mindent az Évára(sógornőmre)hagy". Na, most: ezt durvának tartom, de mégis az fáj mindkettőnknek a legjobban, hogy úgy hangzik, mintha csak őt szeretnék. Holott sógormőnéknek 2 egészséges gyerekük van, 2 - jó - fizetésből élnek. Ezzel szemben mi 3 gyerkőcöt vállaltunk, és egyikük autista. 1 fizetésből élnünk. Mama most is mindent - bőségesen - kifizet Évának, és én ezt így nem értem! Lehet ezt? Törvényes? Megoldhatják? Hogyan? Végrendelettel?(Párom azt mondja: Éva képes aláíratni ilyen a nagyanyjával ...)

Na ez azért nem egészen így van, azért az örökségből nem lehet egy gyereket csak úgy kizárni!Ahhoz komoly indok kell!

Mondjuk most nem is ez a lényeg, hanem, hogy megoldódjon a családi helyzet, ami cseppet sem könnyű!

Én megértelek, mert nálunk a tesóm a minden és én vagyok a fekete bárány, aki elköltözött a környékről és tuti nem fogok majd segíteni a nagyimon ha arra kerül a sor, mondja ezt anyukám!

Nehéz ez, próbálj meg legalább hetente kétszer átmenni és gondoskodni picit anyukádról, kedveskedni neki apróságokkal egy süti egy szál virág stb.!A tesódról nem beszélek, mert nem tartom testvérnek az ilyen embert, szégyelheti magát!

na itt már sántít valami!

ha a 7 hónapos gyereket el tudja látni anyukád, akkor magát mért nem?

persze, hogy nehéz neki, szegény......annyira tudom sajnálni.....ő a legokosabb a családban: apu többször is kihangsúlyozta, hogy tanulhatnék tőle!!!

van egy nagyon sikeres férje, annyi a pénzük, hogy meg sem tudják számolni! mindenfelé utazgatnak, közben otthon hagyja a 7 hónapos kislányát anyuékra----mert Ő megteheti, ő mindent mindig jól csinál....mindig ott van anyu szoknyája mellett...anyu mindent megad neki, amit csak tud....mindenre van ideje...

Értem és vettem az "egyesek" megszólítást....

Persze, segíteni lehet, de nem minden áron. Az én szüleim anyagi támogatásra szorulnak, de "csak" annyit adunk nekik (mindhárman), amennyit nélkülözni tud a család.

Miből gondolod, hogy a húgodnak nem nehéz?

Én nem akarlak bántani, csak próbálnám megfejteni azt, hogy miért támad téged....

tudod, ez az egy vigasztal.

lehet, hogy egyesek úgy gondolják, nem azért szüljük a gyerekeinket, hogy öreg napjainkra legyen, ki gondozzon minket, de én akkor is örülök annak, hogy majd számíthatok rájuk....mert biztos, ugyanis én is próbálok úgy állni hozzájuk, hogy bármikor bármiben tudjak nekik segíteni....és igenis azért vannak a gyerekeink, hogy segítsük egymást......viszont ha anyu egyfolytában kritizál, akkor nehéz oda menni, nyelni nagyokat és segíteni neki:((

nem tudom, érti-e valaki, amit mondani szeretnék.

ezt én nem tudom elfogadni

ha ott laktok közel, akkor felváltva elmehetnétek hetente egyszer kitakarítani

vagy együtt!!! hetente egyszer és akkor gyorsan végeznétek és összehozna a munka benneteket - talán

köszönöm, hogy vigasztalni próbálsz.

tényleg már nem is tudom, mi jöhet még az életemben. idáig sem volt valami húha de jó!!!!

a férjem el akar válni.(teljesen más okok miatt)

a húgom állandóan piszkál.----amióta megszületett

anyu semmiben nem ért meg.

én ezt úgy gondolom - most, mint gyerek és majd mint idős szülő is - hogy nem "nyomoríthatjuk" meg a gyerekeink életét azzal, hogy rájuk testáljuk magunkat

azt hiszem én is lázadnék, ha egy ilyen helyzetbe kerülnék

mért pont neki kell vele lenni

kicsit feláldozza az életét

én pl nem azért szültem a gyerekeimet, hogy majd legyen, aki gondozzon öreg koromban

ezt anyukádnak is meg kellene érteni

és apukád mért nem tudja őt ellátni?

ez nagyon gáz...

nekem bátyjám van kis korkülönbséggel, ő is messze lakik, de olyan jól esik amikor csak úgy felhív h beszélgessünk :) pedig gyerekkorunkban mi is sokat martuk egymást... aztán ahogy elkezdtünk szórakozni járni úgy 16-18 éves korunkra nagyon jó barátok lettünk...

nem tudnám elképzelni ha testvéremmel ilyen viszonyba legyünk nagyon nehéz lehet neked :(