Ti mit tennétek az én helyemben? (beszélgetős fórum)

Huhhhhhhhhh,ez azért kicsit más szitu!:(

Párkapcsolati bajok is vannak?:(Akkor már értem....

Beszéltél erről a családoddal?

A gyerekek nem tehetnek semmiről...Őket nem szabad belekeverni!

Mi Anya nélkül nőttünk fel a tesómmal...illetve a tesóm nevelt fel engem!.....Aztán a tesóm szép suttyomban alkoholista lett(de keményen),és mikor a segítségére akartam sietni,ellenséget látott bennem....és azóta is annak lát....nem mondom,hogy nem fáj....iszonyúan fáj.....de mit tehetnék még????El kellett fogadnom.....:(A nap minden percében eszembe jut....de elengedtem....mert ha bajban van tudja,hogy hol talál....

akkor elmondom:

egy városban lakunk, kb 4 utcányira egymástól....most két hétig semmit nem tudtam róluk....nem is kerestek....senkit nem érdekelt, hogy vagyunk és a gyerekek hogy vannak.

Tudod,engem már senki nem szeret úgy, ahogy vagyok.

a férjem el akar válni-----semmit nem beszél velem vagy csak kritizál.....

úgy érzem sokszor, hogy csak a gyerekeim maradtak nekem...

Ne máááárrrrrrrrrr!!!:(

Próbálj másra koncentrálni!!!!

Hamar kiderül,hogy fontos vagy e....avagy (sajnos) tényleg nem!

De akkor se ess pánikba....van aki úgy szeret Téged ahogy vagy!!!!Azokra fordíts energiát és erőt....én már jó ideje így élek....hidd el...működik!:)

igen.

viszont anyukám úgy nevelt minket, hogy szeressük egymást.....stb....testvérek.

de mivel elkerültem otthonról, már nem igazán vonnak bele semmibe és hiába a nevelés, valahogy más irányba húztunk el...

ahogy mondod, a gyerekeim!!! pontosan!!! velük foglalkozom reggeltől estig....és fogok is.

és látom, hogy ők legalább szeretik egymást, mindennek ellenére.

a húgom meg főjön a levében. csak a pici lányát, a keresztlányomat sajnálom, hogy alig fogom látni, pedig őt is nagyon szeretem.

nem baj, majd ő is felnő egyszer, és tud majd beszélni.....akkor más lesz.

ne viccelj

van neked családod

ott vannak a gyerekeid

figyelj rájuk

örülj nekik

készüljetek közösen a karácsonyra

ha hiányzol nekik, keresni fognak

ha meg nem :(, akkor meg kell tanulnod nélkülük élni

most úgy érzem----szó szerint, hogy bedilizek, ha csak ezekkel foglalkozom.

olyan nehéz:(((

Értem....

De már leírtam....azt gondolom,hogy próbálj meg továbblépni!!!Mást nem nagyon tehetsz!:(

Tudom,hogy bánt.....engem is bántott!:(

De kb 1 év után szépen magától lecsillapodtak a kedélyek!

Hidd el....az idő.....az majd megoldja!!!Ha pedig nem....akkor kár is lenne tovább ragozni!!!!

Ami nem megy,azt nem kell erőltetni!!!!A szeretet meg pláne nem....az vagy jön magától....vagy nem....:(

általában sky-pon szoktunk beszélgetni----sajnos anyu rosszul lát, de a hallása annál jobb!!!!

annyit mondtam, hogy a húgommal nem akarok most beszélni,csak anyuval. el kezdtem mondani, hogy a pici lányom belázasodott és nem tudtam elvinni tanácsadásra-----erre anyu: olyan rosszul hallok!!!!!!mi van ezzel a sky-pal????

bemérgedtem,és kikapcsoltam őket.

utána próbált hívni,de nem vettem fel.....

mert a pici lányával nem akarok beszélni azok után, hogy azt mondta nekem, hogy nem illetem meg, hogy foglalkozzak vele:(((

különben sok mindent már nem mondok el nekik....én sem tudok róluk semmit szinte.

Én is ezt tettem!!!Ennél jobbat nem tehetsz!

Ha találkoztok,vedd fel az illedelmesebb modorodat,hogy ne mondhassák,hogy bunkó vagy....!

De aztán ennyi!!!Minél kevesebbet tudjanak az életekről.....hidd el....ez aztán majd szúrja az oldalukat!!!Nem kell támadási felületet biztosítani!!!!

szia!

anyósomhoz nem megyek alapjában,de a környékükre sem!!----ugyanis ők sem foglalkoznak velünk semmit.

igen, úgy fogom megoldani, úgy döntöttem, hogy itt meghúzom a határt.

elegem van abból, hogy állandóan mindenki csak engem piszkál....

amit mondanak nekem, vissza fogom mondani, és remélem nekik is úgy fog esni, hogy engem megbántottak....de nekik kőből van a szívűk és csak magukra gondolnak: a húgom és a férjem.

úgyhogy nem fognak érdekelni........

Szia!

Követem a fórumot indulás óta....

Azért ezzel légy óvatos....a gyerekek nem pont úgy látják,és élik meg a felnőttek dolgait ahogy mi!

Én is voltam már közel hasonló szituban(anyós),és bizony nagyon nagy hiba volt,hogy egyáltalán beavattam Őket!(14,és 11 évesek).

Nehéz kívülállóként tanácsot adni....sajna én sem tudok.....ezt csak Te tudod megoldani!

akkor ne menj egy darabig, ne is keresd őket

ha felhívnak, legyél nagyon kimért, érezzék rajtad, hogy megbántott vagy

hagyd, hogy ők kérdezzék meg, mi a baj

remélem, hogyha látják, hogy nem mész hozzájuk, talán rájönnek, hogy komolyan gondoltad

a nagy fiam 12 éves....mindent tud és néha meg is érti a dolgokat. sok mindent meg tudok vele beszélni.

ha megint oda mennék, azt hiszem, annyira összevesznék velük,hogy tényleg nem mennék még a környékre sem.

nem tudom, biztos nagyon szomorú lennék a helyedben

egy próbát talán még megér - hiszen nem veszítesz vele semmit

ha pedig nem ér semmit, akkor tényleg ne menj és ne vidd a gyerekeket

nem tudom mekkorák, de ha elég nagyok, akkor azt elmondhatod nekik, hogy megbántottak és azt akarod, hogy komolyan vegyenek, azért nem mentek...

nem tudom megértik e és meg tudod e tenni

és mindezek tetejébe a férjem is szórakozik velem.

ő is egyfolytában kritizál és oktat.

sajnos ő is egész nap az anyjánál van (ott van egy boltja az anyja szoknyája mellett) és szerintem kitárgyalnak ......

biztos arra meg ki az egész, hogy kirakjon a lakásból, de azt nem kapja meg mostanában.

szia!

köszönöm a tanácsodat.

tudod, én már többször is megpróbáltam velük beszélni ezekről a dolgokról,de mindig a húgom mellé állnak, mert ő van ott és ő segít?!?!? nem tudom miben .....mert inkább apu az, aki mindent megcsinál

különben soha nem fognak elfogadni olyannak, amilyen vagyok, mert nekem nincs se diplomám,se jogász férjem, se pénzem, csak két gyerekem, akik hisztisek és neveletlenek anyu és a húgom szerint.

szerinted ezek után is üljek le velük?

sajnos semmi értelmét nem látom:(((

Mivel fontosnak tartom a családot, a helyedben tennék még egy próbát. Nem is csak a húgoddal van a gond, hanem anyukáddal is. Nekem sem tetszene, hogy felnőtt létemre irányítani akarnak és kritizálják az életemet.

A helyedben összehívnám őket, anyu, apu, hugi, te. És elmondanám mit érzek. Mi nem tetszik. És megkérném őket szépen, hogy amennyiben kíváncsiak rám és a gyerekeimre a jövőben, akkor fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok, diploma nélkülinek, olyannak, akinek más a fontos, mint a húgának.

Anyukádnak mond el, hogy a kritikái rosszul esnek és úgy érzed, hogy boldogulsz egymagad is, a tanácsai nélkül. Ha mégsem, akkor majd odamész hozzá és megkérdezed, ő mit tenne.

Remélem tisztázni tudod a dolgot, sok sikert!!!

Csak hízok,hízok,hízok.

Itthon is rossz,melóba is,és most már napról napra rosszabbul vagyok

Nincs itthon pia...:)

Próbáltam már,nem jobb....

Semmi életkedvem nincs,semmi öröm,semmi jó.

Mit tennél?

Biztosan jó látod ezt a dolgot?

Nekem nem úgy tűnik ,mintha a hátad mögött mondanák ,amit mondanak....

sajnos mindig megmondom, amit gondolok:((

de nem szeretek kétszínű lenni: ugyanazt mondom nekik is, amit a hátuk mögött.....és más emberekkel is így vagyok.

a húgom persze nem ilyen: a szemembe nevet, a hátam mögött meg elmond mindennek....