Ti hogy kérnétek meg a szülöt, anyóst hogy szülés után ne lógjanak a nyakadon, mert tudod mi a dolgod?(2.baba) (tudásbázis kérdés)

én nyugodtan kértem Qket :) bár be kell vallani néha nehéz volt, mert nem akarták tudomásul venni.

Ja, és nekem egy Babám van, Aki már 26 éves. Mamám még mindig próbálkozik az érzelmi zsarolással, ha nem az van amit Q akar :(

Szerintem is össze kell szokni az új kiscsaládnak, hagyi kellene őket békében az első napokban, hetekben. A nagyszülők maradjanak telefon közelben, hogy ha szükséges bármikor felhívhatóak legyenek. Majd eljön a nagyszülők ideje is, amikor a szülők fáradtak, a sok sok átvirrasztott éjszaka után kialvatlanok és szükségük lenne a szülőknek legalább egy félnapi magányra. De ugye mindenki tanul saját példájából és jó hasznát veszi majd ha a saját unokája születik meg?!

Néhány szó a nagyik védelmében:

Tudjátok a nagyszülők is nagyon örülnek ám és nagyon büszkék a saját gyermekükre, a szülőkkel együtt örülnek a kis jövevénynek, csak néha túlzásba esnek.

Kludd74 hozzászólására csupán annyit reagálnék, hogy az anyós is édesanya, kérje meg a férj a saját szüleit, hogy kicsit óvatosabbak legyenek a látogatásokkal. Mindenképp hasznos ha az ifjú szülők a saját szüleiket kérik meg. Nem esik olyan rosszul a nagyiknak, ha a saját kislányától, kisfiától kapja az elutasítást, mintha mindezt a menyüktől, vagy vejüktől kapnák.

Amig az újdonsült anyuka anyukáját kell megkérni,hogy ne lógjon az ember nyakán, addig nincs gond. Az anyós már kicsit keményebb dió. Nehéz úgy előadni a dolgot, hogy ne sértődjön halálra.

Anyámnak is voltak elképzelései...úgy gondolta, hogy szülés után az első 6 hetet a babával náluk töltöm (Pécsen élnek,én is ott szültem -8hónapja-, de évekkel ezelőtt Bajára költöztem, a férjem városába), a férjem meg majd jöhet hétvégenként látogatóba! Durva,nem? Ezt még könnyen el tudtam simítani.

Anyósom viszont halálra sértődött, mikor nem kértem abból, hogy minden nap ott lebzseljen körülöttem reggeltől estig. Persze, ő csak segíteni akart, de köszönöm, én nem kérek az ilyesmiből. Úgy gondolom ebben az időszakban az apuka a legnagyobb támasz. Nekem ő volt...

Arra azért vigyáz, hogy ha pl. szülinapra mentek a gyerkőchöz, ő nem pénzt fog várni tőletek, hanem ajándékot!

Az unoaköcsémnek a másik keresztanyja szintén borítékot adott, hát lett is nagy sírás-rívás, mert szegény gyerek egy kis apró-cseprő, de játékot várt! Szóval lehet, hogy jobb, ha inkább megkérditek, hogy milyen játékja nincs még, s azzal lepitek meg, mert a gyerek nem érti meg, hogy már miért lenne jobb neki a takarékba betenni a pénzét, ráadásul nagyanyó és nagyapó üres kézzel jöttek már megint...

Az a megállapításom a lent olvasott történetek, és a én saját esetem tanulságai alapján, hogy a nagyszülők elfelejtik, hogy az ember nem neki szüli a gyereket.

Amikor megszültem, akkor én is megkaptam, hogy hozzánk úgy kell már lassan bejelentkezni, és hogy ez milyen dolog....hát azt hittem elájulok.

Aztán amikor alig volt pár napos akkor már elkezték mondani, már alig várom, hogy itt legyél nálunk amikor anyáéknak dolga van, és ennek az lett a következménye, hogy amint egy anyatigris attól is rosszul voltam, amikor fel akarták venni, mert úgy éreztem el akarják tőlem venni. Lehet viccesen hangzik, de borzalmas érzés volt.

Hát, nálunk ezért vérig sértődnének!

Sőt, annak idején, mikor a pircurkám megszületett, a sógornőm elkezdte hordani hozzánk az ő gyermekei által kinőtt ruhákat. Furcsállottam, mert egyáltalán nem kértem rá, hiszen én már gyűjtögettem a lányomnak, s már amúgyis volt elég ruhája. Ő meg csak hordta és hordta, már lassan nem tudtam hova tenni, ráadásul olyanokat, amikre én nem is gondoltam, hogy egyszer is ráadnám a gyermekemre. Tudjátok, erőszakkal tömtek meg kinőtt ruhákkal :(

Aztán egyszer mikor betelt, szépen megkértem, hogy ne hozzon többet, mert ezeket sem tudja már elhordani! (gondolhatjátok, hogy a kinőtt, meleget már nem tartó (a lányom téli gyerek!) ruhák helyett nyílván az újakat adom rá, nem?

Persze megorrolt rám, de akkor már nem érdekelt.

Aztán mikor eljött a keresztelője a kicsikémnek, arra akart rávenni, hogy abban a téli zimankóban, a legnagyobb fagyban (voltatok már katolikus templomban télen?? Mondhatom, befagy a lyukam is!) az ő fiacskája levetett, vékony, undormányos cefre-cifra ruhájában vigyem keresztelőre a lányom! - ami ráadásul szerintem úgy nézett ki, mint amibe az elhunyt picurkákat temetik...

Miután már nem tudom hányadszor jött erőszakosan, hogy de ezt add rá, kénytelen voltam megmondani neki, hogy szerintem az a ruha nagyon ronda, nem beszélve arról, hogy ebben a dög hidegben eszembe sem jutna olyan vékony ruhát ráadni....

Hát, igen, apósom/anyósom/sógornőmék az ilyen "semmiségekkel, hogy a gyerek esetleg megfázik", sosem törődtek!

Az én munkatársam 1 hónap szabadságot akart kivenni hogy a lánya mellett lehessen amikor megjön a baba. Mindenki fel volt háborodva hogy miért akar rajta lógni olyan sokat... Azt mondta hogy kell neki a segítség. Kérdeztük hogy akkor miért van a férje?!

Én biztos elhajtanám anyóst vagy akárit. Szerintem ha jön baba néhány napig segítsen a rokon aztán huzzon el.

Ilyenkor nyugodtan kell hagyni a szülőket...

Sziasztok!

Én magam szülő, illetve anyós vagyok. A napokban lesz egyéves az unokám. Eszembe nem jutott volna a fiatalok nyakára ülni a kicsi születésekor, mentem amikor ők kértek segítséget. Egyébként a szülőket nyugodt lelkiismerettel meg lehet és kell is kérni, hogy hagyjanak benneteket magatokra. Köszönitek szépen a kéretlen segítséget, ha szükségét látjátok a segítségnek,majd ti kéritek.