Ti hogy kérnétek meg a szülöt, anyóst hogy szülés után ne lógjanak a nyakadon, mert tudod mi a dolgod?(2.baba) (tudásbázis kérdés)

Erre tényleg csak egy megoldás létezik.Határozottan megmondani neki a tutit.Ha meg megsértődik,nem hiszem,hogy nagy veszteség lenne a társasága.A lányodnak sem.

Esetleg az anyósodat nem tudnád puhítani,hogy beszéljen már a kedves papával?

Tulajdonképpen az anyósommal ki lehet jönni, ha nem dugja homokba a fejét, amikor az unokájáról van szó. Apósom a sz..keverő! Ahogy írtam, ő a javából, olyan, mint az összes anyós együttvéve és házisárkánykodást is vállal!

Igen, tudom, hogy hibáztam, mikor - a béke kedvéért - mindent ráhagytam, tűrtem. Sokszor még most is. De ha lehet, akkor inkább kerülöm. Ritkán viszem hozzájuk a lányom, mert nem olyan ember, akire nyugodt szívvel rá merem bízni a gyermekem. Mindig azzal jön nekem, hogy hagyjam, hadd tapasztalja meg! De könyörgök, miért kell olyat megtapasztaljon, ami csak árt neki? Így is fogja elég rossz érni az életben!

Én érzem, hogy mi az a határ a gyermekemnél, amíg hagyhatom pl. hogy kihajoljon egy teherautó üléséről. Apósom hagyja, mert hogy tapasztalja meg! Ugyan, mit? Hogy fejreessen, aztán hülye maradjon? Egy pillanat elég minden bajhoz, s utána már sajnálkozhat az ember...

Lényegileg, ha jön hozzánk, akkor már előre félek. Múltkor is, hogy elviszi a lányom a teherautóval. De ha nem kérdezem, nem mondta volna, hogy hova. Jó, csak ide a szomszéd utcába. Amíg vissza nem értek, addig mászkáltam fel-alá, annyira őrlődtem, nehogy baja essen. Nem hallottam, mikor megjöttek, de rögtön kirohantam, mikor meghallottam, hogy a három éves lányom sír. Kérdezdtem mi történt? Hát az történt, hogy az idióta apósom "hagyta" egyedül lemászni a magas lépcsőről (amire még egy felnőtt is nehezen kapaszkodik fel), s a lányom leesett, a fenekére huppant! A nagyapja meg még cukkolta, hogy mert nem várta meg. De könyörgök, ő nyitotta ki neki az ajtót!

Szóval olyanokat csinál/vagy éppen nem csinál, amivel komolyan veszélyezteti az unokája/unokái egészségét.

Csak még egy példa: tudja, nagyon jól, mert már 100x megkértem, hogy ne adjon a lányomnak kockacukrot magába, mert úgy is eszik elég más édességet. Erre látom ám, hogy direkt azért is, mikor azt hiszi, hogy nem látom, tömi bele a cukrot! Vagy a jégkrémet a mélyhűtőből, amire szintén allergiás vagyok, hogy ne adják olyan hidegen! Én vigyázok rá egészségileg, ők meg egy pillanat alatt tönkreteszik...

Az utolsó példa: lányom egyszer kicsit hangoskodott, mikor náluk volt, játszott valamit. Erre apósom felkapott egy dugót az asztalról, s mielőtt megakadályozhattuk volna, benyomta a 2,5 éves lányom szájába, azzal a szöveggel, hogy: "Dugulj el!" - ennyire egy nyers, bunkó, paraszt. S akkor csodálkozunk, hogy honnan tanulja a gyerek a hülyeségeket?!!

Komolyan, már nagyon elegem van belőle!

Én meg már azt hittem,hogy én meg azzal a problémával vagyok egyedül,hogy -ahogy Te mondod-más kultúrából jöttem.Nálam detto az a szitu,mint nálad.De én nem hagyom magam,elég erős egyéniség vagyok ahhoz,hogy a sok lúd ne győzzön disznót.Hiába is próbálkoznak már 4 éve,mióta itt lakunk az anyóséknál.(Idén reméljük költözünk!:))

Itt is az a divat,hogy ne szólj szám,nem fáj fejem,jobb a békesség,meg ilyenek.A homokba dugják a fejüket,pedig attól,hogy ők nem akarják látni,még a probléma igenis ott van és még a gyerekeivel sem őszinte a viszonya.Én meg nagyon is büszke vagyok arra,hogy anyukámmal őszinte kapcsolatom van.És ha gondom van vele,akkor megmondom neki és megbeszéljük,nem pedig a szőnyeg alá söpörjük és a háta mögött meg kibeszélem,mint itt szokás.Egyébként sértődős anyósom van,mindig neki van igaza,ő bárkinek beszólhat,de neki senki.Már alig várom,hogy a gyerekproblémával nekem is meg kellejn majd küzdenem,de küzdeni fogok,az biztos.Tudod,én olyan vagyok,hogy egy ideig tűrök és szépen beszélek,aztán meg hirtelen kifakadok és akkor kő kövön nem marad,de azt hiszem,ha valaki a szép szóból nem ért,akkor az vesen magára!

Semmi gond, én köszönöm, hogy ezt leírtad nekem! Valóban, kicsit nehezen megy a sarkamra állás, mert - ez most tényleg mentségemre szolgáljon - de minden szempontból nonsense nagypapával "áldotta" meg a sors a gyerekemet, aki pusztán szórakozásból, kötekedésből, tehát negatívumokból mond ellent, vagy tesz dolgokat, holott semmi oka nem lenne rá, de ilyen - most kimondom - bunkó a természete! Szó szerint! Ő úgy van vele, hogy szerinte ez jó és kuss a környezetének.

Nem, nem fogadom el, csak a béke kedvéért tettem eddig is. Ami nehéz még, hogy a környezetét már "megnevelte", értem ezt a feleségére (sokszor nagyon sajnálom ezért az anyósom, mert inkább homokba dugja a fejét), a fiára (aki ugye az én férjem, de nem igazán tud kiállni értünk); én meg ugye tök idegenként jöttem a családba egy egészen más kultúrából, ahol a gyermek érdekeit tartják szem előtt, nem pedig a mások kényelmét. Nem, nem hódoltam be, és ezt érzi is (ezért mond mindig ellent!), egyszerűen csak eltűröm. Amikor meg nem, mert mondjuk megmondom, hogy a lányom az én gyermekem, én tudom, hogy mi a legjobb neki, akkor képes azt mondani, hogy persze, csak azért mert ő mondja!

De látom a másik két nagyobb unokán, hogy mennyire "megvadultak" már tőle, mert ugye velük is direkt kötekszik, cukkolja őket, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb, legviccesebb dolga. Nagyon egy ellenszenves egy nagypapa, nem kívánom senkinek. Nyitottam is róla egy fórumot, de úgy tűnik, csak engem ver az Isten egy ilyennel!

Legyen határozottabb a szülő.Igenis tessék a sarkára állni.Itt gyerek/ember életről/sorsról van szó.Én a Dunának mennék,ha a gyerekem az én nevelési hülyeségem miatt(sunnyogás,nagyszülő talpnyalása,fület-farkat behúzás)lenne később olyan,amilyen.És ne mondja nekem senki,hogy lelkileg egészséges és gondolkodásban normális felnőtt lehet abból a gyerekből,akitől azt várják el,hogy egy időben kétféleképpen csináljon valamit.Pl.apuka:maradhatsz még a homokozóba kisfiam,erre nagypapa:gyere ki onnan.És kérdem én miért kell ilyen módon a szülőket,nagyszülőket egymásnak ugrasztani és a gyerek érzéseit próbára tenni?!Na,melyikünket szereted jobban?Kijössz a homokozóból,vagy bentmaradsz?És ez még csak egy enyhe példa.Milyen lelkületűre sikeredik az ilyen gyerek?Totál bizonytalanság majd felnőtt korában is azt várja el,hogy megmondják neki,hogy mit csináljon?Már előre sajnálom a leendőbelijét!Vagy a másik,hogy majd besokall ebből a marionett bábú szerepből és már csak azért is mindennek ellentmond,hogy minden áron az ő akaratát juttassa érvényre,még ha az nem is biztos,hogy a legjobb.Mindig azt mondom,mentsen meg az Isten attól,hogy ilyen főnököm legyen,akinek ilyen gyerekkora volt,mert az vagy egy nagy rakás bizonytalanság és irányításléptelen,vagy az a tipikus "már csak azért is nekem lesz igazam"típus,aki már rég belátta,hogy nem jók az elvei,de már csak azért is az lesz,amit ő mondd!

Hosszú voltam és lehet,hogy kemény,de ez most kihozta belőlem a gondolatokat.

És hogy mi a teendő ilyenkor,ha a nagyapa ellentmond a szülőnek?Hát azonnal mondja meg neki,hogy Te vagy a gyerek anyja,majd Te döntesz és ha ezt nem tudja megtenni,akkor nem kötelező a küszöböt átlépni!Szerintem nincs az a nagyapa,akit ilyenkor ne lehetne jobb belátásra bírni!

Jótanács jöhet,az telejsen más,aztán majd Te eldöntöd,hogy mit fogadsz meg belőle,de nem kell léptan-nyomon az ő elveit hangsúlyoznia!

Bocsi mégegyszer!

Jó, hogy létrejött ez a topic, mert úgy látom, nem vagyunk egyedül a problémánkkal és ráadásul a korábbi tapasztalatokból, illetve a hozzászólásokból fel lehet készülni a dolgokra. Most még nem, de a közeljövőben mi is szeretnék még egy kis bébibabát. Hálisten már nem lakunk apóséknál, de ahogy őket ismerem most sem fognak "kímélni" a hülyeségeikkel.

Én, lényegileg azon okból hagytam mindig rájuk, hogy a párom szülei, huga, tehát nem sérthetem meg őket. Csak ezzel az volt a baj, hogy mivel nem nyílvánítottam soha véleményt (inkább a picurommal foglalkoztam), vagy nem mondtam ellent nekik, megszokták. Így aztán volt nagy csodálkozás, mikor egyszer annyira eltört az a korsó, hogy úgymond "fellázadtam" a sógornőm felelőtlensége ellen. Na, lett is haddelhadd, amit most nem részleteznék.

Lényeg a lényeg, akkor jöttem rá, hogy inkább mondtam volna meg már korábban a magamét, s akkor nem került volna kenyértörésre a dolog. Talán ebben hibáztam. De tanultam belőle és - bár viselkedésükben nem sokat változtak - azért most már ők sem néznek át rajtam :)

Nem rontottál el semmit, de nem minden baba egyforma!

Én is egyedül voltam a fiammal, és úgy érzem én sem rontottam el nála semmit, segítségem nem igazán volt, leginkább csak anyukám volt, ő is a messzeség miatt inkább csak telefonon, meg kéthetente talán egyszer, egy-két órára, de ő is csak elmondta, hogy ő hogyan csinálná, és utána rám bízta!

Most várom én is a második babámat, viszont már előre félek, mi lesz, ha esetleg a másik baba nem lesz "olyan könnyű eset" mint a kisfiam volt?! :S Akkor pedig nagyon jó, ha azért van segítség!

Semmit nem rontottál el,főleg,ahogy leírtad a kislányodat,egy szavuk nem lehet:)

Az nem lehet,hogy attól félnek,hogy két gyerekkel már jóval nehezebb,mint egy kisgyerekre vigyázni?töb energia,több odafigyelés,és ezért "erőszakoskodnak"?

Hát, ez elég gáz, de ezt is meg kell nekik magyarázni, együtt a pároddal! Azt is meg kellene érteniük, hogy ha valóban segíteni akarnak, akkor segítsenek abban, hogy biztosítanak arról, hogy ha netán valami mégsem úgy megy, ahogy eltervezted, akkor ott lesznek! Abban segítsenek neked, amire te úgy érzed, hogy szükséged van, ne abban, amire ők úgy gondolják, hogy szükséged van!

Ha megszültél, és látogatni akarnak, akkor pedig legyen egy előre megbeszélt időpont, ne akarjanak minden nap, és túl sokan látogatni!

Szerény véleményem szerint, ha ezt nem értik meg, magukra veszik és ebből vérig sértődést csinálnak, akkor szégyellhetik magukat!

Jucczy, nem irigyellek, légy óvatos, gondold át mibe tudnak segiteni, és azzal terheld le őket kicsit, pl . bevásárlást, takaritást, nagyobb gyerek iskolába ovodába kisérése... talán akkor egy idő után visszavesznek.

persze az tejles őszinteség is egy lehetőség , de ez nálunk galibákat okozott, de mikor a nagyi be lett fogva rendesen, előbb utóbb kevesebbet jött, a végén meg már direkt programokat szervezett magának hogy ne kelljen jönni, és ugye igy nem sértődhetett meg:)

szerintem az őszinteségből nem lehet baj,főleg ha finoman modod el nekik.Ha elsőre talán kicsit meg is sértődnek,ha végig gondolják,megfogják érteni.

Ők is voltak anyukák,biztos ők em örültek neki,ha mindenki odament és megmondta,mit hogyan tegyenek.Ők már kibabázták magukat,most ez jár neked is:)

Nekem még nincs babám,de ha én leszek ilyen helyzetben,akkor tuti megfogom mondai,hogy lehet kicsit őnzés,de ő az én gyerekem,és ezek a pillanatok egyszer adatnak meg,soha nem jönnek vissza,és szeretném egyedül megélni illetve megoldani ezeket a pillanatokat,kezdve a pelus cserétől,az első kanalas evés romjainak a feltakarításán át,mindent:).

Finoman, de nyíltan és őszintén! Szültél már egy gyereket, tudod mi a dolgod! Ha ezt ők bántásnak veszik, az sajnos nem a te hibád!

Ha segíteni szeretnének, akkor segítsenek azokban a dolgokban, amiket a baba mellett, meg a másik kisgyerek mellett, te nem tudsz elvégezni (mosás, takarítás, főzés, bevásárlás, vagy amire megkéred őket)!

Anyukád gondolom ezt könnyebben megérti, mint anyósod, ezért ayósoddal szerintem a párod beszéljen erről!

Udvariasan közölném,hogy elég,ha heti egy alkalommal érdeklődnek hogylétünk felöl.

Elmondanám,hogy két gyerekkel sok a tennivaló,és nincs időm és energiám vendégekkel foglalkozni,elég ellátnom a családomat.

Bár ezt egy nagyszülőnek magától is illene tudni.

Én is nagymama vagyok,de soha nem lógtam a gyerekeim nyakán.

Szia! Ez nekem is nagyon nehéz volt, főleg, hogy még tetőződött a sógornőmmel is... háááát, sokáig szenvedtem tőlük és az az igazság, hogy hagytam magam arra gondolva, hogy ne sértsem meg őket. De most már tudom, hogy nem kellett volna, mert így csak a fejemre nőttek!

Aztán egyszer betelt a pohár, s én lettem a rossz!

No, szerintem mindenképp add a tudtukra, de csak finoman, hogy te vagy az anyukájuk, így te tudod, hogy mi a legjobb a babának! Mert másképp soha nem fogják abbahagyni, hogy a nyakadra járjanak!