Ti egy szobában vagytok a babával? (beszélgetős fórum)

Hát, azért nem pénz kidobás, hiszen riaszt...

Ha nincs, akkor nincs mi riasszon..

Mégha tán nem is lehet segíteni rajta ennek ellenére sem, akkor is a lehetőség ott van, hogy jelezve van, nincs rendben a kicsi légzése..

Már a riasztó hangja is segíthet a kicsinek a légzésben, hogy felriad rá, sztem, mert elég hangos, s újra elkezd lélegezni, valamint ha pont ott van az ágy mellett a kiságy, az anyuka csak kiugrik mikor megszólal a légzésfigyelő, s sokszor elég megrázni is, legalábbis ezt hallottam a tv-ben...

Egyetértek, hogy a szülésfelkészítőn kellene egy olyan órát is tartani, amin bemutatják, hogy lehetne egy csecsemőt újraéleszteni..Mert mire kiér a mentő, addigra már tán késő...

Sokan mondják nekem is, felesleges pénzkidobás, pedig ha vkinek a családjában, ismerősei között, vagy netalántán vele ez megtörténik, akkor már másként látja a helyzetet..

Nekünk a szülésfelkészítőn azt mondták, évi 16-18 alkalommal is előfordul kis országunkban a bölcsőhalál...:(

Azért ez nem olyan sok, de akit érint, azoknak a legnagyobb fájdalom...

Ezt szerintem nagyjából már mindenki tudja.....

A légzésfigyelő akkor jelez, ha a beállított időn túl nem észlel. És ugye vannak úgy a babák, hogy kicsit hosszabb ideig nem vesznek levegőt. Ekkor már bejelez. Van, hogy elég annyi, hogy megpiszkáljuk kicsit, és már reagál is. Ha nagyobb a baj, akkor természetesen szakszerű segítség kell, és addig is tenni kell valamit, amíg kiérnek a mentők.

A légzésfigyelő meg annak pénzkidobás, akinek nem fontos a gyereke biztonsága.

Nekünk mindkét babánk 1 éves koráig volt velünk egy szobában. Így is az első 2-3 hónapban kb. fél óránként felkeltem, h megnézzem, minden rendben van-e. Külön szobába semmi szín alatt nem raktam volna őket.

Nem is aludtam volna, ha nem hallom a szuszogását, a mocorgását.

Az, hogy ez nem jó a babának v a szülőnek, szerintem baromság! Nem az jó a szülőnek, ha biztonságos közelben tudja a picijét?

A babát meg pláne nem zavarta az együtt alvás, mindig próbáltunk úgy létezni, h ne zavarjuk a pihenésben, alvásban.

Ja és a külön szobába szoktatással sem volt semmi gondunk. Első éjszakától kezdve szépen alszik mindkettő.

Annyit még, h az együtt alvás nálunk egy szobát jelentett, nem közös ágyat. Na úgy viszont tuti nem aludtam volna semmit soha. Első perctől a kiságyába volt szoktatva mindkettő.

Már a kórházban egy ágyban aludtunk és ezt itthon is folytattuk, sőt tart a mai napi! (szeptember végén lesz 3 éves lányom) Én abszolút a kötődő nevelés híva vagyok és biztos vagyok benne, hogy a közelség miatt tudtam 33 hónapig igény szerint szoptatni.

Nem gondolom, hogy "ki kellene rugdosnom" az ágyamból! Mikor dédelgessem és babusgassam? Mikr 40 éves lesz? Olyan gyorsan felnőnek, élvezd az anyaság minden pillanatát! Ha Te vele szeretnél aludni tedd! Másoktól meg csak jót kell meghallani :) A többiek meg foglalkozzanak a saját gyerekeikkel ;)

Kezdettől fogva egy szobában, mostmár egy ágyban alszunk. Most egy éves a kisfiam.

Kezdem látni a hátrányát... Ha észreveszi, hogy nem vagyok mellette, nem alszik jól, gyakran felébred, és még mindig enni kér éjszaka. A kiságyat nem tűri.

Akkor jó ötletnek tűnt, hogy együtt aludjunk, mert pár hónaposan tényleg klasszul megnyugodott mellettem, mostmár nem tudom, hogy jó döntés volt-e...

Nem, semmi probléma nem volt. A gyerek 4100gr-al született, szépen fejlett eleven baba volt. Igen, szerencsére ez nagyon ritka. Csakhogy akivel megtörtént, neki ez nem vigasz. Apukámnak is halt meg így öccse. De ugye abban az időben ez még gyakoribb volt (persze, hiszen több gyerek is született egy családban, ők is 7-en voltak, 1 meghalt pár hetesen) Én a légzésfigyelővel nagyon meg voltam elégedve, 1x volt riasztás, amikor tényleg nem vett levegőt a gyerek, úgy ráztam fel. Pár hónap múlva kiderült, refluxos. Ugye ez is növeli az esélyét. Nekem nagyon megnyugtató volt, hogy van.

Annak a szegény kislánynak az anyukája is felesleges dolognak tartotta, mint sokan. Hát azóta sem nyugodt a lelkiismerete, mert mi lenne ha mégis lett volna......Sajnos ezt már sosem tudja meg. Én többek között emiatt sem mertem volna magam mellett altatni, bár igaz, azt mondják az okosok, hogy az anyával együtt alvók közt ritkább. De csak ritkább....

Ez teljes mértékben gyerekfüggő.

Terhesen a mi szobánkba raktuk a kiságyat,azt terveztük,hogy együtt alszunk.Mikor hazavittük a lányunkat a kórházból két hónapig órákig tartott az altatás.Akkor próbáltam,hogy aludjon velem az ágyban,az sem ment,megcsináltuk neki a külön kis szobáját,és azóta alszik :) próbáltam párszor egy ágyban aludni vele,de nem ment,mert nem tudott.Azt sem tűri el,ha mellette akarok aludni egy matracon.Végül is örülök,hogy így alakult,mindenkinek így a legkényelmesebb,legjobb,viszont szó nélkül magam mellé venném ha arra lenne szüksége!

Tényleg akkor fogod tudni, amikor ott lesz a babád..

Én azt mondtam először, hogy a külön szoba jobb (ezt most is tartom) DE egyre duruzsolt a védőnő, hogy első 6 hónapban legyen velünk 1 szobába, úgyhogy vettem egy bölcsőt is, hogy 1-2 hónapra jó lesz, utána jobb neki a kiságyában. Nemhogy 1-2 hónapig, de 6 hónapos koráig ott volt az ágyunk mellett a bölcső, és milyen jó volt! Éjjel nyöszörgött, felsírt csak átnyúltam a bölcsőjébe, és simiztem, hogy aludjon.

6 hónapos korában tisztára lelkibeteg voltam, hogy szegééény átmegy egy másik szobába (ami a mi szobánkkal kapcsolatos, tehát 2 mp. míg odaérek), ő meg szó nélkül átaludta az egész éjszakát!!! Én mentem nézegetni, hogy tuti jól van-e, hogy ennyire csendben van: ) lehet örült, hogy végre nem zavarjuk alvás közben :))

Úgyhogy majd meglátod, hogy nektek, és főleg a babának hogy jó!

Igen ezt én is olvastam a bölcsőhalálról.

A baba hirtelen kikerül a védett helyéről, s az a jó neki ha anyukával van együtt.

Akkor dől el, hogy hogyan lesz minden, mikor otthon vagy a babáddal.

Ha tudsz szoptatni, akkor az első időkben mindenképpen a közelében leszel, mert nagyon gyakran megébred, s hát mellre kell tenni...

Húgom nem tudott szoptatni, tápszerezte a babát, persze hogy bent tudta hagyni a szobájában, a kiságyában, hiszen csak a cumisüveget kellett a szájába rakni, amit hamar megivott, s aludt tovább..

A ciciből szopizás nehezebb egy kisbabának, tovább tart..Nekem eleinte gyakran szopizott, s sokáig szívta, s hát így hogy aludjak tőle külön, hiszen nem is aludtam szinte semmit éjjel..Mire bealudtam volna, megint megébredt, s már cicire kellett megint raknom...Egész éjjel az ment cirka 3-4 hónapig, hogy cicire kellett raknom másfél-2 óránként....Hát így elég nehézkes lenne külön aludnunk..Már ha vki tud aludni...

Utána, mikor már csak 1-2-szer ébredt meg szopizni, akkor is jó volt, hogy mellette voltam, rögtön cicire raktam, s nem ébredt fel teljesen, rögtön vissza is aludt szopizás közben...

Mindenki úgy csinálja, ahogy neki, s a babának jó...

És még vmi: amit a védőnő mond, abból is ki kell szűrni, ami nekünk és a babának tényleg úgy jó, de van, ami nekünk nem vált be, hiába azt tanácsolta a védőnő...

Általában ez akkor dől el amikor megszületik a baba hogy kinek mi válik be és mi a kényelmes.Három kisgyerekem van,mindhármat elég sokáig szoptattam ,a kicsit még mindig.Az első fiamat alapból egy szobában de külön kiságyba tettem,aztán mikor a végletekig kimerültem az ébredgetések miatt,felébredni szopcsizni,majd aztán ujra felkelni visszatenni ha megébred visszaaltatni stb....bekerült mellém az ágyba,a atöbbieknél pedig már nem volt kérdés hogyan fogunk aludni.

Ha neked jó úgy hogy magad mellett tudod akkor ne gondolkozz semmi máson mindig azt tedd amit a tis szempontotokból a legjobbnak érzel.Van olyan baba aki akkor tud nyugodtan pihenni ha külön ágyban alszik van aki külön szobában....egyik megoldás sem rossz,nincsenek általános trükkök ebben sem hogy ez jó a szülőnek vagy jó a babának...nektek,a ti esetetekben legyen jó,ez pedig majd úgyis menet közben derül ki...ne hallgass se rám se másra,úgy csináld majd ahogyan te érzed.

Magánügy, hogy ki iért érzi úgy, hogy külön szobában altatja a babáját.

Én a fiammal aludtam az első perctől kezdve és most is magam mellé veszem éjszaka amikor felébred.

De egy szobában vagyok Bele így is.

Szerintem úgy csináld ahogy Te jónak érzed. Ha más nem úgy érzi jónak akkor az se zavajon.

Szerintem a babának anya közelében a jó hisz 9 hónapig benned növekedett. a külön szobának számomra a legnagyobb veszélye a légzésleállás, én olvastam egy tanulmányt, miszerint a külön szobával növekedett meg a bölcsőhalálok száma.

Mióta van légzésfigyelő, ez elkerülhető, és külön szobánál kell is mindenképp.

De a baba megszokja pik-pak ha külön van, nincs ezzel baj szerintem.. de azzal sem ha egy szobában van a szülőkkel.. felesleges egymást támadni. Mindenki úgy csinálja ahogy nekik jó és kár is előre félni, hogy majd elcsesszük a dolgokat mert bármikor megszokják a külön szobát.. és a külön szoktatott gyerek is átmegy éjjel ha fél pl.. Az enyémekkel semmi baj nem lett, szeretik a saját szobájukat.. néha jönnek át de néha minden gyerek átmegy a szüleihez..

Én az enyémet sosem tettem volna külön.Már belegondolni is rossz volt...pár napja még a pocakomban,utána meg rögtön egy sötét külön szobában? :S de van akik szerint tönkremegy a házasságuk ha egy szobában vannak a kicsivel...hát nem tudom...

Mi egy ágyban aludtunk kezdetben vele,szoptatáskor éjszaka csak 2 óránként átemeltem a másik oldalamra és aludtunk tovább.

fél éves már elmúlt amikor fogta magát és az esti szopi után bekérte magát a kiságyába( az ágyunkhoz van tolva),már csak hajnalban akart mellettem maradni.

most 31 hónapos,most is mellénk van tolva az ágya,csak már ki van véve a rács,régóta szabadon közlekedik ki-be. nem lett "anyafüggő",délután bemegy és alszik,este szintén... az éjszakákat 1,5 éves kora óta végigalussza...

vannak babák akiknek nem jön be az együttalvás,mert a szülők forgolódására megébred stb stb,ők akkor nyugszanak meg és alszanak jól ha külön vannak téve.

ki kell tapasztalni a te babád melyik csoportba tartozik :)

Mivel szoptattam, így együtt aludtunk a babámmal 1 ágyban..Első hónapokban másfél óránként megébredt, s szopizott. De eleve a gyerekszobában voltunk. Így azt szokta meg. (tehát én mentem el a férjem mellől a babánk mellé)

Most is ott alszik a picúr, én altatom, de miután elaludt már nem maradok ott, hanem visszajövök a férjem mellé;))

Igen, sőt, mi egy ágyban voltunk 3-man, majd 4-en is mert anyukáméknál laktunk.. mióta külön költöztünk van saját szobájuk, de sokszor átjönnek éjjel, vagy ha betegek, mindig egyikőnk az egyikkel, másikunk a másikkal alszik.. Mi szeretjük így.. sőt, nekem egyszerűbb volt szoptatni, hogy nem kellett másik szobába átmenni.

3-at várom, egy szobában lesz velünk ő is. :)