Terhebeesési nehézség, próbálkozás (beszélgetős fórum)

Tájékozódj kicsit jobban a témában. Magyarországon - sőt nem csak itthon - évről évre nő a meddőségi, termékenységi gondokkal küzdők száma. és hiszed vagy sem, egyre fiatalabb és fiatalabb párokat érint.

Az abortusszal összemosni meg nettó baromság. A kettőnek az ég világon semmi köze egymáshoz. Attól hogy Piroska elveteti a gyerekét Gizi még nem fog könnyen gyorsan teherbe esni.

Köszönöm ❤️

Szerencsés vagyok ezzel az orvossal, mert nem csak vállat vonogat. 🙂

Azért mondta, hogy legalább tudjuk, megy a teherbeesés, mert akkor a vizsgálatokat tudja aszerint szűkíteni, miért nem marad meg.

(Így is legalább kizárhattuk az RH összeférhetetlenséget, mert én Rh+ vagyok, de lehet ezer más oka.

Egy barátnőmnek pl csak a fiúkkal volt vesztesége, valamiért a szervezete nem fogadta el..ha nem kísérem végig vele, nem hinném el, hogy ilyen létezhet.. de szerencsére azóta van 3 csodás kislánya 🙂)

Nagy gratula a rokonodnak is, jó dolog, hogy végül sikerült 🙂❤️

Ha már anonim vagy: kit gondolsz kamunak?

Körülöttem alig van valaki, akinek normálisan összejött. Mondjuk azoknak mind 3 gyereke van, és csak ránézett a férje mindre, már pozitív is volt a teszt. A többiek max. 1 gyereket hoztak össze kínkeservesen, vagy vettek egy kutyát.

Igen, tudom, hogy rohadt szar a sok kudarc. 7 évig volt benne részem. Bele lehet keseredni, nekem is sikerült.

Nem vagyok kamu. Donoros kisfiam van. Ha nem választunk spermadonort, akkor befejezetlenül kellett volna lemondani a gyerekvállalásról.

Azért vállalom fel, mert ebben az országban ez még mindig tabu és szégyen a legtöbb ember buta agyában mindkét oldalról.

23 évesen szültem az elsőt.

Gyógyszer mellett estem teherbe, fel sem tűnt. Államvizsgára készültem, és pár nappal azután, hogy túl voltam rajta, csak hánytam reggel. Nem is értettük... Gondolkodás után oké, csináljunk tesztet, azonnal pozitív. Ma már 15 éves nagylegény, az a kapcsolat véget ért.

4 éves volt, amikor megismertem a férjem.

A második gyermekem (vele első közös) 3 év után jött össze. Minden vizsgálatom jó volt, az orvos nem értette a nagy hízást az "aligeszekvalamit" ellenére, ezért pajzsmirigy uh-tól kezdve mindenen voltam, minden szuper, baba mégsincs, max pozitív teszt, aztán megjön. Ezután költözés, új háziorvos, rutin nagylabor. Ott már kibukott a pm alulműködés. Kaptam rá gyógyszert, 4 hónappal később pozitív teszt, egészséges kisfiú.

Harmadikra behúztuk a kislányt, mindenki odáig volt. De ő sem érkezett könnyen. Vele is voltak kémiai terhességek, aztán egy 7 hetes vetélés a majd egy év alatt, mire összejött.

Aztán '21 novemberében döntöttünk úgy, hogy vállaljunk még egy babát. Pajzsmirigy gyógyszert folyamatosan szedem, orvos által felügyelve van az adag, járok elég gyakran vérvételre, mégsem akart összejönni. Augusztusban lett pozitív a teszt, de 9 hetes uh-n a doki közölte, hogy a baba 6 hetesen vélhetően elhalt. Kivártuk a vetélést, szépen, spontán lezajlott. Még abban a hónapban (2 héttel a vetélést követően) azonnal terhes lettem. Ma 27 hetes, július elejére várjuk az újabb kisasszonyt.

Az én környezetemben rengetegen vannak (rokonok, barátok, kollégák, tágabb ismerősök között is), akiknek nagyon, nagyon nehezen jön/jött össze a baba.

Veregesd meg a saját válladat, hogy "jól megmondtad."

Valószínű a családodban senki nem küzdött teherbeesési problémával, azért vagy ilyen "okos".

Kedves Fórumnyitó :)

Mivel anonimként nyitottad a topicot, így privátban nem tudok írni..de leírom zanzásítva a mi helyzetünket és ezután el tudod dönteni, megkeresel-e te engem.

Mi '21 nyarán döntöttünk úgy, hogy jöhet a gyerkőc. A férjem mondogatta is, hogy nyugi, elsőre gól lesz.. hát nem :(

Közben házat vettünk, költözés, nekem vizsgaidőszak, a munkában is volt stresszfaktor bőven, úgyhogy nem aggódtunk.

Tavaly ősszel, több, mint egy év próbálkozás után mentem első körben én dokihoz.

Akkor derültek ki a bajaim (PCO-m és IR-em van (IGT határon), erre most 1000mg Meforalt szedek, plusz cukorbeteg étrenden vagyok, majd most májusban kell visszamenni kontrollra).

Sajnos nálam volt már korai veszteség is... 3 :(

Az orvos szerint ez annyiból jó, hogy tudjuk: képes vagyok teherbe esni, már csak megmaradnia kéne.

Hidd le, számtalan olyan hónap van mögöttünk, amikor ha megjött, magamra zártam az ajtót és sírtam.

Aztán olyan hónapok, amikor már reménykedtünk... már volt halvány csík.. majd eltűnt és én újra sírtam.

Voltak olyan hónapok, mikor rutinszerűen teszteltem 1-2 nappal az idő előtt, és szinte érzelemmentesen dobtam is ki mindet.

Körülöttem mindenhol jöttek az újabb és újabb bejelentések, UH fotók, "Megérkeztem" posztok a közösségi oldalakon, én minden alkalommal csendben sírtam 1-2 percig, majd gratuláltam.. és egyre kesévbé volt kedvem, erőm felkelni reggelente.

Aztán úgy döntöttünk, nem vagyunk hajlandóak belebetegedni.

Természetesen az orvoshoz visszajárok, szedem a gyógyszereket, figyelek az étrendre, de nem lessük mániákusan a naptárat, nem hőmérőzünk, ovutesztelünk, nem számolunk semmit.

Csak együtt vagyunk, amikor jól esik és próbálunk nem eszeveszetten reménykedni.

Azt tanácsolom, ne keseredj el, mert nem vagy egyedül.

Az "Engedd el, ne görcsölj" tanácsokra meg egy az egyik ujjad, lehetőleg a középső legyen a válasz, hiszen ezt nem lehet csak úgy elengedni.

Mindig ott motoszkál, még ha amúgy azt hiszed, elterelted a gondolataidat, egy kis hang akkor is ott lesz mindig: na, talán most, talán végre siker..

Szóval nem baj, ha gondolsz rá, tervezgetsz, odafigyelsz a szervezeted jelzéseire.. csak ne tegyél minden ettől függővé, ne ekörül forogjon éjjeled és nappalod, mert az egyrészt nem segít, másrészt tönretesz.

Bocsi, ez a rövidített változat :D

Ha gondolod és szeretnél róla beszélni, írj rám nyugodtan :)

Addig is, kitartás: Tényleg nem vagy egyedül :)

Sok a kamu az biztos. Ha olyan nehéz lenne teherbe esni, akkor nem lenne Magyarországon évi sok tízezer abortusz.

Időben kell gyereket vállalni, nem nagymama korban, akkor sikerül akár elsőre is.