Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Tényleg olyan “szörnyű” az anyaság? Miért nincs bennem anyai ösztön? fórum

Tényleg olyan “szörnyű” az anyaság? Miért nincs bennem anyai ösztön? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
104. Timmy0520 (válaszként erre: 96. - Timycat)
febr. 21. 13:54

Ez a téma megér egy külön misét, ezért nem is feszegettem részletekbe menően. Sokféle nézőpontból vizsgálhatjuk ezt a kérdést és én igazat adok neked.

Egy filozofikus megközelítés: mondjuk, hogy ma Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam 75-80 év. Átlagban ennyit él egy ember. Ennek időszaknak úgy megközelítőleg egy negyede, amikor a szüleid gondoskodnak rólad. A fennmaradó háromnegyed rész már a te gondod, a te felelősséged, a te feladatod. Úgy is tekinthetünk az életre, mint egyfajta kéretlen kötelezettség és ebből a nézőpontból azt tekinthetjük önzésnek, ha kéretlenül rárovod ezt a terhet egy másik emberi lényre, csak mert a te igényed azt kívánta meg, hogy hagyj hátra magad után "valamit", valakit.

Persze nyilvánvalóan ez a kérdés sem fekete vagy fehér, az élet nem pusztán kötelezettség és teher, hiszen pozitívuma is akad bőven.

Én személy szerint azt tartom fontosnak, hogy tartsuk tiszteletben egymás véleményét és véleménykülönbségeit, hiszen senki nem feljebbvaló, hogy ítélkezzen mások felett.

103. vivo44 (válaszként erre: 99. - Auróra2010)
febr. 21. 11:28
Ez szép!
102. syria
febr. 21. 11:14
Milyen jól elvagyunk itt a FI nélkül is...
101. New(l) (válaszként erre: 94. - Timmy0520)
febr. 21. 10:59
Én is lefutottam már ezeket a köröket. Bár nyíltan leönzőzni csak anyám mert, szerinte rájuk is gondolnom kellene, hiszen így nem lesz tőlem unokájuk. Hát én kérek elnézést, hogy csak azért nem szülők, hogy legyen harmadik unoka is. Egy időben jobban futott ez a téma, de igazán senki nem firtatta, miért nem szülők, max. kummogtak meg csodálkoztak. Most 38 évesen meg már tudomásul vette a környezetem, hogy így döntöttünk a párommal, és e szerint is alakítottuk ki az életünket.
100. tumbo2 (válaszként erre: 97. - Csenge(ttyű))
febr. 21. 10:55
hát én sem kértem.a gyerekem,hálistennek jó géneket örökölt.
febr. 21. 10:28
Dehogy szörnyű, fogalmam sem volt róla h. milyen, aztán életünk legjobb bulija lett. Rengeteg jó +programot is jelent. És nem utoló sorban egy ránk hasonlító gyerek feltétlen szeretetét ...
febr. 20. 23:44

Úgy gondolom ,hogy mindenkinek el kellene fogadni a másik élettel kapcsolatos elvárásait.Van aki az életét nem tudta volna elképzelni gyermek nélkül,de van aki másban találja meg élete értelmét,boldogságát.Persze ez nem azt jelenti,hogy a gyermeket vállalók csakis és kizárólag a gyermekben találják az egyedüli boldogságot.



A probléma az szokott lenni,mint ahogy a magyaro egy részére jellemző: elitélik ha valaki másképpen éli az életét és megszólja azért.

97. Csenge(ttyű) (válaszként erre: 96. - Timycat)
febr. 20. 23:39
Mert nem adod at a jo geneidet senkinek :D Se a rosszakat. Lehet te szulned meg a kovetkezo Albert Eisteint, de ezt sose tudjuk meg. :)
96. timycat (válaszként erre: 94. - Timmy0520)
febr. 20. 23:31

Miért lennének önzők?


Ezt sosem értettem.


Aki gyereket vállal nem az? Hisz azért vállalja mert ő akarja, úgy gondolja hogy neki kell gyerek. Nem a gyerek kéri.

95. Csenge(ttyű) (válaszként erre: 94. - Timmy0520)
febr. 20. 23:24
Erre 10 lajkot nyomnek ha lehetne. Maximalisan egyetértek. Nem a külvilágnak kell megfelelni, hanem magunknak.
94. Timmy0520 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 20. 23:18

Én úgy gondolom, az anyai ösztön nincs meg minden nőben automatikusan és ez teljesen rendben van.

Nagyobb bajnak érzem azt, ha valaki mások elvárásai miatt vállal gyereket és nem azért, mert szeretne. Hiszen annak így vagy úgy, de a gyerek issza meg a levét.

Itt jön képbe a felelősség kérdése. Ha úgy érzed, hogy tisztességesen, odaadással, szeretettel fel tudsz nevelni egy másik embert és meg tudsz neki adni mindent, amire szüksége lehet és minderre késztetést is érzel magadban, akkor vállalj gyereket.

A beszámolódból számomra az látszik, hogy konfliktus dúl benned ezzel kapcsolatban, mert nem felelsz meg mások vélt elvárásainak. Ne legyenek olyan aggodalmaid, hogy különcnek számítasz ezekkel az érzésekkel és kételyekkel. Nagy létszámú a tudatosan gyermektelenek közössége az országban.

Nem gondolom, hogy ez egy vita, amit el kell dönteni. Egyszerűen mindenki döntsön a saját belátása szerint és lehetőleg felelősen.


Másrészről, gyakran sütik rá a gyermeket nem vállalókra, hogy önzők- ez tény....és akkor mi van?... én például nem veszem különösebben zokon, ha valaki önzőnek tart. Mindenkinek jogában áll azt gondolni, amit szeretne.

93. syria (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 20. 22:37

Az anyaság csodálatos, csak annak szörnyű, akiben nincs anyai ösztön és mellé még fontos számára a gondtalan szabadság, függetlenség. Fogalmam sincs, hogy esetedben fog-e ez változni; ha nem, talán úgy a jó. Hiba csupán azért szülni, mert az (állítólag) társadalmi elvárás. Annál csak az a nagyobb hiba, hogy lenézik, elítélik azokat a nőket, akik akármiért nem szülnek; pedig lehet, hogy felelősségteljesebb, nehezebb döntést hoznak, mint akik meg akarnak felelni az elvárásnak.

Azok a párok, akik szétmennek a „baba miatt”, valószínűleg anélkül is szétmennének; a gyereket sokszor ürügyként használják. Vagy: „rossz a házasságunk, de a gyerek(ek) miatt nem válunk” jelszóval szenved éveken át a család minden tagja.

(Tudod, hogy nem lehet összehasonlítani kutyát gyerekkel, mégis megpróbáltad.)


Vannak nők (párok), akiknek nem való gyerek. Élő példa: most 39 éves anyuka, az élettárs 38, nagyon jól szitált férfi, mindent előteremt, messze nincsenek anyagi gondjaik. 2018.07.12-én (nem tervezett) fiuk született, akit 2020. szeptemberében, covid kellős közepén bölcsibe adtak úgy, hogy a kicsi nem beszél egy szót se, és a szobatisztaságnak közelébe sincs, mert anyuka „nem ér rá vele foglalkozni”. (Szerintem egyszerűen nincs hozzá türelme.) Azt remélték, hogy majd a bölcsiben megtanul beszélni, szobatiszta lesz; hát nem; a bölcsi nem erről szól elsősorban. Az anya 2020 eleje óta álláskereséssel volt elfoglalva nem kicsit, de előtte is „a TV nevelte” a gyereket, úgy, hogy a nő nem vezet háztartást, nem főz, de kozmetikushoz, barátnőkhöz eljár. Körme szakadtáig akar önálló jövedelmet, pont, mintha attól kellene félnie, hogy a párja cserbenhagyja. Hol egyik, hol másik nagymamára bízzák a kicsit. Amikor 2021 január közepén elutaztak egy halaszthatatlan, kihagyhatatlan 4 napos wellnessre, és egyikük se tudta vállalni az unokát, rábízták az egyik nagyitól elvált nagypapára, akinek a felesége nem sokkal idősebb az apukánál. Náluk biztosan jobb helyen volt a pici, mint a szülőknél, vagy az ilyen-olyan nyavalyákkal küzdő 66 ill. 72 éves nagymamánál. Magyarul: felelőtlenül vállaltak gyereket; szerintem. Annak a nőnek valószínűleg nem szörnyű az anyaság, mert egyszerűen lerázza a gyerekét, éli a világát, az apuka meg partner hozzá.


Száz szónak is egy a vége: ne mások életét vedd alapul! A helyedben nem hagynám, hogy befolyásoljanak akár pozitív, akár negatív példák, vélemények. Ők ők, te meg te vagy, ráadásul minden élethelyzet más és más. Senki nem dobhat követ rád azért, ha inkább 2 kutya, mint egy gyerek mellett döntesz. Kérdés: mit szól hozzá a párod?

febr. 20. 21:40

Ha úgy alakul, hogy lesz gyereked, fogod szeretni. Egyke lévén én a gyerekem születéséig nem is láttam közelről csecsemőt, amikor kinálgatták az ismerősök hogy vegyem fel a gyereküket, visszautasitottam. MaI napig nem szeretem ill. ha tehetem elkerülöm a mások gyerekeit.

DE amióta a fiam megszületett, felülirt mindent, megváltoztam, ahova tehettem magammal vittem, bár volt segitségem, az anyukám, és pár hónap mulva visszamentem dolgozni, igy nem volt vészes az anyaság.Mai napig szoros a kapcsolat köztünk, állitólag anyatigris lettem.



A fiam miatt nem maradt ki az életemből semmi, eljutottam ahova akartam, szakmailag sem gátolt semmiben.

91. sablonos (válaszként erre: 89. - E'lodie)
febr. 20. 21:34

Sajnos, sok esetben igen. Nem véletlenül mondják, hogy az időskor második gyerekkor.

Jól van, én is befogtam. :)

90. Csenge(ttyű) (válaszként erre: 88. - Sablonos)
febr. 20. 21:31
Ja. En szeretem az idoseket egyebkent is. Jol erzem magam koztuk. Leulni aztan csak hallgatni oket. De sajnos mar egyik nagyszulom se él. Csak a múltra emlékezem.
89. E'lodie (válaszként erre: 84. - Sablonos)
febr. 20. 21:27
Például mindkettőhöz kell pelenka. De befogtam.
88. sablonos (válaszként erre: 86. - Csenge(ttyű))
febr. 20. 21:27

Tényleg érdekes ez, amit írsz. Mi mindent éltek át ezek a ma 80-as emberek, és némelyiken mégis micsoda életerő, és életkedv van.

Nekem is volt olyan rokonom, aki jóval 80 év felett halt meg, de amíg élt, addig mindig életvidám, nagy munkabírású nő volt. Amikor mesélt az életéről, azt élmény volt hallgatni. A szomorúból is tudott vidámat csinálni, persze az idő megszépít néhány dolgot. Amikor mesélt, ittam a szavait, és jó értelemben irigyeltem őt.

87. E'lodie (válaszként erre: 81. - Fókuszban az egészség)
febr. 20. 21:24
Persze, hogy kaland is. Pláne, amikor mondjuk 4 évesen a barbi szappant az orrába dugja ebéd előtt 5 perccel, akkor igazi NATO hadvezérnek érezheti magát az ember lánya, hogy nanoszekundumnyi idő alatt átgondolja a stratégiai lépést. Utána meg menekült hősnek, hogy uralkodtál magadon, mert nem tépted le a fül-orr-gégész orvos fejét a nyakáról, amikor közli veled "anyuka, a gyereknek hajlama van erre".
86. Csenge(ttyű) (válaszként erre: 82. - Timycat)
febr. 20. 21:19
:D Nagyanyam se érezte a korát. Még 80 evesen is pasizott volna. Ha lett volna kivel. Olyan túlélési oszton van nemelyik idosben, hihetetlen. Most meg 20-30 eves kolykok eldobjak maguktol az életet. Pedig annyi mindent átéltek. Marmint ezek az idos emberek. Vilaghaboru, ehezes, nagyanyam anyjat testveret orosz katonak megeroszakoltak a szeme lattara, oszt mégis olyan jó kedvvel élt egész eleteben. Szeretett élni. Tudott is. Jo lett volna tobbet orokolni tole. Belole.
85. sablonos (válaszként erre: 82. - Timycat)
febr. 20. 21:17
Ez aranyos. :)
84. sablonos (válaszként erre: 80. - E'lodie)
febr. 20. 21:17

Egyetértek. Az ész és a szív harca, az egy nehéz küzdelem.

Ha kívánni lehetne, azt kérném a sorstól, hogy a gyerekeimet ne hozzam ilyen helyzetbe. Elaludni békésen, ha itt az idő. De ez nem kívánságműsor.

Meg amúgy is nagyon szomorú belegondolni is.

Ebből a szempontból tényleg sokkal jobb a gyermekvállalás kérdése, mit téma. :)

83. E'lodie (válaszként erre: 82. - Timycat)
febr. 20. 21:16

:D


Ez mindenkivel így lesz. :)))

82. timycat (válaszként erre: 79. - Csenge(ttyű))
febr. 20. 21:13
Mi azon röhögtünk, hogy a mama verte az asztalt, hogy ő nem megy öregek közé 😂 Az otthonban majdnem ő lett volna a legidősebb.
febr. 20. 21:11
Ó Istenem! Annyi mindent szeretnék írni. 4 gyermekem van. 22,19,17 évesek a nagyok. Mindennap hálát adok, hogy van még egy 10 éves is, mert nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Remélem, hogy mire ő is 15-16 éves lesz, megérkeznek az unokáim. Remélem, ebből is lejött, hogy mit gondolok az anyaságról. Boldoggá tesz a boldogságuk, hogy mentálisan, fizikálisan egészségesek. Normálisan gondolkodnak, viselkednek, és ők a legjobb barátaim. Sose nyomtam el őket, nem volt összehasonlítgatás más gyerekekkel, vagy ráerőltetés. Mindig terelgettem őket, de az ő érdekeik, érdeklődési körük, és tehetségük szerint. Így, egy igazi élmény anyának lenni, és nekik gyereknek. Nem voltak hisztik, kamaszkori lázadások, mert nem volt rá szükség. Megbeszéltük. Egy óriási játék volt, tapasztalat, és élmény. Igen, volt, hogy sírtam. Nehéz is volt. A lemondások miatt. Egyedül neveltem őket (lehet, azért ment ilyen flottul), és néha azért hiányzott egy társ, de lemondtam róla. És még sok minden, másról is. De sokkal jobban fájt volna, a sok minden más miatt lemondani, az anyaságról. Aki izgalmas kalandnak fogja fel, annak is fogja megélni. Bennem sem volt túl erős anyai ösztön, kellett, 1-2 hónap, mire kialakult, de a szeretetem hamarosan olyan erős lett, hogy az életemet adtam volna a fiamért(ő a legnagyobb). És, ez a szeretet, azóta is nő, nő, és ahogy születtek a lányok, sokszorozódott is, és már látom, határtalan. A sorozatok miatt ne aggódj, olyan fáradt leszel, hogy úgy sem lesz kedved nézni- és azért költöztem kertesbe, mert nem volt erőm-időm kutyát sétáltatni. :)) Én is sok helyen jártam fiatalon(gyerekkorom óta, külföldi nagynéninél nyaraltam minden nyáron, mivel ők nem jöhettek ide Magyarországra), és 20 évesen is, jó pár helyen jártam, és őrülten szerettem bulizni is, szóval, nem az a besavanyodott, feleség típus voltam. Mégis, teljesen átalakultam, és semmi nehézséggel nem járt. Ha korlátnak fogod fel, akkor az is lesz. Nézzed úgy a dolgot, mint egy kiteljesedés, és a személyiséged új oldalának megismerése. Állj hozzá úgy, mint egy felfedezéshez. Adj hálát érte, ha majd jön egy kis csöppség, aki téged választ anyukájának!
80. E'lodie (válaszként erre: 74. - Sablonos)
febr. 20. 21:09
Igazad van, persze hogy nem emlékszik rá már akkor, csak esetleg a gyerek kínzó lelkifurdalását valamelyest enyhítheti. Az egy baromi megterhelő állapot, amikor az eszed mást mond, mint amit a szíved érez.
79. Csenge(ttyű) (válaszként erre: 74. - Sablonos)
febr. 20. 21:07
Nagyanyamnak ilyen idoszakai voltak, volt hogy beakart menni, aztan meggondolta magat. Amugy nem volt demens mert mindenrol ellehetett vele beszelgetni, meg mindent megértett, csak baromi rosszul hallott. Ugy kellett mindent kiabalni neki. Aztan meg ramszolt hogy miert kiabalik vele? Nem hulye ő. :D Istenem, neha ugy hianyzik. Pedig nem keves gond volt vele. Addig jó amig egyutt van egy csalad. Azt semmi nem pótol.
78. timycat (válaszként erre: 74. - Sablonos)
febr. 20. 21:07
Így - így 😕
77. E'lodie (válaszként erre: 75. - Timycat)
febr. 20. 21:06
Tudják ők, hogy mikor kell "elmenni".
76. E'lodie (válaszként erre: 72. - Timycat)
febr. 20. 21:04

Bizony, az is probléma, ha a férj idősebb (nálam is így van), hihetetlen változásokon tud átmenni egy ember az élete során.


Már én is felvezettem a lányomnak, hogy miért lenne jobb korábban szülni.


Akárhogy is nézzük, hogy felrúgták (mert voltaképp a szüleink generációja kezdte), felrúgtuk a régi, több generáció egymás mellett élésének lehetőségét, kiszúrtunk magunkkal. Nem volt az hülyeség.

75. timycat (válaszként erre: 67. - E'lodie)
febr. 20. 21:04

Ne is mondd. Össze se lehet hasonlítani, egy gyerek előrefele fejlődik, ügyesebb, okosabb lesz, míg egy idős visszafele. Szörnyű végignézni, hogy az a szülő aki az emlékeidben él, már nem az aki ott van rád utalva és még remény sincs hogy jobb lesz. Egyirányú ez az utca.


Mi nemrég jutottunk el oda anyóssal, hogy már az orvos ajánlott otthont, mert mi ezt már nem tudtuk volna normálisan kezelni. Már megvolt a hely, a papírok beadva, jelentkezés elfogadva mikor anyósom hirtelen meghalt. Pedig testileg szuperállapotban volt, de rohamosan romlott szellemileg, 86 éves volt. Tiszta pillanataiban a halálát vágyta. Borzasztó volt.


Ne tudd meg milyen küzdelem volt bennünk még így is, hogy otthonba kell adni. Nagyon nem szerettük volna, pláne most mikor látogatni is csak nehezen lehetett volna.

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook