Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Tényleg olyan “szörnyű” az anyaság? Miért nincs bennem anyai ösztön? fórum

Tényleg olyan “szörnyű” az anyaság? Miért nincs bennem anyai ösztön? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
2021. febr. 20. 17:30
Sugerabugera :D
2021. febr. 20. 17:26
Bennem se volt soha pedig szerettem a gyerekeket, sokat is voltam kozottuk egy idoben, mégse éreztem azt soha hogy nekem kell egy sajat. Vagy talan nem talalkoztam olyan pasassal akinek szívesen szültem volna. Most meg már kifele haladok az idobol, szoval nem nagyon van mirol gondolkodni. En csak azt irigylem ahogy latom a tesom meg a lanyai kapcsolatabol, hogy olyanok egymasnak mint a tettestársak. :D Jo lenne neha igy vkivel összesúgni-búgni. :D
2021. febr. 20. 17:18

Gyerektelenként szólok hozzá.Nem azért nincs,mert nem akartam,hanem mert így alakult az életem.

Bár,ha a lelkem mélyére ások,valószínűleg nem volt meg az elemi vágy,ezért vonzottam be egy olyan férfit,aki inkább nem akar gyereket.Én meg így “vele takarózhatok”,hiszem egy nőtől kevésbé fogadja el egy társadalom,hogy nem akar.

Van egy közel tíz évvel fiatalabb testvérem,akinek végigasszisztáltam a csecsemő és kisgyerekkorát.Tízéves korom óta tudom,hogy az anyaság nem egy rózsaszín vattacukor.Pedig testvérem problèmamentes baba volt,és anyu sem használt engem dadusnak.De,láttam anyut GYES-en kiábrándultnak,depressziósnak.Persze ő ezt sosem vallotta be,mert az ő generációja még ezt nem vállalta fel.

Nem,nem szörnyű az anyaság.De nem való mindenkinek.Gyónta meg már nekem kolléganő két gyerek után,hogy ha választhatna,inkább egyet sem szülne.De látok négy gyerekes volt osztálytársnőt is,akinek a tini lánya olyan levelet írt anyáknapjára,hogy szem nem marad szárazon a meghatottságtól.A csaj egyébként belgyógyász orvos,szóval az anyaság mellett karriert is épített.

2021. febr. 20. 15:18

Mindennek oka van.

A sk.véleményem amit régóta emlegetek: tény, gyermeket nevelni a legnehezebb dolog,de ennél csodálatosabb nincs.Szülőnek lenni életünk végéig tart.Nem hiába hangzik el sokszor: életem értelme.



Számomra igy teljes az élet.

12. 55Judit (válaszként erre: 10. - Dfc04c70e4)
2021. febr. 20. 14:11
Így van! :)
2021. febr. 20. 14:10

Az anyaságnál nem ismerek csodálatosabb dolgot. Viszont az anyai ösztön szülés után jelenik meg, előtte felesleges is várni. Olyan lehetséges hogy egy nő mikor igazán megérett az anyaságra, vágyik a gyerek után. Van aki szeretne gyereket, van aki nem. Aki nem szeretne valószínű azért van, mert olyan dolgok kötik őt le, ami szerinte fontosabb a gyerekvállalásnál. De hát ezzel sincs semmi baj. Az én fiam pontosan tudja hogy ő nem akar gyereket. Én nagyon sajnálom hogy nem lesz unokám, de el kell fogadni.


Ebből ne csinálj problémát. Amíg nem vágysz a gyerekre, addig ne legyen. Ennyi.


Nekem biztos hogy nagyon rossz lenne ha nem lenne a fiam. Most van akinek az öröme számomra is örömöt hoz a mindennapjaimba, Ő az aki őszintén érdeklődik hogylétem felől, jó érzés hogy segíthetek, van aki számít rám, és annak tudatában élek hogy bármi is lesz velem, mindig lesz egy ember aki ajtót nyit majd rám. Ezen kívül még számtalan előnye van annak ha van az embernek egy gyereke. de én azt is megértem aki másban találja meg az örömét. :)

10. dfc04c70e4 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
2021. febr. 20. 14:07

Az anyaság egyáltalán nem szörnyű dolog, csak nem egyformán érünk meg rá. Van, aki már huszonévesen vágyik gyerekre. Van, aki - mint te is - harminc körül sem érez vágyat arra, hogy gyereke legyen. Aztán lehet, hogy pont az válik nagyon jó anyává, aki sosem gondolta, hogy egyszer ez megtörténhet vele. Nincs rá recept, hogy kiből lesz jó anya. Különben sem idegeneknek kell megítélni, hogy valaki jó anya-e vagy sem.

Az, hogy rengeteg kérdőjel van benned, normális. Kérdőjel azokban is van, akik már foglalkoznak a gyerekvállalás gondolatával, csak az másfajta kérdőjel.

Attól félsz, hogy fel kell adnod a függetlenségedet, és nem teheted meg, hogy szabadon gazdálkodj az időddel. Ez bizony így van. Egy kisbaba mellett nem tehetnéd meg, hogy egész este sorozatot nézz, hacsak nem lennél abban a kivételes helyzetben, hogy a baba etetéstől etetésig alszik. De még ha ilyen szerencséd lenne is, akkor is pár hónap múlva bizony nemcsak gondoskodást igényel a baba, hanem már foglalkozni is kell vele. Magától csak a gaz fejlődik.

Az, hogy az ismeretségi körödben házaspárok szétmennek a "baba miatt" - ez erősen megkérdőjelezhető. Nem mondom, hogy nincs ilyen, de nem ez az általános, és szerintem a babára fogni a dolgot - jó indok arra, hogy lelépjen mondjuk az apa. Szóval ez ne tartson vissza egy majdani gyerekvállalástól, egy jó kapcsolatban a baba nem fogja szétzúzni a házasságot/együttélést.

Az pedig, hogy egy baba milyen szinten fárasztja le, meríti ki az anyát, megint csak sok mindentől függ.

De nem akarok ilyen messzire menni, mert már így is bő lére eresztettem, pedig nem vagyok beszédkényszeres.


Adj még magadnak időt! Lehet, hogy egy-két év múlva másként gondolod majd a baba-kérdést. Ha meg nem, akkor sincs semmi baj. Akkor majd elfogadod, hogy te ilyen vagy, és kész.

9. tumbo2 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
2021. febr. 20. 13:38
nincs ebben semmi szörnyű.mondjuk az öcsémet pár évig én neveltem,egy gyerekem van,sosem akartam többet.nem tartozom a gügyögősök közé,más gyerekét meg miért szeretném?ha nem lesz unokám,bár a lányom szeretne gyereket,azt sem fogom föl tragédiának.
2021. febr. 20. 13:35
Nem az:)
2021. febr. 20. 13:30

Persze változik, én sem akartam sosem gyereket, aztán lett. Ettől függetlenül azóta sem olvadok el tőlük, nem fogdosom vagy babusgatom őket. Talán annyi, hogy már nem idegesítenek, már látom hogy legtöbbször nem a gyerek a hibás bizonyos dolgokért hanem a szülők. Persze én is elbakiztam egy csomó mindent, meg még biztos fogok is.


A gyerekvállalás nem szörnyű, nem egy küzdelem, vagy verseny, mint ahogy sokan megélik. Az eleje tud bitang nehéz lenni, míg átállsz arra hogy van, jön a hasfájós időszak, fogak, jönnek a nyavalyák, aztán már stabilan, erővel jár/fut akkor jön az unikornisos korszak (értsd kék-zöld-lila-rózsaszín és púp van a fején, legalább egy). Jön a közösség, újabb nyavalyák, ezeket már te is benyalod és meggyötörnek hisz a szervezeted cca 30 éve nem találkozott bölcsis/ovis kórokozókkal.

Aztán ahogy növekszik inkább az a problémád lesz, hogy szíve szerint lepattintana magáról téged mint szülőt. Nem fogod érteni a dolgait, mit miért csinál, csak pislogsz, hogy hova tűnt az a tündérbogár, cukimuki kisember. Aztán majd ha beállt a gyereknél a hormonszint akkor megint minden rendben lesz, remélem. Mi itt még nem tartunk. Meg ott sem, hogy jön az aggódás, hogy megtalálja-e a helyét, párját a világban.


Jár némi lemondással, alkalmazkodással, kompromisszummal, aggódással, de megéri. Arra kell törekedni, hogy megmaradj önmagad. A gyereknek, párodnak, neked is jobb lesz.

6. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
2021. febr. 20. 13:16

Szia!


Attól, hogy nem vágysz gyerekre, éppen annyira értékes ember vagy, mint aki hatot nevel.

Ne, vagyunk egyformák, nem mindenkinek kell, hogy legyen gyereke.

Nekem kettő van. Egyformán nevelt egy genetekia vonal, de két teljesen más jellem.

Az első egy hisztis kölyök volt, nehéz terhesség, nehéz szülés és a 24 órából 18-at üvöltött, nem sírt, üvöltött. Egy éves kora után kezdett normalizálódni a helyzet.Volt, hogy elaludtam főzésközben, a konyhaszéken ülve, a fáradtságtól legurultam a lépcsőn. A férjem elaludt a villamoson.

Ha a második nem véletlenül jön össze, az életbe nem kellett volna másik gyerek. Viszont ő meg egy angyal lett.

Akármilyen rossz volt az első gyerekkel a kezdet, azéer azt kell mondanom, hogy életem legszebb korszaka volt a 2 gyerek.

Mi éppen úgy utaztunk, üdültünk. Nekem nem volt segítségem tehát a két gyerekkel kellett mindent megoldani.

Annyi szeretetet senki nem tud adni, mint a gyerekek. Nálunk legalábbis is így működik.

De nem mindenkinél működik ez így. Mindenkinek az érzéseit tiszteletben tartom. Lbón nem bántam meg, hogy van nekem a 2 gyerekem. Semmit sem veszítettem vele, sőt csak nyertem.

Az biztos, amikor az ember eldönti, hogy gyermeket vállal, akkor óriási terhet vesz a nyakába, mert amint megfogan onnantól végig aggdik az ember, örökre, amíg le nem csukja a szemét végleg a pici gyereke marad a szó jó értelmében.

5. Channa* (válaszként erre: 4. - Fórumnyitó (anonim))
2021. febr. 20. 11:47

Most én is elolvastam újra, mert azt gondoltam, hogy nem érthető;)


Szívesen!


Remélem sikerült megnyugtatnom!


Nekem egyébként csak 1 gyerekem van, erre szokták mondani, hogy egy gyerek, nem gyerek, bár ugyan annyit kell foglalkozni vele, mintha ha egymás után többet szülne az ember;)


Mi jártunk bulizni, koncertekre, nyaralni, stb. A legtöbb alkalommal vittük magunkkal a fiúnkat. Semmi baja nem lett attól, hogy ott volt velünk a koncerteken, attól sem, hogy elvittük házibuliba, ahol volt több szoba és az egyik ki lett nevezve gyerekszobának. A barátaink simán beszereztek járókát, hogy mi ne maradjunk ki a bulikból:DDD És egy-egy ilyen bulin, rendesen el volt kényeztetnem a fiam, mert ilyenkor mindenki foglalkozott vele;)


Én úgy gondoltam mindig, hogy az anyósom is, a nénikéim is, az én nagymamám is, a tesóm is felnevelt/vagy épp nevel gyereket, így miért ne vigyázhatnának a gyerekemre, ha épp olyan programunk van, ahová nem tudjuk vinni a gyereket, így én simán rájuk bíztam.

Persze, a legtöbb alkalommal az anyósomra, mert ő lakott legközelebb hozzánk, ő töltött a gyerekünk sok időt a születésétől kezdve, így simán el lett volna akár napokig is a gyerekkel. A gyerekem rengeteg dolgot tanult tőle;)


Persze, voltak nehéz napok, de ettől nem éreztük úgy, hogy nincs életünk...

4. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 3. - Channa*)
2021. febr. 20. 10:53
Vagy háromszor elolvastam egymás utàn. Nagyon jól összefoglaltad, KÖSZÖNÖM Neked!
3. Channa* (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
2021. febr. 20. 10:46

Ha van kutyád, akkor kb. van elképzelésed a kötöttségről. Egy baba kicsit több foglalkozást igényel, de pont annyira nem tudod elvinni egy gyertyafényes vacsorára, ahogy a kutyát sem, illetve utazásnál vagy + 1 fővel kalkulálsz, vagy lepasszolod, ahogy a kutyádat.


Nem értem azokat az anyákat, akik éjjel sírnak, akik 24 órában csak a gyerekkel foglalkoznak, akik a gyerek miatt nem tudnak kettesben lenni a párjukkal, akik a gyerek miatt nem tudnak a barátokkal találkozni, akik a gyerek miatt képtelen ellátni a minden napi teendőjüket, akik a gyerek miatt nem tudnak eljárni tornázni, akik a gyerek miatt nem tudnak munkát vállalni.


Ezek, akikről fentebb írtam a mártír anyák, de rajtuk kívül van sokféle anya, olyan akinek mindenre van ideje, ami fontos a gyerek mellett is.


Említettél néhány nőt, akiknek az élete a picsogásról szól, de hidd el, hogy nem kell erről szólnia azért, mert lett valakinek egy gyereke.


Nem fogok mesélni az intim éltemről, de hidd el, hogy aki a gyerekszülés után azt mondja, hogy nincs ilyenre ideje, annak már előtte sem volt, illetve gondok voltak már akkor ezzel.


Nekem simán volt mindenre időm, még suliba is jártam;)

Igaz, én nem mondtam azt, hogy nem vigyázhat anyósom a gyerekemre és azt sem, hogy a barátnőm se, akinek még nincs gyereke. Nem képzeltem, hogy a kiskirályt szültem meg, így nem gondoltam, hogy neki más szükségletei lennének, mint azoknak, akiket az anyjuk nem ad ki a karmai közül az élete végéig, és persze ez nem azt jelenti, hogy lepasszoltam állandóan és rendszeresen és azt sem, hogy nem szeretem annyira, mint a mártíranyák...


Tehát, igen! gyerekkel is foglalkozni kell mint egy kutyával, csak nem elég az, hogy leviszed naponta 3x. A gyerekekkel is kell menni dokihoz, őt is kell etetni, neki is kell mosni, ahogy magadnak is megteszed, stb...

2021. febr. 20. 10:40
Az anyaság nem szörnyű, csodálatos dolog, szerintem. A családunkban is van olyan személy, akinek nincs gyereke, és szinte soha nem is szeretett volna. Így kell elfogadni őket, nem vagyunk egyformák.
2021. febr. 20. 10:33

Közeledek a 30 felé. Világ életemben nem vonzottak a kisbabák. Mindig azt mondta a környezetem “majd ha 18 leszel! Majd ha 20-25 leszel!” Az ismeretségi körömben egyre több embernek van kisbabàja mindig megkérdezik “megszeretnéd fogni?” De őszintén, egyáltalán nem vonz. Nincs velük semmi bajom, de nem is érintenek meg.. Párom mèg nem szeretne gyereket de 1-2 éven belül már igen. Bennem meg annyi kérdőjel van. Ha most azt mondanà legyen gyerekünk azt mondanàm inkább vegyünk 2 kutyàt, azokat aranyosabbnak talàlom. Annyira féltem a függetlenségem. Olyan dolgok miatt -egyszerű példa- hogyha egész este sorozatot akarok nézni és semmi mást nem csinálni ezek a dolgok megszűnnek. S most egy apró példát mondtam, nem beszélve a pàrommal való sok randinkról éttermekben, utazásokról (melyek most covid miatt nincsenek de előtte bőven voltak és lesznek is.) Plusz 2 házaspár is van a baráti körünkben akik szét mentek majdnem a Baba miatt. Mind két feleség nekem sírt hogy persze imádják a babàt, de azóta megszűnt az intimitásuk, kevesebbet vannak együtt minden nyűg a gyerekről szól.. én ezt nem akarnám megkockáztatni, és ez is annyira ijesztő! 1-2 év múlva biztosan beadom a derekam de jelen pillanatban nem látok az egészben mást mint egy életre szóló felelősséget, és a szabadságom korlátozását. Plusz ott vannak a Facebook postok is “ezt az anyákért akik éjjelente titokban sírnak.. csodálatosak vagytok..” hàt marha jól hangzik ..


Fog ez változni? Nyugtassatok meg, hogy megéri ez az egész... Remélem nem tartotok emiatt rossz embernek.


(Pedig nem vagyok önző. Van egy vizslám, akit naponta 3* viszek sétálni, felkelek hajnalban minden nap miatta ,rohanunk orvoshoz ha van valami benti kutyus 0-24ben foglakozom vele.. tudom nem lehet

Összehasonlítani csak mondom hogy van bennem gondoskodás.)

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook