Téged mire tanítottak az évek? (beszélgetős fórum)

Az élet olyan, mint a sakk!

Ha ügyesen tologatod a bábúkat, akkor nyersz! Ha rosszul lépsz, akkor vesztesz...=)

Nyugodtabban fogadni BÁRMIT.

Sokszor hittem, hogy majd jobb lesz, de nem így van, minden új nap új megoldalnivalót hoz.

Kezdem átvenni azt az életérzést, hogy az idő majd megoldja....

Ennek kifejezetten örülök.

Ha végignézem a hsz-eket,nagyon szomorú a sok csalódott ember:(

...hogy minden rosszban van valami jó!

...hogy merjek nagyokat álmodni!

...hogy hidjek önmagamban és másokban is.

Drága jó anyám azt montahogy....

Huszévessen rozsaszinbe látja a világot

Harmincévessen prima minden jó

Negyvenévessen hát jó

Ötvenévessen jaj

Hatvan évessen jaj jaj

Hetvenévessen jaj jaj jaj

Nyolcvanévessenjajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj

1.ne legyek mar olyan naiv...

2.hogy "lassak ne csak nezzek" (fankadeli)

3. erzelmeket kimutatni nem szegyen

4. ne szolj szam nem faj fejem...

Úgy gondolom, hogy nem kell mindent hagyni, csak azért mert tanár az illető. De úgy kell visszaszólni, hogy ne bántódhasson meg. Tudom, hogy nem könnyű, nekem sem ment még gimis koromban, de érdemes betanulni pár mondatot, ami ilyenkor használható. Persze ez mind függ az adott tanártól, van amelyiknek többet lehet mondani, van amelyiknek keveset. Pl. ilyet, hogy: "Ez nem vicces egyáltalán..." vagy: "Miért, tanárurat/nőt akadályozza a haja a tanításban?!" vagy "eddig még soha senki nem tette ezt szóvá..." vagy valami ilyesmiket. Lényeg, hogy lássa rajtad, hogy lecsapod a magas labdád, de azért ne legyél szemtelen.

A saját gyerekeim tapasztalataiból tudom, hogy ez a legjobb megoldás. Ha valaki nem szól vissza soha, akkor arra rászállnak és élvezkednek a "pedagógusnak" egyáltalán nem nevezhető tanári állást betöltő emberek. Ha meg csúnyán szól vissza -ahogy mellesleg megérdemelnék-, akkor meg vérig sértődnek és szivatják a gyereket ahol csak lehet.

Amúgy olyan jókat írtok, nagyon sok bölcs ember van itt a Hoxán. :)

." Egy bolond mindig bízik. Egy bolond minden negatív tapasztalata ellenére folyton csak bízik. Becsapod, ő mégis megbízik benned. Újra becsapod, ő továbbra is megbízik benned. Megint becsapod, és ő még mindig bízik benned. Aztán azt mondod: "ez egy bolond, ez semmiből nem tanul."

Légy bolond! Ne építs falat magad köré a tapasztalatból és tudásból. Akármilyen élmény ér, hagyd, hogy megtörténjen.

Az elején nagyon nehéz dolgod lesz. Mindenki ki fog használni... de hadd tegyék. Szegény fickók... Még ha megtévesztenek is, becsapnak, kirabolnak is... hagyd, hogy megtörténjen, mert az, ami tényleg a tiéd, soha nem lehet másé. Azt, ami valóban a tiéd, senki nem rabolhatja el tőled. Ha nem hagyod, hogy ezek az élethelyzetek beszennyezzenek, akkor megjelenik számodra a lehetőség, hogy legbelül békére találj önmagaddal. A lelked mindinkább kikristályosodik és inkább a szeretet hat vissza rád. Bízzál az emberekben." Bocsika, ezt nem kioktatásnak szántam, hanem idéztem egy tanárom előadásából a filozófia órán. (régen volt) Eleinte kinevettük, kicsúfoltuk...stb. Aztán mikor idősebbek lettünk megpróbáltunk így élni. Működik ma is. (40 éve) Ha nevetnek rajtam, hogy milyen balek vagyok-velük nevetek és így a nevetségességből szeretet lesz.Próbáljátok ki. Érdemes!

-Meghalt a nagymamád? Részvétem. Hogy vagy?

-Majd elveszi az eszem a gyász.

Mert ha azt mondom hogy kiheverem akkor, jön a kérdés hogy:

-jesszus, talán nem voltatok olyan jó viszonyban? miért....stb