Tedd már meg végre, légy különb a tucatnál! (beszélgetés)

nálunk van úszás, külön közelharcot kell vívni, , hogy ne lógják el, és legyen felszerelésük

magasabb évfolyamokban már kezd megváltozni a hozzáállás minden mozgásformához

nem tudom mikor volt az, hogy utáltad a tesi órát, de gyanítom azóta sok minden változott.

nálunk nincs osztályzás, nem tartom jó megoldásnak

aki nem szokott mozogni, az nem fog tesin se, legyen az bármi, aerobik, úszás...bármi

azt se felejtsd el, hogy érettségi tantárgy

Ez teljesen így van, ahogy leírod! A tesi órák régi hangulatát csak azért írtam, mert sajnálom, hogy még mindig így van. Nekem pl. az úszás a kedvencem, amikor csak tudok menni megyek. A cikkben nekem az nem tetszett, hogy a sportról mint egy sorozatos kínszenvedésről szól, amibe, hogyha nem hallsz bele egy kicsit minden alkalommal, akkor már nem is lehet jó.

Amivel még nem értek egyet, hogy a házimunka és gyerek utánni szaladga nem ér semmit. Lehet, hogy nem sport, de azért mozgás és sok kicsi sokra megy. Szerintem nem kell mindenkinek élsportolónak lennie, hogy jól érezze magát, elég, ha már élvezi a mozgást és azt rendszeresen végzi.

Az a baj, hogy ugyanolyan tantárgy..., hogyha nem ilyen szigorúan állnának hozzá, akkor élveznék a testnevelés! órát és nem utálattal mennének a gyerekek. Miért kell egyáltalán a testnevelést osztályozni? Szerintem inkább az lenne a lényeg, hogy élvezettel mozogjanak abban az egy órában, felszabadultan, vidáman. Bepillantást nyerjenek különböző sportokba, aztán aki többet akar az úgyis eljár még külön edzésre.

Amikor én ált. iskolás voltam divat volt az ugynevezett tömegsport délutánonként. Imádtam oda járni, mert ott gyerekként foglalkoztak velünk, feltöltődve jöttem mindig haza. Amíg a tesi órákat ki nem álltam.

nem tornaóra, hanem testnevelés!

sajnos nincsenek meg a feltételei a heti 5 órának, mégis bevezették.

Általános iskola elsôtől még oké, de 9ben?? Kamaszoknál, akik 5-8ig heti 2x tesiztek.....

A felmérés szerintem jó, ha a tanár a gyerekhez mér, nem egy táblázathoz.

Nem lehet csak játszani, van tananyag is, ez is ugyanolyan tantárgy mint a többi

és még valami: aki tényleg sportolni jár le bárhová, magasról tesz rá, hogy ki hogy néz ki a teremben, nem azért járunk oda. Senki sem tökéletes, nem érdekes, hogy jé, rajta van fölösleg, rajta meg nincs, tök izmos, vajon mit gondol rólam, légy erős, leginkább semmit, nem is foglalkozik veled, mert sportolni ment, nem bámészkodni:)))

Aki azt hiszi, hogy mindenki más őt fogja nézni, hogy kövér, vagy hogy puding, az baromi nagyot téved, senki sem született izmosnak meg vékonynak, mindenki megdolgozott érte, és a legtöbben még jól emlékeznek az első alkalomra, mikor bemerészkedtek egy edzésre, mindegy, milyen sportágban...

Mi a sporttársaimmal örülünk, hogy egyre többen jönnek le edzésre, bátorítjuk a kezdőket, gyorsan rá is jönnek, hogy a kinézetük tök nem számít:)))

Szerintem jó kis cikk, sok igazság van benne.

A gond sokszor ott van, hogy ha egy adott sportot nem örömmel csinálunk, akkor nehéz elindulni edzésre, de ha igazán szereted, amit csinálsz, alig várod az edzést. Ez tapasztalat, én azokon a napokon, mikor edzés van, már reggel örülök, hogy délután mehetek edzeni. Otthon is tolom, hétvégén, de az nem ugyanaz, társaságban szeretek edzeni, húzzuk fel egymást, ha ő megcsinálja, akkor én nehogy már ne, mindenki küzd, de nyomjuk, és ez jó, kitisztul az agy, kimegy a feszültség, mosolygunk egymásra...

Az öröm a dolog lényege, szeresd, amit csinálsz, és igen, legyen alap a mozgás, enni mindig van idő, akkor sportolni is legyen:)))

Minden szavaddal egyetértek.

Amikor a TV-ben papolnak a tornaórák fontosságáról, kihagynak egyetlen lényegre törő kérdést: hány iskolában vannak meg a feltételei a normális testnevelésórának?

Annak idején olyan iskolába jártam, ahol az alsó tagozat az egyik, a felső tagozat egy másik utcában kapott helyet. A kettő között minimum fél kilométer volt. A tornaterem ott volt, ahol a felső tagozat. Tessék elképzelni: az órák közti 15 perces szünetben 8-10 évesen kutyagolhattunk hóban, sárban, esőben, hőségben. Oda, s utána vissza. (Első, másodikos koromban a tanteremben, a padok tetején gyakorlatoztunk.)

Ja, és olyan, hogy mosdó, az nem is létezett.

Csoda, hogy megutáltam a tornaórákat?

Szerintem a tesióráknak arról kéne szólnia, hogy azokkal a gyerekekkel, akik nincsenek hozzászokva (mert otthon nem divat), megszerettessék a mozgást. Hogy ne legyenek elhízottak, hogy ne szenvedjenek felnőtt korukban az állandó fogyókúrázástól, hogy ne utáljanak megmozdulni...

Bár én hajdanán szerettem tesizni, sőt anno még háromtusán meg ilyeneken indultam (nem most volt :)), szépen lassan kiiktattam a testedzést az életemből. Majd 40 éves fejjel kezdtem el futni, pedig hogy nem bírtam! Mondjuk most sem megy könnyen, de mégis szeretem, és örülök, hogy teszek valamicskét az egészségemért. (a nagyfiam mondja akkor, amikor kevesellem a mozgásmennyiségemet: anyu, már így is többet tettél, mint az emberek 80 %-a.)

A helyi ált. suliban tutira nem élvezik a testnevelést, főleg mikor abból áll, hogy sétálnak a faluban, mert nem férnek el az amúgy szellőztetésre alkalmatlan, koszos tornateremben...

Még valami: könnyű leszólni azokat, akik el vannak hízva, nem csinálnak semmit..de tapasztalom magamon is, hogy nem ennyire fehér és fekete az egész, sok összetevője van a dolognak. Legtöbben csak próbálkozunk több-kevesebb sikerrel, vannak kudarcélmények, amik egy jó időre elveszik a kedvet mindentől, de vannak sikerek is, amik ösztönöznek tovább. A mindennap problémái lehet, hogy nem segítik a javulást a mozgáskultúránk terén, és kell az is, hogy ne legyen tele az emberek feje a napi megélhetési gondokkal. Én senkit nem szoktam bírálni azért, mert nem úgy él, ahogy nekem tetszik, ahogy szerintem jó. Nem lehetünk egyformák. :) Mindenesetre mindenkinek azt kívánom, hogy legyen ereje és kitartása mindahhoz, amit el szeretne érni. :)

Az jó, ha te nem utálod:)

A gyerekek utálják, mert traumaként éri őket, hogy nem lehet a kényelmes székben üldögélve internetet böngészni. Ha jól megfigyeled, lassan már nincs is más szórakozásuk, még kocsmába is kevesebbet járnak, annyira a számítógépek rabjai. Mozogni sajnos kevesen szeretnek.

Én inkább otthon tornázom heti s

négyszer INGYEN!!! mint több ezres ftnessbérleteket vegyek, és a női össznépi tornán kisebbségi érzéssel és önbizalom hiánnyal küzködjek. Van rajtam kb. 15 filó fölösleg. Eleve önbizalom hiányos vagyok. Rám pont nem őgy hat a csini lányok képe hogy húúúúúúúúúúúú de jó így akarok én is kinézni. Engem frusztrálnak. Éppen ezért nem megyek sohva sem tornázni. Heti négy alkalom Kb. 45 perc. És jól esik Igaz csak 3.hete csinalom. De van javuláűs. És jobban is érzem magam tőle. Miután haza érek egyből ez az első, minden más - főzés stb. csak utána. Igaz nincs gyerekem, aki az első lehetne.

Amúgy magamra ismertem a cikkben de pl. ezzel a hol tornázzunk dologgal nem értek egyet.

Bár alapvetően minden szava igaz a cikkednek, mégis bosszant, hogy még egy ilyen megjelent. Bosszant, mint téged a sok "ez lesz utolsó, most sikerül" fogyis napló.

Csak felsoroltad azt,amit mindenki unalomig ismer, ezért csak "észosztás" érzésem van tőle.

Nekem, mint gyakorló fogyózónak sokkal többet segít, sokkal több motívációt és valóban értékes segítséget adnak az általad leszólt naplók. Mert az azokban megosztott hibákon, "bűnözéseken", az emberi gyengeségeken, lelki és testi nehézségeken keresztül, mintegy a "más kárán tanulva" lehetek egyre sikeresebb a saját életmódváltásomban.

Sok az elhízott ember.Általában azt tapasztalom a munkám során,hogy azt hiszik milyen jól kajálnak,holott alapvető hibákat vétenek.Kifogásokat gyártanak és amikor ezt szembe állítod velük nem is értik,hogy miről beszélsz.Természetesen van nagyon sok ellenpélda is.Nagyon sok sikeres fogyókúrát láttam már,ahol X idő alatt nagyon szép eredményt ért el az illető.De tény,hogy a többség azt hiszi,hogy ha holnap már nincs eredmény,akkor szar az egész.

Ami inkább zavar,hogy a gyerekek borzasztóan elhízottak.A 10-en éves korosztály olyan tohonya,hogy az szörnyű.Persze vannak ritka kivételek....

Vilag eletemben otthon edzettem, hatasos, olcso, boldogga tesz.

Az evesrol, eddessegekrol meg annyit, hogy enni az egeszsegemert eszek, odafigyelek a minosegre. Alapelvem - minoseg, nem mennyiseg. Edessegek - nem egeszseges a legtobb, de lehet talalni egeszsegeset is, cukor, csoki es liszt menteset. De akkor is ugy erzem, h nem egy kutya vagyok, akinek jutalomfalatok kellenek allandoan.

Ez tetszik!

Akárcsak a neved. :-)

Köszönöm a véleményed. :)

Szerencsére van a gyerekeimnek apjuk is, így amíg én sportolok, addig értékes időt töltenek el az apjukkal, és nem tőlük veszem el...és számomra a hétvégi pihenés nem abból áll, hogy fekszem, és nézem a tv-t, hanem az, hogy a lehető legkevesebb házimunkát végzem, és kirándulok, strandolok, sétálok, bicajozom a családommal. :)

Köszönöm szépen mindenki hozzászólását!

Tévedések elkerülése végett én azoknak (azókról) szántam az írást, akik nem tesznek meg mindent a változás érdekében, és mégis csodákat várnak.

Tisztelem, és elismerek azokat, akik otthon leedzik a maguk adagját, akiknek elég havi pár torna, és ezzel elégedettek! A lényeg ez lenne!!

Nincs konkrét mennyiség, hogy mit, és hogyan...a lényeg az lenne, hogy mindenki elégedett legyen, és sikeres a diétájában, fogyókúrájában, életmódváltásában, kinek hogy tetszik!

Viszont, akinek ez nem elég, annak keményen kell, különben a várva-várt eredmény elmarad! ;)