Te szivesen venned. ha amikor kijossz a korhazbol a masodik babaval, akkor anyosod ott lakik nalatok egy ideig? (beszélgetés)

Csatlakozom:))

Sajna a 3.ik házban lakik tőlünk.Az első gyermekemnél,miután kijöttünk a kórházból,minden este ott volt,fürdetés..ült és lesett és hangoskodott...Mikor kiderült,hogy babánk lesz/a nászúton/férjem örömmel felhívta és azt mondta neki:mi van 3 nap után gyereket kellett csinálnotok???

Egész terhességem alatt nem beszéltem vele.

Igen erről van szó. Még a baba megszületése előtt illik felajánlani szükség esetére a segítséget, oly módon, hogy: Szóljatok ha kellek! Akkor jövök szívesen.

Meg kell jegyezni, hogy nem minden családban jelent gondot a szülők és gyermekek kapcsolata, akkor sem, ha nincsenek kikötött szabályok.

hát a segítség biztosan jól jön.

Az én anyósom nagyon lelkes és segítőkész, ugyanakkor nem rámászós, úgyhogy ha van ideje biztosan igényelni fogom a segítségét.

:)

Dettó! Az enyém is úgy ügyeskedett, ha valami nem úgy volt, akkor mi szemetek vagyunk. Pl. ahogy megtudta, hogy terhes vagyok, elkezdett szervezkedni, hogy ki legyen a keresztszülő, hát alig voltam pipa. Annyit mondtam, hogy várjuk meg, hogy megszülessen, ne legyen semmi baja, aztán majd mi eldöntjük, hogy ki legyen, ha egyáltalán kereszteltetjük...

Nekem azt szokta mondani, hogy ő azért ilyen akaratos (én csak diktátornak hívom), mert otthon és a melóhelyen is az volt, amit ő akart. Mondta, hogy a saját huga is jobban jár, ha azt teszi, amit mond, mert addig nem nyugsszik meg. Jó nem?

egy szép álom:)) én is szoktam ilyesmikre gondolni, csakhogy szerintem ilyen nincs, max. a képzeletünkben.

Nálam az első anyósom jött párszor megnézett bennünket, próbált tanácsokat osztogatni, de én sosem szimpatizáltam vele, veszekedni nem akartam, így nem szóltam. Örültem, ha nem jött.

azóta elváltunk, így már mindegy is. Abban az időben anyukám segített sokat, a nagyfiam eléggé hozzá is nőtt akkoriban.

Második házasságomban nincs anyósom, így nincs is miről mesélnem:) Itt viszont már anyám sem segített, soha nem bírta a férjemet, így a kisunokát sem:(( Azóta már nem is beszélünk.

Így se anyós, se anya:D Megoldjuk ketten a férjemmel, a muszáj nagy úr!

Nekem semmit nem segít, de nem baj, mert legalább nem kell azt hallgatnom, hogy bezzeg....

Olyan dolgokba kötött bele, hogy pl. a pelenkát jobbról, vagy balról kell rögzíteni, mert a másik menye nem ilyen sorrendbe tette, mint én. :DDDD

Aztán: miért olyan szorosra ragasztottam le a tépőzárait, mert a másik több helyet hagyott....ja a majd 4 kilós gyerek, meg egy kisebb súlyúnál gondolom a has kerülete nem egyezik.....és így tovább...

Volt, hogy beültem a wc-re csak ne kelljen ezt nonstop hallgatni. És egyfolytában dumált...szó szerint szófosása volt! Alig aludtam és a dumáját kellett órákig hallgatni. Ha bementem, hogy lefekszek jött utánam és csak mondta.

Ja és amin a legjobban kiakadtam: nekem előre KELL szólnom, hogy mikor szoptatok, mert a másik menye olyankor nem engedte be, és nálam az nem így lesz! Hát nem úgy volt, ahogy azt ő mondta! Pár napig bírtam, aztán párom hazapaterolta.

Nem értem, mi ez a nagy anyósutálat... Jóó, biztosan van olyan anyós, akit nehéz elviselni, na de mindenkinek ilyen lenne az anyósa? Lehet, hogy az a baj, hogy nehezen viselitek, ha valaki tapasztaltabb, mint ti és nehéz beismerni, hogy ő bizony tényleg jobban tud ezt-azt?

Én örülök, ha az anyósom segít, szeretem és tisztelem őt. Meghallgatom, ha más a véleménye és megbeszéljük, ha esetleg nem értünk egyet valamiben. Nagyon nagy segítség ő is nekem és természetesen a saját anyukám is. Én már arra is gondoltam, hogy egyetlen nagy társasházba kellene költöznünk, mi, az anyósomék, anyukám, sógornőmék és a tesómék. Egy házban laknánk, de külön lakásokban és mindig ott lennénk egymásnak, ha segítség kellene valakinek.