"Te nem dolgozol, ezért én zajonghatok"- monjda anyám. Szerintetek? (beszélgetős fórum)
Maradjunk abban, hogy ez hiányos tudás, ami alapján ezt leírtad.
Melyik mondatot ugrottam át? Nyugodtan kérdezz rá. Mivel sok hsz született hirtelen, így előfordul, hogy van, ami kimarad.
De nekem nincs gondom bármelyiket megválaszolni.
Jóindulatú feltételezésed van :)
Ez van!
Belőled jó szülő lesz, vagy már az is vagy, mert ez a felelősség vállalás az első pont, ami a legfontosabb.
:)
Akkor nem te írtad, hogy két jól nevelt és a harmadik meg más.
Ez már a te korlátolt felfogásod, ha emiatt másképp nézel egy gondolatot.
Igen érdekes,hogy bizonyos mondatok felett rendre átugrik és nem is értelmezi:D
Igazad van.Ez így van.A nevelés és az adottságok együttes kölcsönhatása formál egy embert.Ott van a temperamentum ami elev veleszületett...ott vannak a gének, ott vannak az értelmi képességek(ami nyilván fejleszthető,de egy része meghatározott), az organikus háttér..stb.Ezeket nincs szülő,aki át tudná változtatni.
Akkor meg felesleges azal érvelni, hogy kinek van és kinek nincs, mert semmivel nem jelent többlet tudást. Nem azon múlik, hogy van-e valakinek gyereke.
De ez szerintem elég nyilvánvaló.
Nincs harmadik:)
Neked meg egy se, és igen másképp nézném a hsz eid.Mert egy másik szülő ír.
Várhatod :)
Ha most kiderülne, hogy van három gyerekem, akkor másképp néznéd a hszeimet?
Nem furcsa ez egy kicsit?
A harmadik gyereked életével kapcsolatban milyen mértékben vállalod fel a felelősséget?
Vagy csak az a fontos, ahol jól neveltek lettek?
Akkor Te ( vagy én?) másik topikot olvasunk, mert én még eggyel nem találkoztam, aki áldozatnak tüntette volna fel magát.
Legfeljebb példákat hoztak az életükből...egy beszélgetés keretében.
Én már nem tudom követni, hogy ki-kivel van, kinek van, és kinek kinek nincs gyereke, de:
Igenis a szülők felelőssége, hogy milyen ember lesz a gyerekből. Mert a láthatatlan tarisznyáját mi pakoljuk tele.
Ez a legnagyobb édes teher.
Ha a felnőtt gyerekem szarik rám, az igenis az én hibám.
Értettem a lényeget, de ez nálad már csak vitáról szól és nem az érvekről.
Ezek az eszközök nálam nem jönnek be :)
Sorry :)
Csak fújod, fújod. Szakember vagy ? Pedagógus, gyerekpszichológus?
Van saját tapasztalatod? Gyerekeid, esteleg a más gyerekei akiket te nevelsz? Milyen gyakorlati tapasztalataid vannak ami alapján itt osztod az észt( köszönet érte:))))))), milyen tanulmányokat folytatsz ez irányban?
Érdeklődve várom válaszod
"Az az orvos is tud gyógyítani, akinek sosem volt az a betegsége."
Persze, mert mások tapasztalatából tanult.Nem magától jött rá a gyógymódokra.
Na látod ez már mindjárt egy jobb kérdés.
Aki egy gyereket nevel, az szerinted a legjobban tudja, hogy hogyan kell?
Akkor szuper, mert ezek szerint tökéletes nevelések mennek a világban. Ez jó hír, kár hogy köze nincs a valósághoz.
Sokszor pont kívülről látod jobban, hogy hol a hiba és mire érdemes odafigyelni.
Ez minden témánál így van.
Ezt persze sok anyuka nem akarja beismerni, de valahol érthető is :)
Ezt nem tudom miért nekem írtad....?:O
Elmondom,hogy van gyermekem és semmi gondom vele,még csak 8 éves és egy tündér:)
Viszont a kamaszkori problémákat át tudom érezni így is, sőt azt is amikor van az embernek egy felnőtt gyereke,akivel komoly nehézségei vannak. Pszichopedagógus vagyok,tehát nem a vakvilágba lövöldözök a véleményemmel.20éves korom óta dolgozom. Kezdetben óvónőként helyezkedtem el,és elég markáns véleményem volt a gyereknevelésről,de akkor nekem még nem volt csemetém.Miután megszületett a kislányom és tovább is tanultam,rengeteg dolgot másként láttam,és rájöttem milyen nehéz is olyan ügy felé fordulni,amihez még nem volt közöm...vagyis volt valamennyi,hiszen gyerekek között dolgoztam,de teljesen más az amikor neveled is.Szóval mondjad csak a magánvéleményedet és ne is akard meghallani amit mások, adott esetben érintett emberek mondanak neked.Minek azt??Ne is gondolkodj el rajta...
Erre írtam,azt hogy majd, ha lesz gyermeked tanulsz tőle...