Te mit tennél egy ilyen helyzetben? - Munka (beszélgetős fórum)

Hát akkor leírom:)

Van egy kolléganőnk, aki egy aljas, tetves féreg. Már nem tudunk ki találni rá olyan jelzőt, ami megfelelő lenne a jellemére.

Ez a kolléganő 10 éve dolgozik a cégnél, én 4,5 éve a többiek 4, 2, 1 éve és van egy kolléganőnk, aki 4 hónapja. Az utálatos kolléganőnk azt hiszi, hogy ő szakmailag és egyébként is különb nálunk, és azt szerette volna, ha kinevezik a főnökünknek, hogy meg tudjon regulázni bennünket. Ezek az ő szavai. Mindenkin átgázol, nem érdekli, hogy mit okoz a mi esetünkben 7 embernek, a lényeg, hogy ő jól érezze magát akár csak 1 percig, hogy lássa, megint kiborított minket. Egész nap dünnyög, csapkodja az egerét, a billentyűzetét, káromkodik. A régi főnökünknél órákat töltött és mindenkiről összehordott mindent, aminek a következménye az volt, hogy senkit nem érdekelt a munkánk, csak az, amit ez a ribi mondott rólunk. Összefoglalva: mindenkiről azt állította, hogy hülye és neki kell mindenki után dolgozni, rondán beszélünk az ügyfelekkel, stb. Én ez utóbbi miatt 4 éve kérem, hogy vegyék fel a beszélgetéseket. Persze nem teszik, pedig bankbiztonsági szempontból elengedhetetlen lenne. Elmondom, hogy ki mivel húzta ki nála a gyufát. Én kb. 1 évig hallgattam meg a reggeli kb. 1 órás panasz áradatát, amelyben mindenki hülye, mindenki azért tesz valamit, hogy ő ne érezze jól magát. Egy csomó mindenben közösködtünk, pl. a tej vásárlásán. Egy szép napon, amikor ő következett a tej vásárlással (elmondom rögtön, hogy őt általában nem érdekelte, hogy elfogyott a tej, mert elment kölcsön kérni vagy csak úgy egyszerűen lenyúlta másét), tehát egyszer, amikor ő jött a tej vásárlással, megitta az utolsó adag tejet, kiment és vett egy 0,5%-os tejet és közölte, hogy ez egy drága tej, ő ezentúl ilyet fog inni, ha akarunk, akkor beszállhatunk. Rendesen felhúzott vele, mert nem tudtam kávét inni, ki kellett mennem venni és roppant igazságtalannak tartottam az eljárását. Ezt meg is mondtam neki és közöltem vele, hogy önző. Na, innentől öri-hari volt. A másik kollégámat azért utálta meg, mert nem vitte el neki a bérletét, amit a szabija alatt osztottak ki. Hogy is vitte volna el a kolléga, ez neki legalább 1 óra plussz lett volna, és persze ment a gyerekeiért is. Tehát nem tudott erre szánni időt. A másik kollégát azért utálta meg, mert elmondta, hogy nem tartja fernek, ha valaki kihúzza magát a csapat dolgaiból. És még sorolhatnám a piti dolgokat. Mi egyenes emberek vagyunk és elmondtuk az arcába bele a problémákat és az utóbbi néhány hónapban nem foglalkoztunk már vele. Új főnökünk lett, aki szerinte egy kis köcsög és nem ért semmihez, bezzeg ő! Már nem volt kivel susmognia, így azt találta ki, hogy a cégvezetőhöz megy panaszkodni. Sírva ment hozzá, hogy mindenki milyen szemét vele, stb. Csak lestünk, amikor kiderültek, hogy miket hordott össze. A végeredmény az lett, hogy áthelyezték egy másik területre és nekünk azt mondták, hogy ne legyünk ilyenek. Mert elhitték neki, hogy csak ő a jó ember és a másik 6 ember gonosz. Ez van, amikor egy paraszt liba vezető pozícióba kerül. Valahol nyertünk, mert nem kell egész nap a képét nézni, de vesztettünk, mert elhittek neki mindent.

Én azt gondoltam, hogy szuperül veszem az akadályokat. Már nem húztam fel magam naponta többször, így nem mentem ki bőgni naponta többször. Csak munka miatt álltam vele szóba, ha kedveskedett, akkor hamar eltávolodtam tőle, hogy még véletlenül se tudjon hatni rám, és a többiek is normálisak voltak vele, de ő azt gondolta, hogy egyenlőbb az egyenlőnél, hogy neki különleges bánásmódban kell részesülnie, hogy másnak nem baj, ha csesztetik, mert megszokta, de őt nehogy megbántsa valaki, mert ő nincs hozzászokva. Nem fogjátok megérteni a problémákat, mert azt át kell élni, amit egy ilyen buta senki össze tud hozni. Kemény 4 év van mögöttem. Én ebből vesztesként szálltam ki, mert a vérnyomásom ingadozik, a vércukrom magas, de ez szerinte nem számít, mert én már megszoktam, hogy beteg lettem, meg amúgy se nyafogjak, bezzeg az ő bibije az a halállal volt egyenlő.

Tehát, amit mi tettünk: nem nagyon álltunk vele szóba, csak akkor, ha elkerülhetetlen volt. Elmondtuk a véleményünket, vállalva a következményeket. Én pl. konkrétan megmondtam neki, hogy ne képzeljen magáról túl sokat, mert sem a végzettsége, sem a rátermettsége, sem rutinja nincs meg az általa végzendő munkához.

És az összes kolléga elmondta neki a véleményét bele a képébe. Már előtte is tudta, hogy utáljuk, de innentől semmi kétsége nem volt, így meglépte, amivel mi jártunk a legjobban:)

Hát bocs. Mégis mit vártál? Hogy megoldjuk a problémádat?? Adjunk értelmes tanácsot?? Ha te sem bírsz kitalálni jobb megoldást, és leszólod mások véleményét, ne itt sírj, hogy rádszállt egy kollégád és nem áll ki senki melletted.

Próbálj meg alkalmazkodni ehhez helyzethez, fogadd el, hogy ugráltat, meg piszkál, mert SENKI NEM FOG MELLÉD ÁLLNI!!! Vagy keress mást.

Lehet, hogy nem oldódott meg a problémájuk, azóta eltelt néhány év és azóta olyan jóban vannak, hogy néha nyaralnak is együtt. De nyilván közben befelé nyelik a mérgüket ;)

A célom egyébként pontosan az volt, hogy ne zavarják sem az iroda működését, sem a kollégáikat. Effektív, forintra váltható károkat okozott a viselkedésük egy ügyfélnek. A magánéletükben azt csinálnak amit akarnak, a munkahelyre ne hozzák be.

Értem a problémádat, egészen pontosan. Dühös vagy, ezért nem vagy hajlandó elgondolkodni sem semmin, csak az a szimpatikus vélemény, aki a válladat veregeti képletesen.

Játszhatja a főnököt, ha te nem vagy rá vevő. Mivel nem a főnököd, semmiféle retorzió nem fog érni, ha nem játszod el a kedve szerint a beosztottat.

Nagyjából ennyit akartam mondani. A főnököd nem áll ki sem melletted, sem a helyzete mellett. Rá nem számíthatsz. A jelek szerint arra sem, hogy a nő abbahagyja a zaklatásodat. Az egyetlen, amit változtatni tudsz, az a hozzáállásod. Illetve kereshetsz magadnak másik munkát. Ami természetesen zsákbamacska, hiszen nem tudhatod, ott mi vár rád.

Nem kell a szívem csücskének lenned, , viszont egyvalamiben tévedsz: itt nem _egymás_ piszkálgatásáról van szó. Itt arról van szó, hogy ő mobbingol (nem tudok találóbb szót rá jelenleg) engem. Slussz. Akkor szabadulna el az irodában az igazi pokol, ha nem uralkodnék magamon, és én is elkezdeném a magam is pszichoterrorját. Kb. egy miliméter választ el jelenleg ettől az állapottól, jelenleg még úrinő vagyok. De nem leszek az sokáig.:)

Én sem leszek a te szíved csücske, de attól, hogy megfenyegetted a két kollégádat, attól maximum megtanulták befelé nyelni a mérgüket, vagy úgy idegesíteni egymást, hogy te ne vedd észre - viszont a probléma ettől nem oldódott meg.

Egyébként érdekesnek tartom, hogy a topikba írók nagy többsége vagy felületesen olvas, vagy tényleg nem fogja fel, hogy ez a nő napi feladatának tekinti, hogy kihozzon a sodromból, szándékosan és módszeresen meg akar törni úgy, mint a többieket, akik behódoltak és engedelmeskednek. Vagy ennyire rosszul fogalmazok? Mert többször, és - szerintem - teljesen érthetően leírtam, hogy olyan nő akar felettem főnökösködni, aki egyrészt pont ugyanolyan 127. senki mint én, a szakmáról pont ugyanannyit tud mint én, és tetejébe valami hihetetlen módon rosszindulatú velem szemben. Komolyan olyan nehéz itt többeknek megérteni azt, hogy ez nekem miért nem tetszik, hogy miért vált ki belőlem ellenérzést?

Lehet erre mondani, hogy "és?", tulajdonképpen ha pofon csapna, arra is lehetne kérdezni: és? Kívülállóként talán ez a legkönnyebb. Viszont ember vagyok, és van egy konkrét határa az én tűrőképességemnek is.

Szerintem én sem leszek a szíved csücske a véleményemmel ;).

Volt két kollégám, ugyanezt csinálták, az egyik folyton piszkálta a másikat, hol az egyik jött panaszra, hol a másik. Nem adták át egymásnak az üzeneteket, az egyiket zavarta, hogy a másiknak hogy csörög a telefonja, hogy sokáig kávézik, hogy hangosan beszél.

Meguntam, elhívtam őket kávézni és elmondtam, mindkettejüket remek szakembernek tartom és nem szeretnék megválni tőlük, de unalmas az ovi, az egymás gyilkolászása a munka rovására megy, a többiekre sincs jó hatással. Egy hónapot kapnak, hogy rendezzék a soraikat, ha nem megy, mindketten repülni fognak.

Én azt gondolom, ennek csak akkor lesz vége, ha egyiktek abbahagyja, ő nem fogja, mert élvezi. Nem köszön? Na és? Csapkodja a billentyűzetet, na és?

Hülye vagy attól, mert ő azt mondja? Ugráltatja a főnököt? Miért zavar ez téged? Ha a főnök nem érzi cikinek, ugráljon.

Ha nem tudsz mit kezdeni a helyzettel ,akkor vagy fogadd el, vagy hagyt ott a csába b+.

Vagy írj ki egy fórumot,nem probléma megoldás címén ,csak hogy még jobban fel húzd magad és még jobban dúlj fúlj meg hepciáskodj másokkal is a kollégáidon kívül ,és add ki a gőzt.Rajta .Ügyi vagy.

....azért az fura ,hogy a kollégáid annyira be vannak szarva ,hogy még a háta mögött sem melléd állnak ,szerintem gondolkodj el kicsit az viszonyokon ,biztosan jól látod-e a helyzetet....

sztem ne foglalkozz ezekkel a hszekkel

ere mi megoldast nem fogunk tudni adni neked, a helyzet pedig nem fog valtozni, sajnos ezt boritekolom neked

Egyes hsz-eket elnézve lassan elnézést kérhetek, amiért nem tűröm szó és hang nélkül, ha valaki napi 8 órában (szerencsére mínusz ebédszünet) az én b.szogatásomat tekinti fő feladatának. :)

Viccet félretéve, maradjunk annyiban, hogy teljesen tévesen ítéled meg a szitut, a főnökömet és engem is, főleg mert a leírt tények helyett légből kapott feltételezésekből indulsz ki.

a felsobb szintek nem foglalkoznak az egyszeru melosok problemaival es a konfliktusokat sem akarjak kezelni,onnan nem fog kapni segitseget

egy ilyen kolleganot lehetetlenseg kiiktatni.ha tobben osszefognak ellene, akkor sem fog tortenni semmi

van egy pont amikor mar nem lehet tovabb csinalni

valtozni nem fog semmi, barmit is teszel, nem rajtad mulik a dolog, a fonokodnek kene tennie vmit de ugy latszik alkalmatlan

te erzed meddig birod. en is pont emiatt nem mondtam fel evekig,amiert te is, de augban nem birtam tovabb es megtettem

kitartas neked

Ne törődj te a csoport többi tagjával, nyuszik

Szerintem a behódolt csoportban többen is morognak magukban, de nincs merszük megvédei magukat

Ha már nem bírod, emelt határozott hangon, de nem üvöltve, küld el a p*ba

Sok embernek a szép szó, sz egyszerű vitatkozás nem használ.

Más eset, de épp tegnap este hajtottam így el valakit az utcán

Semmi köze nem volt hozzám és amit csináltam. Mondta a dumáját, mondta és még rám is szólt

Kapott egy kemény dumát és máris elhúzott a francba

Melóztam életemben számtalan helyen, mindig ki kell vívni a legjobb helyet a csordában/csapatban és , ha másképp nem, ez így megy

Te is olvasd el újra, jó? :)

Azzal, hogy meg vagyok áldva egy konfliktuskerülő kollégával, és egy konfliktuskerülő főnökkel, nem tudok mit kezdeni.

Nem csak én nem tudom elviselni ezt a kolléganőt (sőt, elég sűrűn kapok róla negatív visszajelzést különböző emberektől, legutóbb pont ma reggel), csak én vagyok az, aki szóvá is teszem, ahelyett, hogy a homokba dugnám a fejem "csak békesség legyen" alapon, és a kettő nagyon nem ugyanaz.

Másrészt, teljesen figyelmen kívül hagyod, hogy itt messze nem csak az utasítgatással van a baj, hanem azzal is, ahogy a kolléganő velem bánik. Ami enyhén fogalmazva is paraszt bunkóság, és nagyon is szándékos. Gyakorlatilag végigszemétkedi a napot. A legenyhébb, hogy nekem nem hajlandó köszönni, a legdurvább a tegnap, billentyűzetet tenyérrel csapkodós magánszáma, és a kettő között elég széles a skála. Hangsúlyozom: ez folyamatos és mindennapos dolog! És egyértelműen az generálja, hogy nem fogadom el tőle az utasításokat.

Na de mindegy, nem érzem szükségét magyarázni a helyzetet, minden le van írva, csak el kell tudni olvasni, meg kell tudni érteni.

Engem az érdekelne, hogy mielőtt a nő hozzátok került, te voltál a "kisfőnök"? Magyarul a te szerepedet vette át? Mert ha igen és általa kiestél a többiek szemében a pikszisből, akkor sajnos elég nehéz bármit is tenni, bármennyire is bosszantó.

Ha nem így volt, akkor én megpróbálnék továbbra is küzdeni vele, ha más nem, a saját szórakozásomra, de valahogy a kollégák szemében is igyekezném kifigurázni. Gondolom, érdemben tenni nem tud semmit ellened, én élvezném, hogy felhúzhatom a hangos gépeléssel, szuszogással stb., még rá is játszanék.

Nagyon nem tudsz mit kezdeni vele sajnos. Mindenképpen felülről kellene egyértelműen jelezni a számára, hogy ő beosztott, teljesen máshogy értelmezné, ha pl-ul te mondanád el neki, hogy ő csak egy beosztott, mint ha a felettese. Sajnos ezt már csírájában el kellett volna fojtani. Így már nehezebb.

Két dolgot tehetsz, vagy behódolsz vagy nem. Te önmagad kezelni a helyzetet szerintem nem tudod. Ha nagyon akarsz tenni valamit, akkor felsőbb szinteken kell segítséget kérni. Ha azt nem szeretnél, akkor marad az, hogy finoman célzásokkal jelzed neki, hogy neked ki a főnököd. És ha utasít, akkor megköszönni neki, de más dolgos van, és magad el tudod dönteni, hogy éppen mit csinálsz, mihez kezdesz hozzá.