Te mennyit engednél, vagyis mit tűrnél el új férjedtől gyermeked nevelése terén? (beszélgetős fórum)
Hogy mehettél hozzá?Ha ez most kérdés...
Nem várok választ a kérdésemre.Arra neked van szükséged.
A forumondito be se nezett ide azota ;(
Nem tudom ina mennyire tudja gyakorlatból,én egyetértek vele,és gyakorlatból tudom,hogy csak így működhet.
Anyatigris voltam, vagyok, ha a gyerekeimről van szó, azt is nehezen tűrtem ha az édesapjuk volt házsártos velük (felnőttek már a gyerekeink), mástól meg végképp nem tűrtem volna.
Én mint Anya soha semmilyen körülmények közt nem hagynám a gyerekem bármilyen módon bántsák.Azonnal az ablakon röpíteném ki.Az a férfi nem született és nem is fog akit én a fiam elé helyeznék.
Te ezt a gyakorlatban is tudod??
Nyilván van beleszolása a mostoha apának csak azért kell az a határ amit tudni kell meghuzni nyilván ha már az anyukat társul fogadta akk a gyerekeket is el kelfogadnia de elöbbis ezt lekell tisztázni h mit lehet meg engedni magának ezt már az elején érdemes tisztázni!
Sajnos nálunk is hasonló a helyzet.
Mivel cseszteti,pontosan miket mobd neki?
Furcsa lehet ez, nincs is saját tapasztalatom benne, csak elképzelésem. Új férj, új 'apa' milyen szerepet kap? Jó esetben ugye megmarad a vérszerinti apával is a jó kapcsolata a gyereknek, rá tekint apaként, mégis egy új 'apa" az, aki nap mint nap neveli az anyával. A házasság, család, gyermeknevelés szerintem nem szólhat arról, ilyen új házasságban sem, hogy csak a férj vagy csak a feleség nevel. Persze nem mindegy, hogy mekkora gyerekről van szó, de az új férj gyerekkel együtt "vette el" az anyukát, aki gyerekkel együtt "ment hozzá". Ők egy család, így szerintem nem azt kell nézni, hogy az új férjtől, nemapától mit tűrsz el, hanem hogy max ugyanannyit tűrj el tőle, amit vérszerinti apától eltűrnél, ne legyen benne különbség. Ezeket viszont alapvetően vele kell tisztázni, ugyanúgy, mintha a vérszerinti apával történne ez. Ha kihagyod a gyereknevelésből, akkor joggal merülhet fel benne az a - akár tudatalatti - gondolat, félelem, hogy nem is tekintesz rá úgy mint apára, családfőre (?), családtagra. De ismét mondom, nincs ebben szerencsére tapasztalatom, ezek csak a gondolataim egy ilyen szituról.
Mi is ilyen felállásban élünk,vagyis a párommal együtt neveljük az én gyerekeimet.Ha úgy érzed,hogy cseszteti a gyereket,akkor sztem eleve nem tisztáztátok le,hogy hogyan is történjen a családotokban a gyereknevelés.Mi 2 és fél éve élünk együtt,alap dolgokat már az elején megbeszéltünk,amire persze,ahogy múltak a hónapok,mindig jöttek rá,újabb és újabb dolgok.Ha úgy érzed,hogy cseszteti,akkor ilyen esetben,hívd félre,és beszélj vele erről,úgy,hogy a gyerek ezt ne hallja,kérdezd meg,hogy most éppen miért szólt rá a gyerekre,mi nem tetszett neki?Aztán ha szted ezért nem kell rászólni egy gyerekre,mert semmi olyat nem csinált ami megengedhetetlen,amiért rá kellett szólni,akkor mondd el neki,hogy ezt Te mondjuk megengeded a gyereknek,aztán beszéljétek át a dolgot,mert lehet,hogy Te olyat is elnézel a gyereknek,amit már nem kellene,vagy épp az ellenkezője,Ő olyanért szól rá ami simán megengedhető.Ha nem tudtok ebben egyezséget kötni,akkor próbáljátok meg azt,hogy mondjuk egy kicsit Ő húzódjon vissza a gyerekneveléstől,és engedje át ezt Neked,mondjuk Ő csak nagyon kirívó dolgokért szóljon a gyereknek,a többit bízza rád.Nálunk is volt ezt időszak,amikor ezt a módszert alkalmaztuk.Egy idő után ha figyelt sokkal jobban átlátta azt,hogy mennyit lehet a gyereknek,mit lehet a gyereknek megengedni.
Tok igazad van, en sem irtam volna mast.
Macskanita:
Ha mar eleve megromlott a kapcsolatotok, akkor itt nincs is mit menteni. Irtad, kiallsz a gyerekedert, de vele kapcsolatban az erzeseid megvaltoztak.
Biztosan a szived melyen arra vagysz te is, hogy valaki hozzad hasonlo leirja tapasztalatat, es a vegen minden jobb lett. Azert remeljuk, jobb lesz!
Ui.: egyebkent a ferjeddel, mikor ezt megbeszelted, mit reagalt? Kozos gyereketek nincs, ugye?
Meg talan annyit tennek hozza, hogyha mi lennenk az uj feleseg, a masiknak pedig van egy kolke, akkor biztos nekunk is sz.r lenne es kivulallonak ereznenk magunkat,vagy olyan, mintha a gyerek kozenk allna. Lehet, a ferjed is kirekesztettnek erzi magat.
Na ebben a hozzaszolasodban, Macskanita TE magad attad meg a sajat valaszodat.
Minket anyám egyedül nevelt. Persze,voltak kapcsolatai,de 3 éves koromtól 13 éves koromig 2 pasival együtt is élt. Mindkettőnek azért kellett mennie,mert nem jöttem ki velük,nem szerettem őket. Annak ellenére,hogy nehéz küzdelmei voltak anyámnak az anyagiak megteremtéséért,soha nem maradt volna ezekkel a figurákkal,mert látta,hogy nekem nem jó (ráadásúl én még rossz gyerek is voltam). Aztán megismerkedett a műfaterommal,akkor mutatta be,mikor már pocakosodott a hugommal. Sok időbe,és a műfaterom türelmébe telt,de elfogadtam: ma is együtt vannak.
Szóval,csak azt tudom mondani,hogy ha a gyerekednek nem jó,akkor mennie kéne a férjednek. Viszont nem értem: esküvő elött nem éltetek együtt,nem bújt ki belőle a kisördög?
Ez nem (csak) a szülők dolga jelen esetben, hanem azé is, aki itt az "apafigura", az új férjé (vagy élettársé, elfelejtettem).
A fórumindítónak válaszolva: én nem tűrném, hogy a gyerekemet bántsák, azaz olyan nevelési elveket alkalmazzanak vele szemben, amiket én nem tudok elfogadni és nem értek velük egyet. A gyerek az első.
Ez pedig nem túl szerencsés nevelési eszköz...
Persze, ha épp verte, akkor igen.
ilyen szempontból nekem mindegy lenne, hogy a gyerek vér szerinti apja vagy a nevelőapja. milyen ember az, aki egy óvodáskorút folyamatosan csesztet? még ha egy kamaszkorúval vívná meg a szülő-gyermek csatákat, érthetőbb lenne :)
de gondolom nemcsak az a baj, hogy a gyerekkel milyen, meglepne ha más téren maga lenne a tökély férfi, társ :)
Nem tűrném. Sajnos, a gyerekem apja is ilyen, de elküldöm melegebb éghajlatra, amikor ok nélkül bunkózik vele.
a gyereked legyen az első, ha nem jó neki a pasi akkor az neked se legyen jól dobd ki a francba, a sajátot is cseszegetni fogja majd, meg téged is
*helyesbitek:*
*aki jott volna, meg akarta mutatni, hogy ki az ur a hazban a sajat lakunkban;*
*apa nelkul nott fel a gyermekem*
*aki jott volna, meg akarta mutatni, hogy turtem el a sajat lakasunkban; ment a levesbe*
*viszont talaltam neki olyan kozossegeket, ahol volt egy-egy rendes ferfi*
Az rendben van ha próbálja a jóra nevelni a gyereket,de ha minden hülyeségért piszkálja, kötözködik vele annak semmi értelme. Ha a gyerek számíthat rád az nagyon jó. A párodat meg küld el a fenébe........... :S
Az nem az ő dolga hanem a szülőké!!Ezt ne hagyd,mert sokat sérül a kicsi!!
Maximálisan kiállok mellette, már a válást fontolgatom, hisz részemről szinte minden érzeélem átment dühbe, plusz gyűlöletbe emiatt...ő meg hajtja az igazát, és persze én vagyok a hü.ye, mert nem hagyom, hogy "embert neveljen agyerekemből" ...
A gyerek lelkére gondolj. Ha egy ember cseszteti Őt ahogy te mondtad ott baj van. A Te gyereked neked kell megvédeni. Állj ki,véd meg a gyerekedet. A kis lelkét nagyon nagy megrázkodtatás éri. (tapasztalat saján börön gyerekkorból)
Nekem ugyan nincs efféle tapasztalatom,de még az édesapjától sem tűröm el az ilyet,nem hogy egy neki idegentől!!!Volt már rá példa,hogy az édesapja kezéből téptem ki a gyerekünket azzal a szöveggel,hogy hagyja békén a GYEREKEMET!
További ajánlott fórumok: