Te is csak 1 gyereket szeretnél? (beszélgetős fórum)
Micsoda?? Jézusisten... őszinte részvétem..
Közted és a férjed között egyetértés van, a többi meg kit érdekel?
Minden ember EGYETLEN! Nincs párja... ha elmegy, pótolhatatlan veszteség a családnak. A testvér nem pótlék. Nekem van egy EGYETLEN FIAM ÉS EGY EGYETLEN LÁNYOM. A porszívózásban helyettesíthetik egymást, de az életemben NEM!!!
Ismerős :) Én sem kértem sosem kistesót, de lett, mert a szüleim szerettek volna. Nem volt könnyű, közel 5 év a korkülönbség... talán épp azért nem volt könnyű, mert én szerettem egyke lenni, nem éreztem hogy rossz lenne nekem.
Egyelőre nálunk is egy gyerek a terv. Ha úgymond becsúszik egy baba szóba sem jöhet az elvetetése,de tudatosan nem tervezzük.
Egyke dologhoz: én is az vagyok,nem voltam soha önző,irigy,magányos...gyerekkoromban sem kértem kistesót.Szívesen vigyáztam mindig a kicsikre (7-8 évesen már én voltam a szomszéd 1 évessel ha az anyukának dolga volt),de otthonra sosem kértem :))
Nem hiszem hogy a fiamnak bármilyen hátránya lenne abból ha nem vállalunk több gyereket.
Egy igazi barát ,unokatestvér is lehet támasz felnőtt korban,nem csak egy testvér.Rengeteg olyan esetet tudok ahol csak azért lett testvér vállalva,hogy majd később számíthassanak egymásra,de egyáltalán nem volt jó kapcsolatuk,nem is beszélnek egymással,ha baj van sem egymást keresik.Erre nincs garancia...
Nálunk fordítva volt: Én szerettem volna a férjem nem.Azóta meghalt és én örülök, hogy egy gyermekem van.Így most könnyebb.
Nem hiszem, hogy az, hogy az egyetlen gyerekem bármikor elveszíthetem (mint ahogyan én magam is bármikor meghalhatok) elég ok arra, hogy egy második is legyen... ennél nekem több kellene, de mindnki maga érzi.
amúgy..csak úgy mellékesen megjegyezném,hogy ha van gyerek..akár egy..akár száz..nem garancia arra,hogy a szüleiről gondoskodni fog.
csak azért,hogy öregségére ne legyen egyedül az ember azért ne vállaljon gyereket.
a gyerek az felnő..aztán meg kirepül..és hogy hová sodorja a szél?nem tudni...
Én is így vagyok vele ;)
Az "ahol egy felnő, ott felnő kettő is" szövegtől meg égnek áll a hajam... Persze attól függ, hogyan nő fel az az egy... Nem vagyunk szegények, de annyira gazdagok sem hogy semmilyen nehézséget ne okozna még egy gyerek felnevelése. Különösen ha ugyanúgy indulna, mint az elsőé, akinek a különböző kezeléseire ráment a férjem majdnem teljes öröksége... Félre ne értsetek, nem számolgatom, de még egyszer ugyanezt nagyon nehezen tudnánk végigcsinálni, vagy ha mégis, a meglévő gyerekemnek is sokmindenről le kellene mondania.
Ne foglalkozz velük!!! Szarni rájuk, ezt most komolyan mondom!!
Én sem úgy értettem, hogy legyen, aki tisztába tegyen, & nem állíto(tta)m, hogy az egyiket elveszíteni könnyebb, mint az egyetlent. Ám, ha az egyiket veszítik el, még ott van a másik, de ha az egyetlent, akkor ...?!
Nem szeretnék eltérni a témától (a fórumindító által feltett kérdéstöl), ezért nem is tárgyalom tovább ezt a szomorú aspektust. Elvégre a fórum születésröl, & nem halálról szól.
Ha egy anya a 10 gyerekéből egyet is elveszít, az neki 100%-os veszteség!!!
Ez nem olyan, mint a bohóc hangszere, hogy van másik...
(Jókai: Melyiket a kilenc közül? - olvasd el!)
Ismerős amit leírtál:)Én is szeretnék még mást is csinálni a gyereknevelés-ellátáson kívül.
Igen,egyet akarok,egy is van.Ezért igazán megkiméLhetnének a sok"családi szaktanácsadók",hogy gondoljak a gyerekre de rossz neki egykeként stb,+hogy "ahol 1-nek kijut minden,ott kettőnek is".Nem csak ennyiből áll a gyereknevelés....egyszerűen csak nem érzem azt hogy szükségem van arra hogy eljáttszam a családcentrikus anyatigrist,mert nem vagyok az.Nevelem az 5 éves kisfiam,de mivel fiatal vagyok,terveim vannak amiket 2 gyerek mellett nehéz lenne megvalósitani....Csak eléggé bosszantó hogy sok nő a környezetemben ezt nem érti meg,és egész előadást tartanak a több gyerek előnyeiről azt sugallva hogy velem nincs rendjén valami,amiért én úgy érzem hogy egy gyerek nagyon jó dolog,de hacsak lehet több nem kell.Én nem szólok senkinek amiatt hogy 2 évente gyereket szül,miért nincs ez igy forditva is????:)Vagycsak én vagyok igy ezzel?
Igen,egyet akarok,egy is van.Ezért igazán megkiméLhetnének a sok"családi szaktanácsadók",hogy gondoljak a gyerekre de rossz neki egykeként stb,+hogy "ahol 1-nek kijut minden,ott kettőnek is".Nem csak ennyiből áll a gyereknevelés....egyszerűen csak nem érzem azt hogy szükségem van arra hogy eljáttszam a családcentrikus anyatigrist,mert nem vagyok az.Nevelem az 5 éves kisfiam,de mivel fiatal vagyok,terveim vannak amiket 2 gyerek mellett nehéz lenne megvalósitani....Csak eléggé bosszantó hogy sok nő a környezetemben ezt nem érti meg,és egész előadást tartanak a több gyerek előnyeiről azt sugallva hogy velem nincs rendjén valami,amiért én úgy érzem hogy egy gyerek nagyon jó dolog,de hacsak lehet több nem kell.Én nem szólok senkinek amiatt hogy 2 évente gyereket szül,miért nincs ez igy forditva is????:)Vagycsak én vagyok igy ezzel?
Szinte biztos vagyok benne, hogy épp azok maradnak majd magukra öreg korukban, akik ezzel a szándékkal szülnek... Ahol a gyereket önmagáért szeretik, szeretettel, törődéssel nevelik fel és nem érdekből jön, ott a gyerek sosem fogja magára hagyni a szülőket.
Ez így van!a kisfiunkat mindketten nagyon akartuk,nem is kellett várnunk rá,egyből megfogant:)
Pedig nevetni fogsz...pont vmelyik nap találkoztam egy volt osztálytársnőmmel, aki azt ecsetelgette, hogy lehet még bevállal majd 2. és 3. gyereket csak azért, hogy öregkorában majd legyen aki ellássa. (amúgy nincsenek rokonai,de hozzáteszem nekem sincsenek) Majd leesett az állam, komolyan mondom...:OOO
Én azt gondolom, akkor jó ha jön a gyerek, amikor MINDKÉT szülő egyaránt olthatatlan vágyat érez iránta.
persze, nem is kell mások elvárásainak megfelelni. Azok az emberek, akik nyomást gyakorolnak ránk, csak irigyek. Én sem foglalkozom másokkal, hogy mikor házasodnak össze, vagy mikor lesz az 1. vagy a 2. gyerek...mindenki úgy érzi jól magát, ahogy neki jó. Mindenkinek a saját életével kellene foglalkoznia.
Ne haragudj, ez nekem durva... két gyerekből az egyiket elveszíteni épp annyira tragikus, mint az egyetlent elveszíteni. Garancia semmire nincsen. Ráadásul nekem meg sem fordult a fejemben soha, hogy azért legyen gyerekem, hogy legyen "utódom"... Azért van gyerekünk, hogy szeressük, hogy szeressen, hogy boldogok legyünk. Nem azért hogy biztosítsuk az utódlást, vagy hogy legyen aki tisztába tesz öreg koromban...
A gyermekáldás (szerintem) nem csak tervezés kérdése.
A férjem 3 gyereket szeretett volna, én csak egyet, mert az anyai ösztön mellett volt bennem egy kis karrierista hajlam is, ami talán nem bűn... aztán jöttek az ikrek :))) Így "csak" anya lettem, de nem bántam meg. Igaz, a férjem sem reklamál, hogy mínuszban vagyunk :)))
Mindennek ellenére minden tiszteletem és elismerésem azoké az anyáké, akik legalább 3 vagy annál több gyereket nevelnek fel.
nincs abból baj.ha így érzed is jó..ha netán fogsz változni úgyis jó..az élet alakítja az embert..minden téren.
Férjem felől egyértelmű nyomásén bennem nincs:)Nekem nem kell!Így boldog vagyok és leszek!
Na igen..ha érezném azt a vágyat később,de valahogy nagyon biztosnak érzem,hogy nem fog eljönni.
Minden bizonnyal csak egyet - ha egyáltalán annyi is lesz, ki tudja?... :-/
Egyke vagyok, & gyerekként arról álmodoztam, hogy nekem majd legalább két gyerekem lesz, hogy ne legyen olyan magányos, mint én voltam.
Egy gyereket vállalni, azaz mindent egy lapra tenni fel nagy rizikó. Megesett már nemegyszer, hogy idös házaspár veszítette el egyetlen gyermekét; ök megtettek mindent azért az egyért, mégis utód nélkül halnak meg. Ez tragikus.
Én jelen pillanatban, még gyermektelenként mégis inkább egyet tervezek. De nem lehetetlen, hogy egyszer majd megváltozik e nézetem, elvégre a sors útjai kifürkészhetetlenek: lehet egy, lehet kettö lesz, az is lehet, hogy egy sem...
Tulajdonképpen belülről jön a nyomás, hogy kellene még egy, vagy csak a férjed szeretné és próbálod meggyőzni magad?
További ajánlott fórumok: