Tartozom valamivel az anyámnak? Erkölcsileg vagy anyagilag? (beszélgetés)

Az "erkölcsi" törődés, egy dolog, az anyagi egészen más. Szüleinknek tartozunk tisztelettel (ez nem kerül semmibe) még akkor is, ha véleményünk szerint "nem viselkednek megfelelően", az életmódjuk, magatartásuk nekünk valamilyen ok miatt nem "tetszik"; ez többé-kevésbé igen szubjektív dolog. Egy névnap, születésnap, karácsony, húsvét alkalmából valamilyen képletes, megfelelő, vagy kimondottan célzott ajándék másmilyen megítélés.

Mindenkinek magának kell kikaparni a gesztenyét. Elsősorban a saját életedért, egzisztenciádért vagy már felelős. Szóval nagyon finoman, de élesen meg kell húzni az anyagi segítség határát. Ne legyen lelkiismeret furdalásod... A fiam legalább a tízszeresét keresi meg az én nyugdíjamnak (61 e Ft), és eszembe sem jut, hogy kérjek tőle. Keskeny utca, széles mosoly!

a segitség nem tartozás kérdése,szerintem.

én sokat kaptam,lelkiekben többet is,mint anyagilag,igy a támogatás temészetes is...viszont senki sem él vissza vele

Ha azért állnak így mert nem dolgoznak, illetve elpazarolják a pénzt akkor én nem segítenék, de egyébként igen.

Én addig hazaadtam a fizetésem nagy részét, amíg otthon laktam (rezsi, kaja, egyebek). Elköltözésem után inkább más jellegű segítséget nyújtottam (bevásárlás ritkán, ajándék, esetleg időnként megkérdeztem adjak e pénzt), de az én családom tudta, hogy nekem épp úgy kell amit megkeresek, ezért nem kértek sosem.

Szerintem: a keresetedből meg kell élned elsősorban, kifizetni a rezsidet, hiteledet, és persze szórakozás, ha esetleg marad felesleges pénzed és úgy érzed adj nekik, de ne ők legyenek az elsők. Ha nagy a baj és tudsz segíts, de próbáld azt is úgy, hogy ne várják el mindig. Inkább csak hozzájárulás legyen mint teljes megoldás.

Tartozni nem tartozol semmivel, bár ezt neked kell tudnod...

Adj annyit, amennyitol nyugodt a lelkiismereted. 10-20-30 ezret, amennyit ugy gondolod, ha a penzukhoz csapnak, mar enni lenne mit egesz honapban.

Ha nem arra koltik, amire kerik, az nem a te problemad, megtetted a magadet- vegulis a lenyeg, hogy ne erezd magad rosszul miattuk.

Szia!

Nagyon ismeros a sztori, ugyanis hasonlo csaladbol jottem, sajnos a szuloi segitseg hijan volt a dolgoknak es mintent magamnak kellett kikaparni.

En is kulfoldon elek lassan 5 eve a parommal es halisten jol mennek a dolgaink, szepen alakulunk.

Sok idobe telt, mire a szuleimet ugy tudtam kezelni, mint 2 kulon emert. Ez azert fontos, mert mi nem szenvedhetunk a szuleink elcseszett elete miatt. En sem akarok soha olyan lenni mint az anyam. En ugy vagyok vele, hogy egy szulonek jar a minimum tisztelet, mert megis csak megszult es felnevelt a magad modjan, valamint azt nem hagynam hogy az utcara keruljon, vagy ehen haljon, de tulajdon keppen ennyi az egesz. En mar ezt letiztaztam nagyjabol, jo par beszelgetesen tul vagyunk. Persze fel nem fogjak hogy mire akarok kilyukadni, de a fo, hogy az en lelkem megnyugodott es tudom, hogy en nem oldhatom meg a szuleim problemait, valamint nem is az en dolgom.

Nekem apam 18 evesen azt mondta mikor penzt kertem tole, hogy mar nagykoru vagy, intezd el maadnak. Hat, most en is azt mondom nekik. Attol figgetlenul nyilvan szeretem oket, de sosem fogok oszinten felnezni rajuk, ahogy mindig is vagytam volna ra. Igazabol az hagyjan hogy anyagilag nem tamogattak soha es nem is fognak, de meg lelkileg sem szamithattam rajuk, ami megfontosabb.

Szoval en azt mondom, ne izgulj, te jol csinalod, ki akarsz torni, es nem a Te dolgod hogy mas eletet rendbehozd, teljesitsd a minimumot, de ne strapald magad, mert Te sosem kapod ezt vissza.

Én is azt javasolnám, hogy a még ott élő két tesódnak segíts, ha haza mész néha néha.

Vedd meg azokat a dolgokat, amik hiányoznak.

Édesanyád pedig letehetné a cigit és akkor nem fog éhenhalni... A nővéreid segítenek?

Neked ki segített a fősuli alatt anyagilag???? Én nem segítenék...

A párom anyja dettó ugyanez csak ő már nem iszik .szegény párom egy évig gürcölt mint állat,hogy ki tudják fizetni a havi albérletet,mert a drága jó édesanyja minden fillért elvett tőle és azzal nem törődött mit esznek meg ilyesmi.Aztán beléptem én a képbe először semmit nem tudtam mert a párom szégyellte sőt a mai napig szégyenlli milyen anyja is van.

Később megtudtam hogy elvannak maradva a gázszámlával meg a rezsikkel két hónapra,szegény páromat zavarászta előlegért de csak mert nem volt cigije.Még jó hogy a főnöke nem adott mert akkor mai napig nekünk kellene visszafizetni.

De az áramot ,fűtést a tulaj lekapcsolta januárban.Képzelhetitek milyen szégyen volt ez.De én nem hagytam a páromat és hazaküldte a drága jó anyósomat.Azóta igaz már máshol élünk mert jobb állásunk lett mindkettőnknek,de néha még felhívja a kisfiát hogy nincs pénze és küldjön neki.De a párom már számtalanszor elmagyarázta meg van a saját életünk és hagyjon bennünket békén.

Ha "teljes gőzzel" elvárják tőled hogy segíts, akkor sok jóra ne számíts.

Vagy ellenálsz az elfogadhatóság határán belül, akkor ők ugyan neheztelhetnek, de idővel rájönnek talán, hogy ennek volt értelme, fordított esetben mindenki veszít a dolgon.

Nem tartozol neki semmivel!

Nem Te kérted, hogy megszüljön...

Ha hazamész vigyél olyankor nekik valamit, de pénzt Ne, mert abból sohasem lenne elég.Mindig több kellene.

Basszus, ha nővéreid vannak, akkor ők idősebbek nálad.. Ők nem dolgoznak??? Ülnek otthon anyukával és várják, hogy a "kishugi" küldje a pénzt???

Eszem megáll komolyan.

Te meg képes lennél azért nem élni megint a saját életed, hogy őket eltartsd? És neked ki fog segíteni? Gondolom nem azért gebedsz bele a melóba, több ezer km-re a hazádtól, hogy hazaküldd a pénzt, ők meg elcigizzék :S

A tesók mit csinálnak? Dolgoznak egyáltalán?

Iskolás korúak?

a sógornőm ugyanebben a cipőben jár...

ő is küldözgetet a lóvét, pia, cigi lett belőle, ellenben nem lett tankönyv, cipő ruha a tesóknak ami miatt vagyonokat fizetett a western union-nak,hogy ideérjen a pénz hamar.... elege lett, feladta... most ő a szar szemét, de nem érdekli már... 14 éves kora óta önfenntartó...

annyit megtett, hogy a kikapcsolt áramot, és a visszakötést kifizette.... cigi, kávé persze most is volt otthon.... de ennyi... már a gyereknek se ad pénzt, mert elszedik tőle... elviszi, vesz neki ruhát, cipőt, ami kell, de cash az nincs...

a napi 3 doboz cigi árából vegyen kaját!

nem a te dolgod

Miért halna éhen, ha a két tesód is ott van vele? gondolom ők is felnőttek már, s dolgoznak.

Meg is fordíthatod a kérdést: tartsd el őket, aztán ki fogja kifizetni a hiteled, és téged eltartani??

Muszály mástól is hallanom mit gondol erről. A nővéreim véleményét tudom de egy kivülálló talán többet lát. 26 éves vagyok a gyermekkorom nem volt rózsás de itt most nem erről van szó mert nem gondolok Rá keserűen. Csak azt látom hogy soha nem számíthattam biztosan az anyámra mert elég gyenge jellem vagy hogy írjam tudjátok betegeskedős ájuldozos mindenféle függőség részegségek mert nehéz az élete bla bla nem mondom hogy nem voltak jó pillanataink vagy ne köszönhetnék neki

semmit de nem volt biztos támasz. Mindig tudtam hogy nem akarok olyan lenni mint ő. Ki akartam tőrni. Elvégeztem diákhitelen a fősulit tanítottam de rájöttem hogy semmire nem haladok soha nem fogom a fizetésemből kifizetni a hitelt az élet kezdő dolgaihoz mint ház jogsi kocsi ilyenek annyira álltam közel mint ide Hawai. szóval kijöttem külföldre dolgozni hogy letudjam a hitelt meg kezdjek valamit. Szó szerint kidolgozom a belem. Tudok gyüjtogetni a hitel is halad. De közben a jó anyám leszázalékoltatja magát hogy nem tud már dolgozni meg kórházba kerülget mert nem kap pevegőt napi három doboz cigi mellett meg írja hogy nem tudnak megélni a még ott lakó két testvéremmel a pénzből. Szóval a kérdés tartozom neki annyival hogy eltartsam őket , Én meg megint ne haladjak? Vagy mit csináljak nézzem végig ahogy sarkítva de éhenhal? Arra lennék kiváncsi hogy Ti hogy állnátok ehhez?