Társkeresés - hol kezdjem? (beszélgetés)

oké, biztos velem van a baj (nyilvánvalóan, mert bénázom, nem szarkazmus volt). De ha színházba/moziba/operába (najó, oda nem megyek, gyerekkoromban sikerült velem megutáltatni) megyek, akkor oda tuti nem egyedül. Akkor azzal beszélgetek, akivel mentem és még soha, de soha nem jött oda hozzánk senki, hogy helloszia, akkor sem, ha barátnőmmel voltam, tehát nem hihette senki, hogy a kísérő fiú egyben a pasim is. Pedig nem vagyunk bányarémek, becsszó :)

Nem tudom, biztos az a kisugárzásom, hogy ne jöjjön hozzám senkise! :D

Igen, sajnos vannak ilyenek. Nem tudom minek volt köszönhető, de nem nagyon találtak meg az ilyen emberek. Vagy ha mégis, szimplán nem is törődtem vele, nem írtam neki.

Nekem inkább az volt a tapasztalatom, hogy amikor megírtam mivel foglalkozom, akkor elég unalmasnak tartottak és már nem is válaszoltak. De legalább így kiesett a hülyéje.

az hagyján, hogy sablondumát nyom, az a legkisebb rossz szerintem még. Az a rosszabb, amikor nem is facér valaki és úgy van fent :( Mert már ilyenekről is jócskán hallottam :(

De legalább még egy pozitív sztori :)

pedig te jársz csukottszemmel. :P

na nem, nem járok semerre. Annyi helyen próbálkoztam az évek alatt, hogy beleuntam, így a fejembe vettem, hogy nem kell senki. És ha valamit a fejembe veszek, az úgy is van! :)

A legtöbb esetben is hónapok múlva kiderül, hogy milyen a pasi, és az egész csak egy rózsaszín cukorpapírba csomagolt maszlag! Megkímélem magam. Addig se égek ki. :D

Lehet, egy új állástól - sőt, nem lehet, hanem biztos - dolgok sora változna az életedben. Persze, tudom, nem könnyű. Én is abban a világban élek, ahol Te:)

Valahogy - egyetemista koromban - nekem mindig sikerült színházban, operában ismerkedni, mindig odajött hozzám valaki vagy csak egy helyre kerültünk vagy vakkantottunk két szót vagy csak álltunk a színház előtt és mindig kerekedett két mondat, majd háromnégy, majd kiskocsmában sör, s néhány barátság. Persze, olyan helyekre járjon az ember, ahol lenni szeret, ez a színházmoziopera csak példa volt:)

Én is a neten találtam meg a páromat annak idején. Ennek már 4. éve, és 2 éve házasok is vagyunk. :)

Viszont tényleg oda kell figyelni, hogy kivel ismerkedsz. Olyan is írt nekem, aki több keresőn is fönt volt, és ugyanazt a sablon szöveget küldte el mindenkinek. Azért ez tök gáz. Nekem óriási szerencsém volt.

igen, pont ez a görcsösség tart vissza.

Nem muszáj, hogy társkereső legyen, de ahol online felületen vagyok ott még nem akadt olyan, akivel randira került volna a sor. Vagy nők vagy nősek, vagy egyéb párkapcsolatosak, pont szerencsétlenül barátkozom offline és online egyaránt :D

én nem akarok valakit, hanem szeretnék. És nem valakit szeretnék, hanem szeretném valakivel jól érezni magam, szeretnék szeretni és szeretném hagyni, hogy szeressenek.

Fujj, de nyálas lettem.

Lehet, hogy még nem volt elég negatív tapasztalatom, de tényleg szeretnék egy társat. Amikor meg éppen nem szeretnék társat, akkor nincs is, akkor egyedül vagyok és akkor az a jó.

színházban és moziban és operában hogy lehet ismerkedni? Városnapokon rosszul érzem magam, olyan helyen pedig nem szeretnék ismerkedni, ahol eleve nem szeretek lenni. A végén meg megismerek valakit, akinek a mániája az odamászkálás én meg utálom, az csak konfliktusforrás ;)

Otthon dolgozni szar. Annyi előnye van, hogy megspórolom a bkv bérlet árát, egy kicsit többet alhatok és nem kell fagyoskodnom télen a megállóban, nyáron pedig mások izzadságszagát szagolni.

Hátránya, hogy én már totál kezdek bezizzenni az általad felvázolt dolgok miatt. Szeretek emberek közt lenni, szeretek szépen felöltözni elmenni és hazajönni és újraéledni. Szóval több hátránya van jelenleg, mint előnye, de meg is kell élni valamiből :S

Szeretnék váltani, de nem olyan könnyű. Szerintem előbb lesz pasim, mint új állásom (az elmúlt fél év álláskeresése ezt mutatja) :D

Gyerek nincs :)

köszi :) igen, azt hiszem, erre lenne a legnagyobb szükségem, amit az elején leírtál :) Pont emiatt is halogatom a társkeresőt, mert nem csak gerincrevágást szeretnék vagy ápolgatni mások lelkét, esetleg vén pasiknak megmondani, hogy nem, nem akarok apám korabeliekkel randizni és nem akarom emiatt rosszul érezni magamat, hogy diszkriminálok :P

Köszi a tippet, hogy hol! :)

amúgy szórakozóhelyen én sem nagyon láttam még olyat, hogy bárki is oda menne lányokhoz, hacsak nem félrészegen a szex kedvéért :(

háááá... tezaz! ki kell mozdulni a falak közül! Színház meg mozi meg opera meg városnap vagy csak egy park, vagy egy másikmunka vagy biciklivel ropd a várost, kapcsolódj ki - egyébként milyen otthon dolgozni? Én begyagyulnék tőle egy idő után, mindamellett, hogy kényelmes, de olyan jó elmenni és hazajönni, hogy rendje van valaminek és folyton ismétlődése. Vagy gyermek is van?

Mert ha nincs, akkor válts bátran, ha úgy érzed, hogy megrekedtél valahol s nem jó.

Én ott kezdeném, hogy tökélyre fejleszteném azon "érzékszervemet", mellyel a büdös disznókat, hazugokat, csalókat, kihasználókat, kalandózókat, nőseket, perverzeket, aberáltakat stb kiszűrjem. Némelyiknek olyan színészi képességei vannak, hogy Oscar-t kaphatnának érte...

Egyébként én rendszeresen járok szórakozni és nagyon ritka ma már, hogy ott ismerkedik az ember. Kvázi oda jön egy pasi, hogy meghívjon egy italra, udvarolgasson. Ennek két oka van: 1, én csordában közelekedem :D, ha bulizom (min 5 lány) ilyenkor nem nagyon mernek oda jönni, 2, ha mégis oda jönnek az esetek 99%-ban csak gerincre akarnak vágni...

Sztem a netes társkeresés a "legjobb", de legalábbis a legegyszerűbb. Beállítod, hogy csak az a korosztály írhasson neked akivel te szeretnél ismerkedni, így egy csomó idiótát kizárhatsz már az elején. Egyébként érdemes erre pénzt "áldozni". Barátnőm félévig intenzíven kereste az igazit és azok az oldalak, ahol ingyenes a keresés szinte csak idióták vannak. Míg az olyanokon, ahol fizetni kell azért már több komoly van. Most ne egy nagy összegre gondolj, kb 300 ft havonta. Szerintem annyit megér. Barátnőmnek a "lávboksz" jött be. Ha egyszer rászánom magam valószínűleg én is azt az oldalt fogom választani. Biztos vannak normálisak csak legyen türelmes és lelkierőd megtalálni a sok idióta közt! Sok sikert!

jó, de hogy találjon meg, ha (mint az elején leírtam), itthon dolgozom, online jön a munka, ezen keresztül nem találkozom emberekkel, baráti köröm is fix, nem fogom lecsapni a barátnőm kezéről a férjét, vagy ilyesmi. Amerre pedig járok az elmúlt jópár évben nem is láttam pasit, aki egyáltalán szóba jöhetett volna.

Itthon csak nem ülhetek, hogy majdcsak eszébe jut a nagy őnek becsöngetnie ;)

eszembe jutott ez a Márai:

Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

Itt a baj, az első mondatod elárulja:

"Itt az ideje, hogy társat találjak" Elcsépelt mondat, de igaz: akkor jön az igazi, amikor nem számítasz rá. Merem hozzáfűzni, hogy akkor jön, amikor egyáltalán nem is akarsz férfit az életedbe. Érthetetlen.