Társfüggőség - ez nem happy end (beszélgetős fórum)

Én még nem mentem át annyi mindene, mint te, viszont a történeted eleje mintha az én életemről szólna. Teljes egészében, minden lépésig. S a későbbi érzelmek már most loboknak bennem.

Van egy olyan érzésem, hogy a sors akarta így, hogy pont a mai napon olvassam ezt el.

Ismerős,hiszen egy éve küldtem magam anyagilag,lelkileg a padlóra.Csak te tudsz az életeden változtatni.Bocsi fiúk,boldog párkapcsolatban élek,de jól keresek,tehát én nem szorulok senkire sem,nem függök.Talán itt cseszik el a nők.El kell őket tartani,engem sosem kellett én mindíg jó parti voltam.Na ez megszünt.Önző lettem és sikeres,munkában párkapcsolatban.Gonosz nem lettem,csak mindent magamhoz mérek és addig teszem élem amíg nekem jó!

Úgyhogy már csak bánom,hogy hamarabb nem voltam az és erre 27év kellett.

Próbálj meg elérni egy anyagi szintet ahol is már te diktálsz és próbálj meg olyat választani aki az értékrendedhez közel áll és éppen csak annyi a gondod vele,hogy tegnap raktál rendet a szekrényébe és már megint kupi van!

A boldogság minden nőnek jár!Nekem ez a véleményem!

Nos.. Szintén hasonló cipőben járok-jártam..

Két 4 éves kapcsolat után visszamentem az elsőhöz pont amiatt, mint te. Mert azóta felnőttünk..

Most 5. hónapja vagyunk együtt.. Pár hónap kellett ahhoz, hogy elrendezzük a múltat, és megfogadjuk egymásnak kölcsönösen, hogy a múltat nem bolygatjuk. A két kapcsolat között viszont ki kellett szellőztetnem a fejem. Ez kb. 1 évbe telt. Kellett, hogy újra magamra találjak, hogy újra értékeljem magam, és egyedül is szembe tudjak nézni a problémákkal. Nem volt könnyű, de megcsináltam. Sok sikert kívánok hozzá neked is.

Igen ez igaz,de az ember ha változtani akar,akkor tud is rajta!

(mert isten nem papucsnak teremtette a férfit)

Sziasztok! Szép sorban igyekszem mindenre válaszolni. Eéőször is: de, van hobbim, ami ősztől a munkám is lesz. Egy fantasztikus csapat tagjai közt táncolok, fellépő és verseny szinten, ami leköti egy csomó időmet. Vizsgákra tanulok, és mondhatni, én szeretek is tanulni. Nem ezzel van a gond.

Aztán igen, ahogy sokan írták, nem azzal van a gond, hogy jobban érzem magam férfi mellett, mint egyedül, hanem azzal, hogy CSAK így tudom-tudtam magam jólérezni. Azt viszont a mai napig is tartom: olyan kapcsolatba nem megyek bele, ami kezdettől fogva halálra van ítélve. Az exemért, aki külföldi otthagytam volna az egyetemet, a barátaimat, és a legnagyobb szenvedélyem: a táncot. Lehet, hogy ebből már tanultam, mert biztos, hogy ilyet soha többet!

Köszi mindenkinek, nem is tudtam, hogy ennyien vannak hasonló cipőben :)

Nem, nem az. A társadalmi közgondolkodás (ami akkor is gyökereiben és nagyon meghatározza minden ember életét, aki adott országban lakik, ha azt hiszi, hogy nem) megváltoztatásához évtizedek, sőt, néha századok szükségeltetnek.

A magyarok pedig még csak el sem kezdték megváltoztatni mindezt.

Én is hasonló helyzetben voltam...Talán én is elmondhatom magamról mindazt, amiket a cikkben írtál.

Mindig évekkel előre terveztem, sosem érdekeltek a korombeli dolgok.

Az első nagy szerelem is egyfajta beteges függőség volt nálam. Ha nem velem foglalkozott, én már kikészültem. Mindig úgy éreztem, hogy hanyagol (ami végül is igaz is volt- most már tudom)

Közben észre sem vettem, hogy ő már egy jó ideje nem tervezi velem a jövőjét, meg sok olyan célzást is tett, amiből észre vehettem volna, hogy nem kellek neki. De ebbe még csak bele sem mertem gondolni. Amikor vége lett, azt hittem,itt van a világ vége!

Szerencsére azóta jobban vagyok, nem kellett ezzel szakemberhez fordulnom.

Az biztos, hogy nagyon nehéz, főleg egy ilyen ragaszkodó embernek, de kívánom, hogy jöjjön helyre az életed, és hogy sikerüljön megtalálnod a helyes utat! :)

Ez nem csak egy sztereotípia?

Én annyira nem ezt tapasztalom.

Tudod az a baj, hogy a mai világunk rengeteg sztereotípiára épül.

Sokan azért nemképesek boldogulni, mert azt hiszik, hogy meg kell felelni, egy férfi, vagy egy női minta modellnek.

Pedig én pont úgy veszem észre, hogy ez a gát pár éve nagyon keményen átszakadt.

Én nem hiszem, hogy ez lenne a közfelfogás.

Ma már a nők többsége többet dolgozik mint a férfi, vagy többet keres.

Jövendő béli sógornőm is 12 órázik, a bátyám főz és takarít. Ő csak 8 órában melózik. Szerintem már rég eltűntek, ezek a korlátok.

Van egy olyan mondás társkapcsolatra, hogy felmelegítve csak a káposzta jó. Szóval nem jó ötlet volt barátot visszafogadni, bármennyire "kényelmes" dolognak tűnik.

Írásodból két dolog jött le: nincsenek igazi barátaid és nincs hobbyd (nőként ezzel nem vagy egyedül). Ezek nélkül nem lesz normális kapcsolatod. Gondolj bele: örömödet, bánatodat CSAK pároddal tudod megbeszélni és nincs olyan tevékenység amiben IGAZÁN örömöd leled. Így nem csoda, hogy rátapadsz a párodra.

Ezek persze nem jönnek maguktól szembe, de legyél nyitott!

Igen, ennyire.

Ameddig a nőket úgy nevelik, hogy akkor valaki, sőt "valakibb" a többinél, ha "már" férje van, ha egy nőnek tűrnie kell, szolgálnia kell, kevesebb szava lehet, csak ő házimunkázik stb. értsd: több áldozatot hoznia egy kapcsolatért normális, addig ez alá is játszik a dolognak.

Hiszen a közfelfogás szerint egy egyedülálló nő nem áll azonos rangban, mint egy egyedülálló férfi vagy egy házas nő.

Ezt sosem értettem, hogy egyes lányok miért tartják el ezeket az alkesz kártyás játékgépes ficsúrokat :D

Ennyire sok társfüggő lenne?

Mindkét nemnél előfordul, bár a nőknél gyakoribb.

Nem biztos, hogy tetszik mindenkinek, engem pl. a hideg kirázna egy ilyen papucs férfitől. Fordítva már másabb a helyzet, egyeseknek valószínűleg nagyon imponáló lehet és erősíti a férfiasságot, ha ilyen szolgalelkű a nő.

Én is tartottam el évekig kártyás férfit milliós kölcsönökkel, mert nagyonférfi volt, nagyon macsó és azt gondoltam én csak ő mellette lehetek valaki, ha ő szeret, akkor érek valamit. Ma már nevetségesnek tartom és siralmasnak, de nem könnyű ebből kilépni és megállni az embernek a maga lábán, megérteni, hogy nem csak attól nő egy nő vagy nem csak attól szeretik, ha mindent eltűr egy férfiért és ha elhagyják vagy egyedül él, az nem az értéktelenségéről szól.

Köszöntem az infót!

Na ma is tanultunk valamit :D

Ehhez lesz majd egy hosszu hozzászólásom, ha végig olvastam a hozzászólásokat.

Én is nehezen jöttem rá a társfüggőségemre, nekem párosult is hozzá + lelki terror+ szóbeli erőszak.

A függőséget kihasználva.